Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 3/1-4. (Budapest, 1879)

2-3. szám

98 1. Család: SIKLÓFÉLÉK. COLUBEIDAE Bonap. 1831. A fej felső lapját 9 jól kiképezett paizs fedi. A siklófélék teste igen hosszú, egyenlő vastag hengerforma v.igy közepén vastagabb orsóalakú, néha oldalról összenyomott kitűnő haspár kánynyal. A fej a törzszsel egyenlő vastagsági! vagy valamivel szélesebb, felül 9 paizszsal borítva. A felső orrpaizsok (internasalia) a legkisebbek, a falpaizsok (parietalia) a legnagyobbak. A hosszúkás, barázdás homlokpaizs (frontale) hátulsó szé'e 3 szögű csúcsa a falpaizsok közé nyomul. A fej oldalán van: 1 orrpaizs (nasale), 1—2 gyeplőpaizs (frenale), 1—3 mellső és 2—4 hátulsó szempaizs és lialánték-paizs (temporale). Az orrpaizs (nasale) néha barázda által két darabra oszlik. A mellső szempaizsok felsője háromszögű lap, mely a fej felső lapjára kanyarodva s a szem előtt bemélyedve, kiálló párkányt képez. A szemek, melyeknek látója kerek vagy hosszúkás, a felső ajakpaizsokat érintik (határosak). A két pár álcsúcspajzs és a torokbarázda jól kifejlődtek. A testen levő pikkelyek vagy simák vagy ormóltak. Haspaizsok egysorúak, farkpaizsok párosak. A fark változó hosszaságú, tövétől hegye felé vékonyodó. Alfelpaizs mindig páros. Az áll- és szájpadcsontokban levő fogak simák vagy barázdások, de nem csatornások; méregmirigy gyei összekötvék. A siklófélék nappali állatok, szeretik a meleget és a világosságot s ilyenkor igen elevenen mozognak, könnyen fölingereltetve, dühösen mennek az ellenségnek. Máskor rövid idő alatt szelídülnek s eltűrik a fogságot. Ámbár mint valódi szárazföldi állatok szárazon élnek, mégis van közöttük ügyes kúszó és úszó is, a mely utóbbi előszeretettel vizek közelében tartózkodik, hogy azokban táplálékát lialászsza. A fiatalok rovarokkal élnek, a meglettek gerinczes állatokkal táplálkoznak, melyeket mint élőket elnyelnek, vagy előbb testökkel köriilgyűrődzve megfojtanak. Tágasan kitárható szájuk megengedi, hogy a testénél vastagabb állatokat elnyeljenek. Fogságban igen szeretik a vizet. — A siklófélék tojnak. A nőstények oly helyekre rakják tojásaikat, a hol a meleg azokat kikölti. Ezen család az európai fauna kígyóinak legnagyobb számát foglalja magába és nálunk 4 nem által van képviselve u. m.: Tropidonotus, Callopeltis, Zamenis és Coronella. 1. Nem. SIKLÓ. TROPIDONOTUS Boie 1827. Ormolt pikkelyei 19—21 sorban. Homlokpaizsa eliil alig kiszélesedő. Felső szempaizs nem kiálló. — Egy igen nagy halántékpaizs. A siklók rendszerint nagyobb kigyók, testök oldalról összenyomott, haspárkányuk nincsen. Fejők valamivel szélesebb törzsüknél, felül lapos,