Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 4/1-4. (Budapest, 1880)

1-2. szám

systematicus zoologia lepett inkább előtérbe, s az érdeklődés a parasitférgek iránt nagyra fokozódott. Ismeretesek e kor kitűnő helmintliologusai, mint: 0. FR. MÜLLER, GOEZE, BLOCH, ZEDER, BUDOLPHI stben, kik közöl csupán az első foglalkozott a szabadon élő Fonalférgekkel is, míg a többiek e csoportot tekintet nélkül hagyták. 1786-ban jelent meg „Animalcula Infusoria" czimti jeles műve, melyben Anguillula és Vibrio genusok alatt több e csoportba tartozó fajt ír le. E századok búvárai a fajoknak csak külső alaki viszonyairól s vitális tulajdonaikról értekeztek, azok boncz- és fejlődéstanára figyelműket ki sem terjesztették, sőt az ismert fajoknak a svstemába való elhelyezése iránt sem érdeklődtek. A jelen század elején élő zoologok közöl igen kevés törekedett kibővíteni ismereteinket e csoportot illetőleg. Egyesek a már ismert fajokon boncz- és fejlődéstani vizsgálatokat ejtettek meg, míg mások azokat a rendszerbe osztani iparkodtak. Különösen kiemelendő DUGES, ki Now. recherches sur V

organisation de quelques espéces d'oxyuris et de vibrirons. —Ann. d. sc. nat. 1826. — czímű művével e csoport boncztanának első alapját vetette meg; nemkülönben EHRENBERG

, ki HEMPRICHCHEL együtt több új faj felállításán fáradozott.

1 0 állítá fel a még mai napig is létező Anguilluida nemet az A. aceti alapján. A tulaj donképi érdeklődés e csoport iránt azonban csakis a negyvenes évektől fogva kezdődik. Ezek elején HENSLOV

2 és BAUERNEK

3 a Tylenclius tritici biológiájára vonatkozó értekezései vonták magukra a figyelmet. Ezen időszak körül jelentek meg DUJARDIN

1 és DJESING

5 kitűnő munkálatai is, a melyekben egyes új fajok leírásán kívül fellelhető mindaz, mi ezen időpontig a Nematelmiák és Platyelmiákról ismeretes vala. Nem akarok e helyen mélyebben belébocsátkozni műveik bírálásába, azt majd a ,,Rendszerről" szóló fejezetben fogom megtenni. A negyvenes és ötvenes években az érdeklődés e csoport iránt boncz-, fejlődés- és rendszertani tekintetben mindinkább nőtt. Ama jeles férfiak, kiknek munkálkodása alapján sikerűit újabb búvárainknak ismereteinket a jelenlegi fokra emelni, a következők : NORDMANN,

6 OKÉN,

7 QUATREFAGES,

8 GRUBE,

9 DAVAIN,

1

0 SCHULTZE,

1

1 LEYDY,

1

2 KÜHN,

1

3 CARTER

1

4 és EBI RTH. 15 A nevezett búvárok a föld különböző részein tettek kutatásokat és nem ke1 Symbolae pliys. s. Icones. stb. Berolini * 182S—31. 3 The microsc, Journal. London 1841. 3 Phil. Trans. 1823. 4 Histoire naturelle des Hehn. Paris. 1845. 5 Systema Helniinthum. Vindohonae 1851. 6 LAMARCK

. Anhn. s. vert. III. 1840. 7 Lehrb. d. Naturg. Zool. I. p. 192. 8 Ann. d. sc. Nat. 1846 pag. 131. 9 WIEGMANNS Archiv 1849. I. l

u L'Anguillula du blé nielle. Paris. 1857. 1

1 Carus. Icon. Zoot. T. VIII. 1

8 Journ. of acad. of Nat. sc. of Philadelphia 1856. 1

3 Zeitschr. f. wiss. Zool. 1857. 1

4 Ann. of nat. Hist. 1859. 1

5 Untersuchungen über Nematoden. Leipzig 1861.