Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

2-3. szám

79 küb-Szaloniclii) már csak oázist képez; igy a Krimben is. Épen az a két körülmény, hogy t. i. a Gellérthegy a zónába esik s a növény az elterjedés határa felé oázis-szerűen üti fel magát, igen valószínűvé teszi azt, hogy a Gellérthegyen az elterjedés végső nyomával van dolgunk. Úgy az állatok mint a növények elterjedését kutatva, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy az alakok az elterjedés legszélsőbb határa felé mind gyérebben jelentkeznek s a határ legszélén, rendesen igen korlátolt helyre szorítva, nem terjednek tovább; de viszont makacsúl megtartják lielyöket. A Gellérthegyen a mi növényünk is egy alig IGD mJ (mondjuk 8ü ölnyi) területen vetette meg erős gyökereit; ott találta egykoron régi fűvészünk SZADLER, ott fedezte fel újra Dr. KERNER S ott tudjuk mi is. Egy, az elágazó utak által képezett háromszögön mindössze mintegy 25—30 gyökérfészek áll; s noha a Gellérthegy déli lejtőjén számos ilyen fekvésű és talajú hely létezik, növényünk nem terjed tovább. De az sem lehetetlen, hogy egykoron, azokon a területeken, a melyek már régi idők óta szőlők ültetésére lefoglaltattak, s a melyeknek flórájáról semmit sem tudhatunk, a Peganum Harmala L. bővebben is előfordúlt. Igy vagy úgy vegyük is a dolgot, legyen a növény történelmi nyom vagy az elterjedés határának végső őre, annyi bizonyos, hogy érdekes s igy megérdemli a kíméletet, legkivált pedig az utóbbi föltevés érdekében. Mert bizonyos ugrások dolgában a tudomány még nem mondotta ki az utolsó szót s épen azért jó, ha az ugrások jelzői megmaradnak. Még mindig nyílt kérdés az : miért fordúl elő a pompás Lótusz-virág a nagyváradi püspökfürdö hévizében s azután csak messze Afrikában, hol Damiette és Kairo táján sem épen bőven tenyészik s felszaporodva csak a felső Nílus tájain nyitogatja csodaszép kelyhét ? A Peganum Harmala ennél kisebb ugrása: Szalonichi tájától a Gellérthegyre, szintén ilyen kérdés tárgya. Egyébiránt avval végezhetem e sorokat, hogy KERKÁPOLYI KÁROLY képviselő úr, ki a Gellérthegy illető helyét a szölőmivelés számára hódítja, megígérte azt — feltéve, hogy a Peganum lellielye is már birtokához tartoznék — hogy a növényt megkíméli, szükség esetén sövénynyel vagy kőfallal kerítteti be. Ha ez nem sikerülne, akkor megtehetné talán a k. m. Természettudományi Társulat, hogy azt a nyolcz • öl«t megvegye s a tudomány számára biztosítsa.