Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)
1. szám
23 A következő 3 pár végtag, az u. n. rációlábak, (pedes maxillares, Kieferfüsse) a táplálkozásnál szintén csak közvetve vesznek részt. Ezek közül az első pár (I. tábla 1. ábra D) nagyon hasonlít az alsó maxillára. Lapos, legyező alakú felső része 3 ágú. Ez ágak közül a legnagyobb 9 m l m hosszú és G—7 széles; alsó részének lapátalakú fele hasonlít az alsó maxilla megfelelő részéhez, azonban csupasz szélű, ellenben felső 10—11 hosszú része 2 oldalán és alúl hártyás és szőrrel szegélyzett éllel bír, (I. tábla 1. ábraZ), a) csúcsán pedig fölnyulik egy kúposán keskenyedő, keskeny gyűrűkből álló 8—10™^ hosszú melléktag, mely a csápokra emlékeztet. Már puszta szemmel is észreveszszük, hogy felületén világosabb és sötetebb csíkok vannak s hogy szélét két oldalt hosszú serték borítják. Gyenge nagyítást alkalmazva, azt tapasztaljuk, hogy a hámképződmény alatt sokszögalakú sejtek vannak, hogy széle rovátkos, s hogy egy-egy rovatban vagy mélyedésben egy-egy tollalakú szőr áll (I. tábla 1. ábra G). Eczetsavval kezelve a sokszögalakú sejtek átlátszókká lesznek; erős nagyítás mellett pedig azt veszem észre, hogy halvány idegszál vonul minden tollszőr alá s ott kis duczot képez ; ebből kis szálacska vonúl a tollszőr üreges szárába, ugy, hogy ily tollszőr kis részecskéje igen erős nagyítás mellett olyannak mutatkozik, a mint ezt a 2-ik ábra előtünteti. Hogy ez érzéki szerv, azon a tapasztaltak ésközlöttek alapján nem kételkedem; kétség legfelebb aziránt foroghat fenn, vájjon melyik érzéknek a közvetítője ? A tollalakú serték hasonlítanak a «liaiigszőrökhöz», melyek állítólag a hallást közvetítik ; képesek-e arra, vagy sem, ez egyelőre függőben marad; annyi azonban bizonyos, hogy e szerv, mely a 2-ik és 3-ik rágólábon is előfordul, (I. tábla 1. ábra E, F) s ott hasonló szerkezettel bír, folytonos lassú mozgással a kopoltyúkat rejtő űrbe hatoló vizet árjárja, mintegy vizsgálja. A 2-ik rágóláb (pes maxillaris 2, I. tábla 1. ábra E) már inkább hasonlít a valódi lábakhoz (főrésze 6 kemény ízből áll, melyek közül a legnagyobb • '»—7 hosszú, minden ízületnek befelé néző oldalán sűrűn álló szőrök látszanak. Az első rágólábnál tárgyalt mellékszerv alsó, 9—\0 mf m hosszú része (I. tábla 1. ábra E, a) itt már inkább hengerded és keményebb s csak a külső szélénszőrszegélyű; felső 9—1 I mj m hosszú, gyűrűs része (E, /^szerkezetére nézve megegyezik az előbbinek hasonló szervével (I), b) A 3-ik rágóláb (pes maxillaris 3, I. tábla 1. ábra E) a valódi lábaktól már alig különbözik. Legerősebb része (E, c) 10—12 w/ m hosszú, lefelé néző lapja, ugy a többi ízeké is, sűrűn szőrözött. Melléktagjának alsó, merev része (!•', a) hengerded, egészen csupasz, 8—10 «</„, liosszű; felső gyűrűzött része (E, b) hasonló nagyságú s oly szerkezetű, mint a többi rágólábaké. E két utolsó rágólábpár feladata, a táplálék tartása s a harapó rágó közé való vezetése. Minthogy a rák jobbára döggel táplálkozik, e szervek is nem annyira ügyesség, mint érzékenység által teljesíthetik feladatukat. Behatóbb vizsgálás mellett igazolva találjuk ezen elméleti felfogást.
