Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)
1. szám
4 De, noha e fok eszményi, azt szsm előtt kell hogy tartsuk; feléje kell hogy törekedjünk az exact vagy tapasztalati tudás terén épen úgy, mint törekszünk ilyen fokra akár a morálban is, mely szintén a gyarló ember által elérhetetlen eszményt tartja szeme előtt s így törekszik a jobb felé. A tapasztalati tudás terén a törekvés munkával és áldozattal jár; a munka a szellemé, az áldozat az anyagé is; mind a kettőt meg kell, hogy hozzuk, mert szellemi és anyagi áldás képében fordul meg, és kerül visza ahoz, a ki a haladás ösvényét tartja. Tudják és teszik ezt a culturnépek leghatalmasabbjai is; azok, a melyek nem küzdenek többé a puszta létért, s épen azért teljes biztosságban, hatalmas eszközökkel törhetnek az eszmény felé. De felfogják ugyanezt azok is, a kik bár elnyomott, bár hátramaradott, de életképes, a létért és érvényesülésért öntudatosan küzdő nemzetek körében, az ember- és hazaszeretet melegétől áthatva, becsületesen gyakorolják az intéző tisztet. Ezek felelnek arra a kérdésre : miként jön az, hogy sanyarú idők közepette áldoznunk kell oly vállalatokra is, a melyek nem hoznak rögtön anyagi nyereséget? miért nem szabad visszariadnunk a súlyos munkától sem ? Kijut ezekből minden haladó nemzetnek a maga osztályrésze; meghozza a munkát, az áldozatot mindenikök. És minékünk, magyarokúi, ezt nagyon is szem előtt kell tartanunk, mert a viszonyok összesége, a melyek között létezünk, lépten-nyomon azt mondja nekünk, hogy nem csak erőfejtésre, hanem erőfeszítésre van szükségünk, ha czélunk az, hogy jövő térjünk! Már pedig ennél szentebb czélunk nincsen! Nem állunk mi még ott, hogy intézményeink a biztosított nemzeti lét alapjáról az eszmény felé törekedhessenek; hogy ama világpolgári szempontból tekinthessék a feladatot, mely szempont hirdeti, hogy a tudomány az emberiségé s így egyes nemzethez kötve nincsen. Ott állunk mi még, hogy nemzeti létünk biztosításáért kell küzdenünk, s e közben minden irányban: a saját magunk emelésén, kifelé való érvényrejuttatásán kell munkálkodnunk; sőt védekeznünk kell nem egy áramlat támadásai ellen, mely konokúl ellenünk tör. . A midőn a tudomány előbbre vitelét szemünk elől el nem tévesztjük, gondoskodnunk kell egyszersmind a legelemibb dolgokról is. És így véve feladatunkat, ez nagygyá, de sútyossá is lesz; annál nagyobbá és súlyosabbá, a minél bizonyosabb az, hogy helyzetünknél, nemzeti sajátságainknál fogva keveset vehetünk át másoktól, s így annál többet kell kifejtenünk önmagunkból; sőt, hogy ellenséges áramlatok közepette, mások által való megértésünkről is magunknak kell gondoskodnunk. Bármily szűkre szabja is an} ?agi tehetségünk határait azon vállalatoknak, a melyek művelődésünk emelésére és bizonyítására rendeltetnek:
