Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

42 nevezte el. A mag eltűntével a protoplasma befűződik s kevéssel ez után a caryolith-féle alak nyelében közel a körökhöz, két világosabb pont — melyek nem egyebek, mint vacuólak — keletkezik, mely vacuolák folyton nőnek és nem tekinthetők másnak, mint az újra képződött magvaknak. Az új magvak képeztével lassankint eltűnik a caryolith-féle alak, s a nucleusok határozatlan számú — többnyire 2—3 — nucleolussal telnek meg. Ily bonyolultan keletkezik AUERBACH szerint a két első barázdálódási golyó, s ily folyamatok ismétlése mellett folyik le az egész barázdálódás. AuEEBACH-nak azon állítása helyett, hogy a mag feloldódik, sokkal észszerűbb BÜTSCHLI nézetét elfogadni, mely szerint a magvak el nem tűnnek, hanem csak elhomályosodnak; s ezen elhomályosodás nem tekinthető egyébnek, mint a mag folytonos nyúlványbocsátásának. 0 már sejté, hogy a protoplasma szemcsék sugaras elhelyeződése, a mag nyúlványbocsátásával bizonyos viszonyban van, de azt határozottan állítani nem merte. Különben AuERBAcn-nak sematizált s nagy phantásián alapuló caryolithféle alakját BRANDT eléggé pelengérre teszi. Szerinte a mag folytonos változásának következtében gyakran létrejöhet ahhoz hasonló alak, mely azonban ismét majdnem azonnal eltűnik. A mag a protoplasma befűződése által két részre oszlik, egyideig nyúlványokat bocsát, végre megpihen és gömbalakot vesz fel. Ily egyszerűen, nem pedig oly hosszadalmasan történik ezen actus, mint azt AUERBACH kisematizálta s leírta. Valóban minden erőlködésem daczára, ily folyamatokat kimutatnom nem sikerült. Elmosódott alakzatokat többször valék szerencsés észlelhetni, s vizsgálódásaim után határozottan merem állítani, hogy a caryolith-alakot a barázdálódásnál előjövő állandó stadiumnak declarálnunk nem szabad. Sőt a szemcsék sugaras elhelyezkedése sem oly gyakori és állandó tünemény, mint ezt ezen auctorok ecsetelik. Ha a magvak összeolvadtak egy nagyobb, állandó alakkal nem bíró mag lép fel, mely körűi a protoplasma világosabb lesz, s egyes helyeken sugarak irányában folytatódik a szemcsés protoplasmába. (II. T. 16. h.). Ezen világosabb terek és sugarak valószínűleg a mag nyúlványai; határozottan állítani azonban nem merem. Ily, a pliantasia hathatós közbenjárása folytán keletkezett képek homályosítják el AuERBACH-nak különben oly kitűnő művét, mely ugyan a szokott német modorban, ha szabad úgy mondanom, hosszadalmasan van írva, mindazonáltal minden kezdő s pontosan kutató vizsgálónak ösztönzésére szolgál. Valóban el voltam ragadtatva, midőn AUERBACH állításait áttanulmányoztam in theoria, de sajnos, nagyon csalódtam a valóságban. A tévedést nem magyarázhatom másnak, mint annak, hogy AUERBACH makacsúl ragaszkodik a nucleus passiv viselkedéséhez. Kevéssel ezelőtt BRANDT értekezése került kezeim közé, kinek alapos kutatásai AUERBACH legtöbb állításával homlokegyenest ellenkeznek. 0 közli legelőször a magnak