Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)
1-2. szám
78 Gen. CEPHALOBUS Bast. Anguillula Biitsclili; Leptodera Schn. B ASTIAN , ki e nemet megalapította, csak is két fajt ismert belőle, jelenleg azonban B ÜTSCHLI , de M AN és saját vizsgálataim folytán hétre szaporodott azoknak száma. Ezek közül az oxyuris nevű faj újabban BÜTSCHLI által az Anguillula nembe soroztatott s vele együtt e nemnek többi alakja is. BÜTSCHLI ezen eljárását még időszerűnek tartom. A farkpapillák elhelyezése, az egyszerű női ivarszerv ugyan mellette szólanak, de ellene a szájvég, szájür szerkezete s a köztakaró haránt csikoltsága. E nem megszüntetését csak is későbbi vizsgálatok engedik meg határozottan. En e nemet csak gyengén ismerem s így határozottan BÜTSCHLI ellen vagy mellett nem szólhatok. E genus fajai mind igen jól vannak leírva, azokat igen könnyű felismerni, csakhogy kicsinységüknél fogva nagy nagyítások alkalmazandók. E nem szájvége és fark alkotának tekintetében az Anguillula nemhez, egyik bursával bíró faja pediglen a Rhabditis genussal mutat rokonságot. Növények és mohok gyökerein fölötte közönségesek, eddig még mindenki fellelé azokat, ki utánok keresett. En az eddig ismert fajok közül kettőt hazánkban is észleltem, és pedig az általam újnak leírt fajt csakis Budapest körűi ismerem, míg a másikat a Felvidékről és Visegrád tájékáról is. •Jellegei a következők: A test mindkét vége felé vékonyodó. A fark soha sem bír farkszivókával. Az aránylag vastag köztakaró feltűnően harántcsíkolt. A sertéknek nyoma sem található. A száj rendesen két melian álló ajakkal van ellátva, mely papillákat visel. A szájüreg néha határozatlan, általában egy keskeny, hátrafelé vékonyodó csövet képez, melynek alapján gömbölyded vastagodások észlelhetők. Oldali körök mindig hiányoznak. Az oesapliagus elől egy erős hosszúkás tágulattal és hátul egy billentyű készüléket tartalmazó végduzzammal van ellátva. A bélcső lefutásában többnyire egyenlő átmérőjű. Az oldali edények az aránylag keskeny oldali vonalokon áthaladva, erősen cliitinizált vezetékkel nyílnak a hasi oldalon az oesophapus hátsó fele tájékán. Oldali hártyákat nem észleltein, ha elő is fordulnak, igen keskenyek lehetnek. A női ivarszerv egyszerű, az ovarium keskeny. A spiculumok keskenyek és egy hoszszú mellékdarabbal vannak ellátva. A farkvége papillákkal bír. A hímek kisebbek mint a nőstények; eddig csak öt fajnak a hímje ismeretes. Többszöri kiszáradás után ismét feléledni képesek. A fajok meghatározására készült táblázatban a fősúlyt a fark alkotára és a száj vég szerkezetére fektettem, mint oly részekre, melyeknek felismerése a kezdő számára minden nehézség nélkül eszközölhető.
