Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

195 a csőr leghegye azonban mindig fekete. A test mindenik részén több-kevesebb apró sertéket találunk, a melyek a csápokon és lábakon szembeötlőbbek, a potroh végén pedig a legliosszabbak. Csáp meglehetősen vastag, hossza a testhosszúságnak mintegy 1/a-át teszi ki; G tagból áll, melyek közül az 1-ső és 2-ik tag rövid és vastag, a 3-ik tag valamennyi közt a leghosszabb, nevezetesen legalább kétszer oly hosszú, mint az 1-ső és 2-ik együttesen, ugyanezen tag, valamint a következők is, vékonyabb a két elsőnél, 4-ik és 5-ik tag hossza legfeljebb felényi mint a 3-iké, 6-ik tag orsóidomú, valamivel hosszabb mint az 5-ik, s legvégén a külső oldalról hirtelen vékonyodik; — gyürűzetesség a csáptagokon alig vehető észre. Fiatalabb példányok csak 5 tagú csáppal bírnak, mely később úgy lesz G tagúvá, hogy a 3-ikból válik ki a 4-ik. Csőr hossza korszerint változó, nevezetesen ifjabb példányoknál a 3-ik lábpáron is túl ér az, míg vénebbeknél csak a 2-ik lábpárig, vagy annál valamivel tovább. Szemek feketék vagy vörösek. Lábak meglehetősen vastagok, végükön két karom van. Potroh vége szemölcsszerüen áll ki, mi szabad szemmel is észrevehető, s ugyanitt néhány hosszú serte van. Mézcső mint sötét színű tölcséridomú kis emelkedés látható, más esetben pedig nyoma sincsen. Szárnyas alak. Testhosszaság a szárnyakkal együtt mintegy 2 mm. A test uralkodó színe kékesfekete, ilyen nevezetesen a fej nagy része, a torj különösen felül egészen, a potroh felső felületének közepe táján egy igen széles haránt sáv, továbbá a potroh legvége, s néha még egy-egy haránt sávocska az utóbb említett részletek közt eső gyűrűkön, A potroh többi részlete legalább a felső felületen zöldes színű. A csápok, lábak stb. színe mint a szárnyatlanoknál. Csáp nyultabb mint a szárnyatlanoknál, s a 3-ik tagnak relativ hosszúsága még jelentékenyebb; ugyanezen tag gyakran szembeötlőleg gyürüzetes, míg a 4-ik, G-ik tagon s még inkább az 5-ken a gyürűzetesség ritkábban vehető észre. Csőr hossza mint a megnőtt szárnyatlanoknál, vagy valamivel kisebb. Lábak kissé nyúlánkabbak. Az első pár szárnyon a szárnyjegy (Flügelmal, stigma) meglehetősen széles, orsóidomú, s szabad szemmel is mint fekete pont jól látható, a 4*harántér körül a 4-ik (a szárnytövétől számítva) az úgynevezett nervus radiális a szárnyjegy közepe tájától ered, a 3-ik pedig (Cubitalis) kétosztatú villát (Gabeladér) képez, melynek eredete a hosszanti értől (nervus submarginalis) igen távol esik. A hátulsó szárnya hosszanti éren kívül még két harántérrel bir, melyek kezdetöket nem közvetlenül a hosszanti értől, hanem azon alól veszik ; ugyanezen szárny előszéle a középen valamivel kívül kis kiálló szöglettel bír, melyen horgos sertélikel megrakott kúpocskát találunk. Egyebekben a szárnyas alak a szárnyatlanokkal meglehetősen megegyezik. Szaporodási viszonyaira nézve semmi részletet nem közölhetek, mert e tekintetben csak annyit tudok, hogy mint a legtöbb levéltetü, úgy ez is 13*