Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

élősdiekre, melyek, BASTIAN szerint, egészen különállók s átmeneti alakok által összefüggésben egymással nincsenek. Művében minden áron iparkodik ezen szétkülönülést érvekkel bizonyítani és feltevesében rendíthetetlen marad, daczára annak, hogy DUJARDIN már több oly fajt ismertetett, melyek parasit életmódjok daczára a szabadon élö fajokkal boncztanilag megegyeznek. BASTIAN szerint ily fajok véletlenül jutnak be valamely alsóbbrendű állat belsejébe, hol szívós életerejüknél fogva bizonyos ideig megélhetnek. Hitében különösen DAVAIN 1 kísérletei erősítették meg, a melyek szerint az Anguillula tritici fajok békák vagy halak bélcsatornáján keresztül juthatnak életerejök föntartása mellett. A szabadon élők finomabb köztakaróval vannak ellátva, mondja BASTIAN

, csekély számú, de nagy petéket raknak, nagy részök farkszívókával van ellátva s egyesek szemekkel is bírnak: tehát oly tulajdonokkal vannak felruházva, a melyeket a párásítóknál hasztalan keresünk. Midőn BASTIAN így okoskodott éfe midőn e két csoportot erőszakkal el akará egymástól választani, még SCHNEIDER

2 és CLAUS 3 vizsgálatait a Leptodera appendiculatáról nem ismerte. Jelenleg, midőn LEUCKART-nak egyes parasit férgek Rhabditis alakú embryoiról tett megfigyeléseinek birtokában vagyunk, midőn oly Rhabditis fajokat is ismerünk, melyek a szabadban rothadó anyagok között ép úgy képesek élni, mint az ember bélcsatornájában, lehetetlen többé e két nagy csoportot egymástól különállóknak tartanunk, hanem ellenkezőleg el kell fogadnunk, hogy a DUJARDIN által felállított Rhabditis genus képezi az összekötő hidat e két csoport között. Ezekből tehát következik, hogy az Anguillulida családnak adott egyik föjellege, hogy szabadon élő Nematodák, helyben nem hagyható. E nagy családnak ismert nemeit BASTIAN tartózkodási lielyök szerint 2 csoportba osztotta: a) Szárazföldi és édesvíziek; b) Tengeriek. Ezen beosztás tartliatlansága mellett már BASTIAN idejében ama tény is kardoskodott, mely szerint több oly tengeri faj lett ismertetve, melyek szárazföldi és édesvízi nemekbe tartoztak. Ilyen volt a Dorylaimus marinus és a Rhabditis marina nevű fajon kívül több a Monhystera genusba tartozó faj is. Ujabban azonban oly szárazföldi fajok is találtattak, melyek csakis tengeri nemekbe sorozhatok, mint a Spilaphora, Chromadora, Cyatholaimus, Sphaerolaimm és Oncholaimus nemek egyes fajai. BASTiAN-nak eme csoportosítását erőszakos voltánál fogva ép oly kevéssé emelhetjük érvényre mint az előbbenit. Az édesvízi és szárazföldi nemeket BASTIAN a sima vagy a harántcsíkolt köztakaró szerint csoportosítja, azonban ép oly kevés szerencsével mint az előfordulásnak különbözőségét. Mai nap több oly nem ismeretes, 1 Becherches sur l'Anguillule du blé niellé. Paris 1857. 5 Monogr. d. Nem. Berlin 1856. 8 Beobachtungen ü. die Org. u. Fortpfl. d. Lept. append. Marburg. 1869.