Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
1. szám
u is teljesen kifejlett — a növekedés utolsó fokán álló alakok, mire a kifejlett dudorok, a szájnyilás magas hátsó ajka, a likacssorok alakja utalnak, de mint ilyenek is lényeges eltéréseket mutatnak épen az E. cordatum irányában. A tetőkészülék a homlokzathoz közelebb áll; a páratlan ambulacra likacsai párjával csoportosúlnak; a belső galand rövidebb; a farnyilás teljes kör és a felső szegély közelében áll; és mindez épen ellenkezője az E. cordatum jellegeinek. Az, hogy a farnyilás alatti galand a farnyilási környezővel egybe függ. Kevésbé fontos. Az E. cordatummal tehát — eltekintve az ifjú példányok körvonalaitól, össze nem egyeztethető. Felette sajnos, hogy E. mediterraneum példány nem állt rendelkezésemre, még rajzához sem jutottam, sőt azt sem tudom létezik-e ilyen valahol. F ORBES , ki e fajt 1844-ben fölállította, a Linnean Society ülésén egy rövid diagnosist közölt, 1 ebből és Agassiz S. új nagy művéből merítém a fogalmat e fajról. Ennek folytán az E. mediterraneum példányainkhoz igen közel állónak látszik, azonban nem oly hosszú, inkább kerek; hossz és haránt-átmérője csaknem egyenlő; a farnyilás függélyesen van megnyújtva és sokban a pennatifidumra emlékeztet, tehát lényegesen elüt a leirt alaktól. Ezek után egy új fajt kell itt fölállítanom, mely az eddig ismertektől különbözik és mely az E. cordatum és E. mediterraren legközelebbi rokona. Fekhelye az E. intermedium fajnak a felső mediterrán emelet Laytha meszének felső rétegeiben van. Leihelye: Felménes, Aradmegye (1 péld.), Bia, Pestmegye (2 péld. nagyobb). A RAJZOK MAGYARÁZATA. V. Tábla. 1. A—E, ECHINOCARDIUM INTERMEDIUM Lóczy. Biáról természetes nagyságban. 2. a—e, Felménesről 2-szer, nagyítva;/, tető az ambulákrákkal; g, táblácskák az oldalambulacrák alsó részén ; h, a fasciola, és az alzat dudorai./—h erősen nagyítva. 3. a, b, E CHINUS cf. DUX Lbe oldalról és alulról természetes nagyságban; c, az ambulacra és interambulacra tér egy nagyított részlete. 4. a, b, PSAMMECHINUS cf. MONILIS Desmar. alulról és oldalról természetes nagyságban ; c, oldalról 2-szer nagyítva; d, az ambulacra és oldalambulacra tér egy nagyított részlete. KÜLÖNFÉLÉK. A mint ezt már a füzet czúnlapja is láthatóvá teszi, a «Természetrajzi Füzetek» szerkesztősége véglegesen szervezkedett. Az osztályfőnökök egyszersmint szakszerkesztők; az osztályok tiszti személyzetéből kerülnek ki az állandó beimunkatársak, névszerint: Dr KÁROLI JÁNOS és MOCSÁRI SÁNDOR az állattani — LÓCZY LAJOS és S CHMIDT SÁNDOR az ásvány-földtani szakra. A kiílmunkatársak névsorát majd akkor adjuk, a mikor az első füzetek a bírálat és a közvélemény ítélőszéke előtt megfordultak s az erők így biztos alapon szervezkedtek. * 1 Ann. of Nat. Hist. 1844. I. Ser. XHI. K. 518. 1. az idézetekben tévesen van XIV. K. 413.1. megjelölve.
