Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 1/1-4. (Budapest, 1877)

1. szám

23 2. Carabus Hampei ; a hátulsó balláb korcs szárral és véggel (tarsus). Tgen érdekes elfajulás (lásd 7. ábra, háromszoros nagyítás, alúlról tekintve, a korcs, és ép láb). Világosan kitűnik, hogy a kampósan görbült rész a szár s mint ilyen a két tüskénél végződik, mely két tüske megfelel az ép láb sarkanytyüját alkotó két tüskéjének. A két tüskén túli rész nyilván a tarsus s még megkülönböztethető izületet mutat. Az elfajúlt láb czombja 1,5 mm.-rel rövidebb. A példány Biharmegyéből való. 3. Procrustes coriaceus; a hátulsó jobbláb kettős tarsussal (lásd 8. ábra, A melléktarsus, háromszoros nagyítás). A szár vége szembetünőleg vastagodott, főleg a melléktarsus becsukódási helyén. A szár az épnél közel 2 "^-nyivel rövidebb; a kifejlődött tarsus az épnél rövidebb s e mindn arányaiban gyengébb; a melléktarsus jól elkülönített három izületet mutat, melyek közül a végső tompa. A példány Erdélyből való. 4. Lampyris noctiluca (Sz. Jánosbogár); elfajult torjjal. Míg a torjból kiemelkedő, a rovart jellemző kidomborodás egészen symmetricus, rendes, addig a torj balfelöli széle sajátságosan kivágott (1. 9. ábra, négyszeri nagyítás, A ép oldal) s az újalakú kiszögellés körülbelől a rendes alak határát jelöli. A rovar egyébként rendes nagyságra fejlett. Gyűjtötte JANKA GYŐZŐ Erdélyben (Szt. Gothárdon). A mennj'iben a Faunánk köréből származó más helyen leirt elfajulásokról is meg akarunk emlékezni, feljegyezhetjük, hogy Dr. KRAATZ első dolgozatában 1 egy Carabus Sclieidleri Panz. példányt ismertet, melynek torj lemeze hosszában két egyenlő félre és tökéletesen ketté van választva. E példány Dr. BRANCSIK utján jutott KRAATZ birtokába; a leihely Magyarország. Dr. KRAATZ megjegyzi, hogy a tökéletes kettéválás csupán e példány után ismeretes; a franczia irodalomban

2 ismertetett rokon elfajulásoknál a leniezfelek még összefüggnek. E jegyzetek közlését FRIVALDSZKY JÁNOS úr előzékenysége tette lehetővé. Hártyásszárnyuak. Hymenoptera. B I O L O G I A I JEGYZETEK. MOCSÁRY SÁNDOR-tÓl. Miként tudva van, az Osnna-k — magánéltű gyűjtő vagyis művészméhek — régi czölöpök, palánkok, kerítések, fatörzsek lyukaiban, üreges kövekben, kivájt száraz szeder- és rözsatörzsekben, üres nádszárakban a házak vakolata alatt, az altiak és deszkázata közterén, üres csigaházakban stb. építenek. Építőanyaguk homok-, agyag- vagy vakolatdarabokból áll, s ragasz gyanánt egy, a 1 Beschreibung difforraer Kiifer. «Berliner eutomologische Zeitschrift XVI. (1873.) p. 42!) —30. " Deutsche (előbb Berliner) eutoiu : Zeitschrift illető helyein felemlítve.