Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

3. szám

193 eset, midőn e rovar a kukoricza gyökereit roppant mennyiségben lepte el 1878 Laposnyakról), előjön azonban egyes pázsitféléken is, többek közt zab- és árpagyökéren, (Dr. Low Uber eine dem Mays etc. Yerhandl. k. k. k. zoolog. bot Gesellsch. Wien 1877. 799. lap.), mely utóbbin találtam azt én is a jeleu esetben. Ezeken kívül, mint már fentebb említettem, még egy előttem isme­retlen levéltetüt találtam ezen árpák gyökerén, melyről a rendelkezésemre álló irodalomban seliol említést nem találok, s ez képezi ezen értekezésnek a czímben is megjelölt tulajdonképeni tárgyát. Azon időben az irodalom legcsekélyebb részével sem rendelkeztem, bogy e tárgynak utána nézhes­sek, s így csakis egy igen hiányos rövid ismertetést közölhettem ez ügy­ben. (Erdélyi Gazda 1876. sept. 1. 35. szám.) Ujabban alkalmam volt az idevágó irodalomnak legalább egy kis részét felkutatni; átnéztem a gaz­dasági rovartani műveket is, hol e rovarnak nyomára sehol sem akadtam. KALTENBACH (Die Pflanzenfeinde Stuttgart. JUL. HOFFMANN. 1874.) Endeis bella. KOCH, Amycla fuscijrons. KOCH , és Tychea amycli. KOCH , nevű levél­tetveket említi, mint némely gabnanemüeknek gyökerein előfordulókat, s ezek KOCH művében leírva és ábrázolva vannak. ( KOCH Die Pflanzenläuse. Aphiden. Nürnberg. 1854.) Említve van még egy Tichea setariae Pass: is, mely a kukoricza és köles gyökerén élne, ezt azonban leírásból sem isme­rem, s ez KOCH müveiben sincs leírva. Az Endeis bella, árpának és búzá­nak, az Amycla fuscifrons, zabnak és kukoriczának gyökerén fordulna elő ; de ezek, a KOCH munkájában létező leírások és ábrák után Ítélve, s Dr. Löwnek, idézett czikkében kifejezett nézete szerint is, alkalmasint ugyan­azonosak az általam fentebb említett Pemphigus Zeae Maydiss&\. A Tichea amycli KOCH pedig Triticnm amyleum gyökerén fordul elő, s ez utóbbi Kocmiál a 300-ik lapon van leírva, ábrája pedig az Ll-ik táblán 367. sz. a. látható; s mind a leírás, mind az ábra szárnyatlan alakra vonatkozik. Ezen T. amycli hasonlít a szóban forgó levéltetvek nem teljesen kinőtt szárnyatlan példányaihoz, csakhogy ha a két rovar valóban ugyanazonos, akkor az általam vizsgált szárnyasok után ítélve, nem tartozhatnak azok a 'Tychea genushoz. Nekem ezen esetben alkalmam volt a szóban forgó levóltetveknek nemcsak szárnyatlan alakjait, hanem nympliáit és szárnyasait is megta­lálni. A szárnyasok kétségtelenül nem föld alatti életre vannak hivatva, hogy mégis őket a gyökerek közelében találtam, az csakis abban talál­hatja okát, hogy a küldött árpaszálak gyökerei földbe jól be levén tapasztva, onnan nem voltak képesek előtörni. A szárnyatlanok, csőreiket beszúrva, csoportosan ültek a gyökereken, és pedig inkább a vastagabb, mint véko­nyabb gyökereken; s azon ponton, hol csőrük beszúrva volt, nem ritkán egy kis dudor volt észrevehető. A szárnyatlanoknak szárnyasokká alakulá­sára nézve felemlítem, hogy ezen folyamat, itt is úgy, mint a Phylloxera Termé$tetrajii fiitetek. ív. kötet ux./uset. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom