Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

200 némi mozgékonyságot mutattak. Meg kell itt említenem azt, hogy őszszel eleve megjegyeztem azon helyeket, illetőleg szőllőtőket, melyeken a baj legnagyobb mérvben mutatkozott s innen kerültek ezen vesszők. 1879. ápril 5-én ismételtem ezen vizsgálatot s ekkor csak néhány atkát találtam. 1879. ápril 19-én ismét hoztam vesszőket. Ez alkalommal a rügyek még nem leveleztek ki, de a rügyekben a levéldurványokat már megtalálhattam. Ekkor már csak nehezen találkozott egy egy Phytoptus, azonban a levéldurványokon górcsővel egyes pontokat lehetett találni, hol a szösz jellegző fonalai mutatkoztak. 1879. ápril 29-én a szőlők már kezdenek kilevelezni, Phytoptust egyátalán nem találok. Ezen adatokból határozottan kitűnik, hogy a Ph. vitis nem tojás alakban és nem a leveleken, hanem a rügyekben telel át; kitűnik az is, hogy már a rügyekben bent a durványos leveleken követik el azon sértést, melynek eredménye a leveleken jelenkező deformitásban mutatkozik, kitűnik továbbá, hogy a szöszképzés is már a rügyekben indul meg. Váljon a gyökereken találhatók-e télen a Phytoptusok s az általok létesített elváltozások, mint azt SORAUER idézetében olvashatjuk; e tekintetben nem nyilatkozhatom; mert ily irányban vizsgálódni csak ápril hóban kezdtem. Vizsgálataim negativ eredményre vezettek ugyan, de ez semmit sem bizonyíthat I. MOBITZ ellen, mert ö január és február hóban tette vizsgálatait. Kártéko ny ság. Dr. LANDOIS ez atkát igen veszélyesnek tartja, s annak hatását az oidium hatásával teszi egy sorba, s ugyanő a következőket adja elő. Azon levelek, melyeken az atkák szúrásaik által dudorokat hoztak létre, nem alkalmasak a fürtök kifejléséhez szükséges anyagok produkálására. Nevezetesen a savanyu borkősavas kali, mely szőlőnél oly fontos befolyással bir a légeny nélküli testek, s különösen a ezukor képzésére : nagy mérvben a beteges részekbe megy át, s így elvonatik az egész növénytől. Ott, hol az atkák nincsenek nagyon elszaporodva, nem oly könnyen vehető észre a kártékony hatás, s ha a baj csak szórványosan néhány levélen jelenik meg, akkor az egész növény tenyészetére nem gyakorol jelentékeny befolyást. De hogy mily kártékony lehet ezen atka tulszaporodás esetén, bizonyítja ezt egy általa megfigyelt szőllőtő, melyen annyi volt az atka, hogy minden levél el volt lepve a jellegző elváltozásokkal, melyen azután egyetlen fürt sem fejlődött ki. Ez esetben a szőlőtő elég virágot hozott ugyan; de termekenyítés után a maghonok nem fejlettek tovább, s egy-egy fürtön csak 3—4 savanyú és nedvszegény szőlőbogyó képződött. Az idézett olasz értekező LANDOisnak ezen állítását túlzottnak tartja. Hazánkban az elmúlt évben nagyban szerepelt ezen atka, s magam is láttam igen sok szőlőtőt,