Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 5/1-4. (Budapest, 1882)

2-4. szám

-201 törik be az ember testébe, vagy a légy petét rak az ökör bőrébe, és azon a lieh en keményedés, kinövés, daganat keletkezik. És ezt annál valószínűbbnek tartja, mert a sértett részek igen fiatalok. «Ha a levéltetvek — ngy mond — a fiatal leveleket megszúrják és szívják, a levelek meggörbülnek, összesodródnak, megbodrosodnak, míg ha a vén leveleket szúrják meg, azok változatlanok maradnak».

1 Malpighi ellen íélliozza, hogy, ha csakugyan valami erjesztő csepp idézné elő a gubacsképződést, úgy igen sokfele erjedést kellene feltételezni, melyek a különböző alakú gubacsok létrehozásában szerepelnének. RÉAU.MUR a tölgy levelét vizsgálva és rügyet figyelemmel szétbontva, gyakran látta, hogy a levélre különböző nagyságú ós alakú pete van ragasztva (collés contre une feuille) vagy hogy a peték a levél ráncza alatt vannak (sous le pli d'une feuille), de nem tartotta hihetőnek, hogy az így lerakott peték legyenek azok, melyek a gubacs keletkezését előidézik; ehhez szükséges, — úgy mond — hogy a rovar sebet ejtsen a növény valamely részén, mely ennek következtében erősebben fejlődik. A «légy» megmetszi vagy megszúrja a növény bizonyos részét és a metszésbe vagy lyukba bele rak egy vagy több petét; a sebből kiömlő nedv megnedvesíti a petéket és nemsokára létre jön a kinövés, mely az egészet beburkolja.

2 Felveszi továbbá, hogy a növény valamely részének erősebb növekedését a nedv tételezi fel, a mely benne kering; felveszi, hogy a növényéletre a melegség kedvezően hat és azután következőképen okoskodik: «Nem valószínű-e az, hogy a pete, melynek belsejében fejlődő embryós ennek testében sebes nedvkeringés van, melegebb mint a növénynek őt környező resze ? — Tudjuk is, hogy az állatok hőfoka sokkal nagyobb, mint a növényeké ; meg lehet tehát engedni, hogy a gubacs középpontjában egy kis tűzhely (foyer) van, mely a környező rostoknak olyan fokban nyújt meleget, hogy az a meleg képes a szövetek növekedését előmozdítani».

3 A tölgyfa levelein képződő magános gubacsokról azt mondja, hogy azok egy rostnak (fibre) (edénynyalábnak), köszönik eredetöket. A roston sebet ejtett a légy és a sebbe egy petét rakott ; «a sebet — írja — bőven elöntötte a tápnedv, azonban nemsokára megszűnt és a seb szélei megdagadtak, egymás felé hajlottak és íme! — a petét bezárták».

4 RKAUMUR a rózsagubacscsal is tett kísérleteket, de e gubacsból csupa élősdiek (une espéce d

'ichneumons bruns) jöttek ki, a melyek a rügyeket nem bántották.

5 A rózsagubacs bozontos szálairól azt mondja, 1 ogy «nein lehetnek mások, mint a széthasadozott levelek rostjai (fibres) (edénynyalábok), és pedig azok a rostok, melyek sértetlenül nőhettek.

6 Különben a 1 Idézett munka. III. 303. 1. 2 Idézett munka. III. k. 265. 1. 3 Idézett munka. III. k. 297. 1. Trrmétzetrajzi fuzetek. v. kot. u.—jy. fiizet. 4 Idézett munka. III. 291., 295. 1. 5 Idézett munka. III. 261—262. 1. ö Idézett munka. III. 304. 1. 14