Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

«8 A nemek és fajok leírása. 1. Jól jellegzett szárazföldi és édesvízi nemek. 1. Gen. PLECTUS Bast. Ezen nem B

ASTIAN által állíttatott fel, melybe ő nem kevesebb, mint 9 új és égy, DUJARDIN által leírt fajt, az Enoplus riválist sorozott. Valószínű, bogy DuJARDiN-nak több a Rhabditis genusba s )rolt faja, nemkülönben a már régibb időben SPALLANZANI által ismertetett névtelen fonalférgek — melyek hosszabb kiszáradás után ismét feléledni képesek — nagy része e nembe tartozik és B

ASTIAN által mint új íratott le. E nem B

ASTIAN által jól jellegeztetett, de fajai nem a legpontosabban íí-attak le. BÜTSCHLI ama nézetét, hogy a fajok a csekélyebb eltérésektől eltekintve mindig egy és ugyanazt tükrözik vissza, helyben kell hagynom. BASTIAN-nak velox és acumiuatus faja között külömbséget nem találtam, miért is e két fajt, a velox fajnév fenntartása mellett, egyesítettem. Nemkülömben nagy megegyezésben vannak a parvus és tenuis nevű fajok, eltekintve a méretek külömbözőségétöl. B

ASTIAN fajait egyáltalában igen nehéz a talált fajokkal azonosítani, mivel a fő suly, a fejserték jelenlétére vagy hiányára és a méretek külömbözőségére van fektetve. A dimensiok a korés viszonyok szerint változók ugyanazon faj egyéneinél. Az auriculatus és cirhatus nevű fajok fiatal korban sertékkel a száj körül nem bírnak. Egyes fajok szájsertéi igen kicsinyek s BASTiAN-nak figyelmét kikerülték. A parvus nevű faj 4 kis sertével bír a fejen, míg B

ASTIAN szerint a szája körül csupasz. A fajok megkülömböztetésére sem a dimensiók, sem jiediglen a szájvég alkata egyedül nem mérvadók, hanem igen is mindazon eltérések, melyek az állat egész alkotában nyilvánulnak. BÜTSCHLI is néha azon hibában szenved, hogy csak egyes szervekre alapítja a faji külömbséget. A parietinuH nevű faj leírásánál meggyőződhetünk arról, hogy az ornatus nevű faj, az előbbinek csak fiatalabb példánya. E nem nagy rokonságot mutat, a Cephalobus, Anguillula és Teratoceplialus nemekhez. A similis nevű faj az oesophagus alkatában igen rokon a Rhabditis és Diplogaster nemmel. E nem nagy elterjedésnek örvend ; szárazföldi és édesvízi alakjai közöl eddig 16 faj ismeretes, melyek közöl 2 általam mint új íratik le. A már ismert 14 faj közöl hazánk több részében eszközölt kutatásaim alatt hetet találtam. Jellegei

1 a következők : A test mindkét vége felé vékonyodó, jobban hátrafelé mint mellfelé. A külömböző hosszaságú fark egy kissé hegyezett szívókában végződik. A köztakaró többé kevésbé harántcsíkolt. Serték a fejen általánosan előfordulnak, de hiányozhatnak is. A száj körül többnyire 3 vagy 6 ajkat találunk, melyek 1 A dűlt betűkkel írt jellegek általánosak.