Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)
2-3. szám
110 paizsok; az oldalon : az orrpaizs, felső s alsó ajakpaizsok; alsó lapján: egy pár állcsúcspaizs. Törzse orsódad, farka hirtelen vékonyúlt hengeres és tőrszerün végződik. A pikkelyek a fejen tojásdadok, a hát közepén kicsinyek és keskenyek, az oldalakon nagyobbak és rliomb idomúak, mindnyája (az utolsó sort kivéve) ormoltak. Has alatti paizsok 132—155, a fark alatt 25—41 pár. A beri paizskigyó testének színezete s rajza ivar és tartózkodási hely szerint sok változásnak van alávetve. Hátának alapszíne lehet: világos fehérszürke, hamu- és zöldesszürke, homoksárga, veres, feketebarna sőt fekete is. Fején van különféle fekete rajz, mely pontokból vagy sávokból áll. Az orrcsúcsán rendszerint van egy fekete folt, szeme között egy sorban három, s a fej utolsó felében négy, melyek közül a két belső sávszerüen a falpaizsoktól hátra és kifelé ívalakban húzódik, míg a többi rövid és kicsiny. A szemtől kezdődik egy másik fekete csík, mely a nyak felé húzódik és gyakran az előbbivel egybeolvad. A felső ajakpaizsok rendszerint fehéresek, szélökön feketével beszegvék. A hát s fark végéig, középen, összefüggő rendetlen rhomb foltokból idomított setét czikk-czakk szalag fut. A test oldalán a szemcsík folytatása gyanánt húzódik egy sor nagy, kerekded folt; a haspaizsok szélein van még egy sor kisebb, setétebb folt, mely néha az előbbivel összeolvad s a test oldalát setétre festi. A rajzok színe is barnaszürke és sűrű fekete között változhatik. A hasoldalnak színezete lehet: fehér, szürke, barnasárga, sőt fekete is. A haspaizsok vagy egyszínűek, vagy sötétebben, majd világosabban tarkázottak. Az egyszínű feketéket LINNAEUS C. Prester név alatt írta le. A veresszínűeket WAGLER Pelias chersea-nak nevezte. Nemi különbséget mutat a test és fark hossza. A hím rendszerint 60 cf m. s farka a nőstény 75 s farka y a test hosszának. Színezetre nézve nincsenek állandó nemi különbségek. El van terjedve egész Európában, a legészakibb lellielye az északi szélesség 67° alá esik. Tartózkodási helye igen különböző. Találjuk lapályon, gyepes, turfás réteken (Eákosmező), hegyes vidékeken 7—8000 T magasságig. Tavaszszal igen korán tűnik elő. Nappal rejtve marad, éjjel keres táplálékot, a mely főképen egerekből áll. Április vagy májusban párosodik. A nőstény nagysága és kora szerint 5—12 tojást rak le, melyeknek héja azonnal szétreped és kibújnak belőlök a fiatalok kifejlett méregfogakkal. Minthogy a tojásrakás és szétrepedés igen rövid idő alatt történik, azért szülőkígyónak nézik. A szülés augustusban megy végbe. Fogságban nem sojiáig tartható, mivel nem vesz fel élelmet. A muzeumi gyűjteményben képviselt lellielyei a törzsalaknak: Pest (FRIVALDSZKY IMRE), Tátrafüred (BAINER), Ocsöm Bálán (Fuss); a veres válfajra (chersea): Trencsin, Liptó (FRIVALDSZKY -JÁNOS), Pozsega (CSILLAGH) ; a fekete válfajra (prester): Máramaros (FRIVALDSZKY IMRE és SCHOLTZ), Fajna-völgy (FRIVALDSZKY -JÁNOS).
