Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

45 (l) A hím és női ivarszerv és azok terményeinek kifejlődése. E szervek és azok terményeinek fejlődését ez ideig SCHNEIDER és CLAUS a Rhabditis genus alakjainál, BÜTSCHLI pediglen a Tylenchus genus fajainál észlelte. Én azok fejlődését a Diplogaster macrodon nevű faj alapján írom le. Az ivarszerveknek első alapját egy sejt képezi, mely két, négy vagy több új mag fellépése által nagyobbodván, a babalakú csírtelepet (Bohnenförmige, Geschlechtsanlage) hozza létre. (VI. T. 24. ábra a.). Az új magok keletkezése ugyan ismeretlen, de bizonyos, hogy azok fellépte által a csírtelepben változások idéztetnek elő. A csírtelep a test végei felé egyaránt növekedik és abban a magok újólag nagy számban lépnek fel. A csírtelepnek végein egy-egy mag lép fel, a mely körül lefüződik a protoplasma és az úgynevezett végsejtet alkotja. E végsejtek oszlása által képződik az egész ivarcső. A hím ivarszerv fejlődésénél a hátsó végsejt egy a test hosszával párhuzamosan lefutó válaszfal által két részre oszlik, mi a női ivarszerv fejlődésénél nem észlelhető. (VI. T. 24 e ábra.) A női ivarszervnél a közepi magtartalmú telepből fejlődik az anyaméh és a hüvely, a sejtes végoszlopokból pediglen az ovariumok. A hím ivarszervnél az alsó két végsejt mindegyike ondóvezetékké, a sejtes végoszlop pediglen herévé változik át. A spiculumok nem egyebek, mint a végbél elején levő cuticulának localis megvastagodásaiból eredt képletek. A vulva a csírtelep közepén, a cuticula betüremlése által keletkezik. A peték az ovarium sejtjeinek lassankinti lefüződéséből keletkeznek és eredetileg buroknélküliek. Az ondó a sejtek négyes oszlása által keletkezik. (VI. T. 24 g. ábra.) A spiculumok alatt gyakran egy másik páratlan vastagodás is képződik, a mellék-darab (Nebenstück), mely a spiculumokat támasztja s azok vezetését eszközli. e) A fejlődésnek különböző nemei. Az Anguillulidák általában különivaruak. A hímek kisebbek és ritkábban találhatók. Egyes nemeknél csak újabban lettek a hímek ismertetve. A nőstények kevés számú petével bírnak, de azok a parasit férgek petéihez képest igen nagyok. Gyakran óriási nagyságot is elérhetnek; így pl. a Leptosomatum ii^uratumnál, hol egy pete a test hosszának Va-át képezi. Egyesek tojásokat raknak, nagyrészüknél azonban a peték az anyaméhben fejlődnek; tehát eleventojók. Az újszülöttek még egyes szerveket nélkülöznek és azokat csak vedlések által szerzik meg maguknak. Bátran állíthatjuk, hogy nagy részök némi átalakulással fejlődik. Complicáltabb, heterogonian (dimorphobiosís. Ercolani) alapuló fejlődéssel bírnak a Rh. nigrovenosa és appendiculata nevű fajok.