Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878)

2-3. szám

124 év nyarán a Nápoly vidékéről leírt szép Priocnemis vulneratus Costa egy példányát a kőbányai Rákoson ép abban a pillanatban fogtam el bálómmal, midőn az, a mezei Iringó (Eryngium campestre) virágzatáról, egy Argiope Briinnichii nevű s már megbénított nagy pókot magával vonszolni kezdett. II. Midőn 1873-ban, junius bó 19-én, Szegednél a Tiszán először volt alkalmam a Tiszavirágot (Palingenia longicauda Oliv.) százezernyi mennyiségben láthatni, érdekkel szemléltem a különféle madarakat, melyek azok soraiban nagy pusztítást vittek véghez. Sőt a halak is a viz fölszinére jöttek, hogy a gazdag zsákmánynak részesei legyenek. Öreg halászok említették előttem, hogy a nagy harcsák, melyek rendesen jelentékeny mélységben a part oldalai és a fák gyökerei között vonják meg magukat, hová a halász hálójával nem fér: a «Tisza virágzásakor» onnan rendesen kijönnek, hogy kedvencz eledeleikkel jóllakjanak. S talán ép e miatt hívja a nép «harcsaféreg »-nek is, főleg Győr megyében. A halászok örömmel várják a Tisza virágzásának idejét, mert ekkor mindig dús zsákmányra számítanak. A «Tisza- vagy Marosvirág» életkörülményeit részben még mai nap is homály fedi; annyi azonban már tudva van, hogy álczaállapotában a vízben, főleg homokos, agyagos mély partokban ázalagokkal és apró férgekkel élve, 2—3 évig tengődik, s mint tökéletes rovar alig él csak pár óráig, mialatt nemének és fajának fennmaradását eszközli. Naplemente előtt, esti 5 óra után jön ki a vízből, s miután mint már kifejlett rovar még egyszer megvedlett és subimago köntösét levetette, 8 óra után élte pályáját már megfutotta. Junius hó 10—20 közt szokott rendesen megjelenni s ekkor csupán néhány napig láthatók. Ez időpontot nemcsak hazánkban, hanem honunk határain kívül is megtartja. Annál inkább feltűnő tehát ama körülmény, hogy a Tiszavirág zöme 1876-ban Győr mellett, rendes megjelenési idején tűi, egy egész hónappal Jíésett el. XÁNTUS JÁNOS úrnak hozzám intézett szíves sorai szerint ugyanis julius hó 13—17 közt milliók voltak láthatók, julius 18—26 csak egyesek mutatkoztak, julius 27-én pedig már egészen eltűntek. Igaz ugyan, hogy a tavaszi árvíz s a juniusi esős, hideg időjárás részben befolyással lehettek ez állatok megjelenési idejére; de minthogy a Tiszavirág Győr mellett a megelőző évben is több mint egy egész hónappal elkésett, űgy, hogy legnagyobb számmal csak augusztus 9-én volt látható, 1 midőn pedig az említett késleltető körülmények fenn nem forogtak: a Tiszavirág e két egymás után való késő megjelenésének bizonyára még más okai is lehettek. 1 Lásd ide vonatkozó soraimat a «Természettudományi Közlöny» 1875. oktoberi füzetében.