Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

2-3. szám

109 alúl aczél vagy homályos sárga színű, sűrű fekete pontokkal behintve; széle a haspaizsoknak fehér. Földrajzi elterjedése igen nagy. Lakja a pyrenei félszigetet, Franczia-, Olasz-, Tirol-, Bajor-, Stajerországot, Istriát és Dalmátiát, a Balkán félszigetet és Oláhországot, hazánkban csak Orsova, jelesen Mehádia és Szászka helyekről ismeretes. A homoki vipera, úgy mint a többi európai mérges kígyó, éji állat. Bejtö helyét nappal csak meleg eső után, ha a nap kiderül, hagyja el, s annak közelében tekercsben nyugszik. Táplálékát éjjel keresi s ilyenkor fáklyavilágításnál könnyen gyűjthető. A hideg ellen igen érzékeny, tavaszszal mint utolsó a kígyók között búvik elö, s őszkor legelőször húzódik viszsza rejtő helyébe, a hol a telet dermedten tölti. Élelme kizárólag egerekből áll. Fogságban is csak egerekkel lehet eltartani; a nappal harapása által megölteket csak éjjel nyeli el. A homoki vipera élőket szül. Harapása igen veszélyes, sőt halálos. A muzeumi gyűjteményben vannak példányok Mehádia (FRIVALDSZKY PAVEL

), Orsova, Szászkáról (FRIVALDSZKY). Nem : PAIZSKIGYÓ. PELIAS MERE. (1820.) A fej felső lapján csak homlok- és falpaizsok láthatók. A többiek pikkelyek által pótoltatnak. A szem s a felső ajakpaizsok között egy sor pikkely van. A Pelias teste izmos, közepén megvastagodott s feje felé vékonyodó. A fej kitűnő háromszögű vagy szivalakú, felül lapult, orrán elkerekített. A fejnek felső lapján csak a homlok s a falpaizsok láthatók. A többi fejpaizsok helyét pikkelyek foglalják el. A szem s a felső ajakpaizsok között egy sor pikkely van. Ezen nem hazánkban csak egy faj által van képviselve: Pelias Berus. Faj: PELIAS BERUS. (Lin.) BE Rí PAIZSKIGYÓ (kurta farkú kigyó). (VI. Túbla 6, G a, C b). Az orr csúcsún nincsen szarvnyújtvány. Hamuszürke vagy vereses hután egy szegletes szalag húzódik végig. Hossza 0 6—0'7 q

nj. Syn. 1758. Coluber Berus Linn. Syst. nat. I. p. 217. 183. 1761. Coluber prester. Linn. Faun. Succ. p. 104. 287. 1820. Pelias Berus Merr. Syst. d. Amph. p. 148. 1. 1830. Pelias cbersea Wagl. nat. Syst. d. Amph. p 178. Feje tompa orrú, a nyaknál szélesebb s ez által szivalakú. A fejpaizsok közül kivehetők a felső lapon: a mellső orrpaizs, a homlok- s a felső szem-