Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)
1. szám
10 És azután az a «világnyelv» dolog! Hát komolyan hiszi dr. KRIECHBAUMER úr, hogy a német nyelv világnyelv ? Én nem hiszem. Igaz, hogy a német nyelvet mindenütt beszélik, a hol németek laknak, a koloniákban is; de hogy avval a skandinav országokon kívül egyebütt is boldoguljon az ember, az már nem áll. Nem bo'dogúl Angliában, nem Francziaországban, sem Olaszországban, sem Portugalliában, sem Oroszországban, sem a Balkán félszigeten, sem Amerikában, sehol; de boldogul a franczia nyelvvel Bukarestben épen úgy mint Lissabonban, Pétervárt vagy Nápolyban, s boldogúl az angollal is a föld egész kerekségén. A mi svéd barátaink nagyon jól tudták mit mívelnek, a midőn a franczia nyelv mellett foglaltak állást. S elvégre is létezik egy aranyszabály, a melyre kikérem úgy dr. KRIECHBAUMER úr, mint mindazoknak becses figyelmét, a kik a tudományban mindig a pénzügyi és kényelmi álláspontot foglalják el; az aranyszabály a következő : a ki sehogvsem tud hozzáférni könyvekhez, az ne foglalkozzék tudománynyal, a ki pedig hozzáfér ugyan, de nem akar nyelveket tanulni, hogy a könyveket megértse, hát az se foglalkozzék tudománynyal. De van e dolognak még más oldala is. Az állattan terén Németországban jelenleg nagy harczok dühöngenek. A physiologusok tábora lenézi a descriptiv s} Tstematikusok táborát s viszont; mind a két tábor pedig külön-külön még keblileg is hadakozik. HAECKEL contra YIRCHOW S a condottierik egész serege verekszenek a physiologiai táborban, fegyverök nem mindig a tudományos argumentum, hanem igen gyakran az invectiva. Nem csoda, mert hiszen ismeretes dolog, hogy ez a tábor annak idejébe n fölhasználta a tudományt «Culturkampf» czímen politikai czélokra: előbb CANOSSA ellen, VIUCHOV müncheni föllépése óta lassanként CANOSSA mellett. Evvel most nem foglalkozunk. A systematikusok táborában valóságos fajharcz dühöng. A pamphletek özöne s leírhatatlan vadsága tölti be és reszketteti meg a levegőt. A tábor táborokra szakadt s e táborok a legelőkelőbb folyóiratokban szédelgőknek, csalóknak, hamisítóknak szidják egymást a czivilizált világ nagy ámulatára. Csak az, a ki a stettini entomologiai társulat folyóiratát, mely DOHRN kezében van s a berlini társulatét, mely KRAATZ kezében van, olvasta, csak az birja megítélni azt a hallatlan, példátlan botrányt, a mely tudomány czíme alatt a «Volk der feinen Sitten» fiai által rendeztetik. Evvel már foglalkozunk, mert hiszen ebből a táborból származnak az olyan támadások, a minőnek a dr. KRIECHBAUMER úrét is tiszteljük. Eg} T nagy betegség symptoruájával van itt dolgunk, mely betegségnek lényege abban rejlik, hogy a systematikusok túlhajtották a dolgot, a descriptiv állattan épen ezért és szükségképen elfajult.
