Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)
Il, 8, Chrysomela Weisei. Subaptera, breviter ovalis, supra atro-cœrulea, olivacea vel rarius fusco aurichalcea, subnitida. Capite sparsim subtilitcrque punctato ; frontis medio linea longitudinali sat subtili, inter antennas impressione angulata, utrinque profund iore, insculpta: antennis capite pronotoque longioribus, articulis duobus basalibus apice rufis. Pronoto transverso, longitudine adhuc semel latiore, apicem versus valde parum angustato, lateribus iam rectis, iam medio vel ante medium modice arcuatis, supra parum convexo et antrorsum versus modice declivi, sat dense, inaequaliter punctato, ad latera parum calloso, callositate subtiliter subdisperse punctulata, intra hanc vix vel tantum planiuscule impresso et fortius, quam disco, punctato ; juxt a marginem série punctorum majorum, subremote distantium, instructo, horum in angulo antico sito setam ferente. Elytris basi pronoto parum latioribus, feminœ magis quam maris medium versus ampliatis, dein apicem versus rotundatim angustatis, supra, praesertim apud feminam, valde convexis, sat dense et fortius, quam pronotum, punctatis, punctis hinc inde rugatim confluentibus, dorso interdum lineis duabus irregularibus, bevibus instructis, interstitiis vero punctis obsoletis sparsis. Subtus cum pedibus nigro-cœrulea, nitida; metasterno rude, ventre subrude rugosiusculeque, pedibus vero sparsim, subtiliter punctatis. Long. 7 Va —9Va Chrysom. hungarioae, cœrulese et globipenni affinis; ab his praesertim pronoti forma, hujus et elytrorum sculptura valde differt. In montibus Hungáriáé meridionali-orientalis détecta et in honorem Julii Weise, de familia Chrysomelidarum Europa; eximio modo meriti, denominata. Eövid szárnyú, rövid tojásdad ; felül sötétkék, sötét-zöld vagy néha sötét sárgaréz-színü és középszerűen fényes. Feje szétszórtan és finomul pontozott, homloka hossz-csatornácskával és a csápok közt haránt, szögletes, mindkét felén kissé mélyebb benyomással jelölt; csápjai a fej és torjnál hosszabbak, a két első ízülék hegye vöröses. Torja haránt, hosszánál még egyszer szélesebb, előre csak kevéssé keskenyedett, szélei majd egyenesek, majd közepén vagy közepök előtt kissé ívesek ; felül csekélyen domborodott, kissé előre lejtős s meglehe'ős sűrűn, rendetlenül pontozott ; oldalainak duzzadása csekélyen emelkedett, finomul, kissé szétszórtan pontozott, e mellett alig, vagy csak kissé laposdadan benyomott, valamivel erősebben mint közepe pontozott, a szélek hosszában pedig soros, nagyobb pontokkal ellátott, melyek közül az előszögleten levő sertével fölszerelt. Eöptyűinek alapja a torjnál kevéssel szélesebb, közepeik felé a nősténynél jobban, mint a hímnél szélesbedettek, azután bütüjök felé kerekítve keskenyedettek ; felül nagyon domborodottak, különösen a nősténynél, meglehetős sűrűn s erősebben mint a torj pontozottak, a pontok itt-ott redősen összefolynak, hátukon néha két rendetlen, sima vonallal, a köztércséken
