Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

2. szám

82 Hüllők. Reptilia. A VIZI SIKLÓ — TROPIDONOTUS NATRIX — MINT FÉSZEKRABLÓ. A vizi sikló -— lioni kígyóink legközönségesebb s épen ezért legismertebb faja — iránt liosszu ideig oly jó véleménynyel voltam, bogy azt hittem róla, miszerint táplálékát csupán a bogarak és ezek álczái, a békák és gyíkok, vagy legfölebb kisebb egerek képezik. Hallottam ugyan, hogy a vizi sikló a földön fészkelő madarak, mint a búbos pacsirta, sárga billegető, czitrom sármány stb. fészkeinél is látogatást tesz s az azokban talált tojásokat vagy madár fiókokat sem veti meg; de hogy e kígyó a forró égalj alatt élő óriási rokonaihoz hasonlólag a fákra is merészkednék, azt sem nem hallottam, sem életrajzában nem olvastam. -— Ezek után annál inkább meglepett azon eset, melynek szemtanuja voltam, s melyet az alanti sorokban elmondandó leszek. — 1869-ik évben Esztergomban létem ideje alatt tojásgyüjtemény összeszerzésén fáradoztam , mely czélból gyakran bebarangoltam a nevezett várostól nem messze eső erdőségeket. Egy szép nyári napon a Duna baloldalán — Dömös község átellenében — levő erdőbe tettem kirándulást PALKOVITS KÁLMÁN barátommal. Fészkek utáni kutatásunk közben egy egész csoport magt'órö pinty - — Cocotbraustes vulgaris -— ide s tova röpködése, sivitó panaszhangja vonta magára figyelmünket, mely repkedést és sivítást mi azon körülményből magyaráztuk, — hogy egy ily madár — fészkéhez jutottunk közel, s így jelenlétünk hozta létre a madarak rendkívüli viseletét; azonban ez nem ügy volt, miről csakhamar meggyőzödtünk, midőn a fészekre akadtunk. — A magtörő pinty mesterkétlen, kívülről vékony galyacskákkal körített s finom fagyökerekkel kibélelt fészkét bokrokra, de legtöbbször vékony fák villás ágai közé rakja, még pedig- oly ügyetlenül, hogy a fészek még a nem gyakorlott szemnek is már jó távolból feltűnik. A fészek, melyet találtunk, szintén fiatal fára volt építve, a földtől mintegy 4 méternyi magasságban. Midőn a madaraktól köi'ülrepdesett fához érkeztünk, annak karvastagságú törzsökén, a fészek közvetlen közelében egy vizi siklót láttunk, a fát többször körültekert hosszú testtel, melynek fejétől mért első negyed része szokatlan vastagsággal bírt. A társam által megtámasztott fára felmászni, a még két fiókot rejtő fészek tartalmát megnézni és a kígyót botommal a fáról leverni, néhány perez müve volt, minek megtörténte után a kígyó testének felvágása következett, mely műtét folytán két, anyaverébnél nagyobb pinty-fiók került elé, melyeket a sikló a fészekből rabolt el. A madárkák lábaiknál fogva nyelettek el, miközben szárnyaikkal bizonynyal ide s tova vergölődtek, mert mindkettőnek szárnyai a kígyóban