Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)

1914-03-01 / 18. szám

HÁZIASSZONY­# # # A HÁZIASSZONY ROVATA igen nagy érdek­lődésnek örvendett, a mi Téli Esténkben. Mozgalmas élet uralkodott benne. Nem csak azért, mert nagyon sok derék gazdasszony, háziasszony tisztelte meg ezt a rovat most eredeti, önálló kis cikkeivel, tanácsadó utasításokkal, ha azért is mert: egy-egy tanácsra, szakácsnéskodásra választ is kaptunk. így például a minap egy fánk készítési módjáról sokan értesí­tették lapunkat, hogy megcsinálták, sikerült és na­gyon köszönik. Itt és még nagyobb lesz az a rovat a jövő télen. Mozgalmas és élénk. Már előre felhív­juk reá, ami háziasszony olvasóinkat. Gondoskodja­nak róla, hogy mikorra november elseje megérke­zik, telve legyen, ami kamaránk, akarjuk Írni Házi­asszony rovatunk jobbnál-jobb élelmi szerekkel, akarjuk Írni háziasszonyi tanácsokkal. * * * MALACSÜTÉS. Ha a malacot megöltük, jól be kell dörzsölni a vérével s azután apróra törött fe­hérszurokkal meg kell hinteni és nem nagyon forró vízzel leönteni. Ilyen módon szépen lejön minden szőre s hófehér lesz a malac. Szépen felbontani, lá­bacskáit levágni s ha már kiszedtük a belső részét, megmosni, száraz tiszta ruhával kivül-belül megtö- rülgetni s utána jól besózni és egy kis feketebors­sal a belsejét behinteni. Mielőtt a sütőbe tesszük, egy egész zsemlyét teszünk a hasába, hogy kiduz­zadjon s annál szebben süljön; a szájába pedig egy almát. Ez azért van. hogy a nyelv is megsüljön. Az egész malacot fagyos zsírral megkenjük s jó forró sütőbe tesszük. Hogy ropogós és szép piros legyen, csinálunk sáfrányos vizet s valahányszor kenni akar­juk — amit gyakran kell tenni — egy darab sza­lonnát bemártunk a sáfrányos vízbe s jól átkenjük az egész malacot. Két óra sütés kell neki. ■uuiuiiiuuuHiiiiuiiuiiHiiiuiBiiiiuuuiiuimiiHiniHHiuiiiiiuiiiHinHiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiitiuiiinitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiinjimiHiiiiiníiimimiuiruiiiiuiiiinimiiuiiiiiiiiiiiiiimiimiúi A MEGLEPETÉS. Bártfalvi: Uram ! Schwarcz Mór : Mi tetszik ? B.: Ön gazember ! Sch. M.: (meglepetve). Hunét todjo eztet oz oreság? UIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllinilllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiilu Huszonnyolc kötet könyv. Előttem, az asztalomon nyugszik huszonnyolc bekö­tött könyv Vaskos, hatalmas kötetek. Majd fele 17 sűrű nyomtatott Ívből álló kötet; a másik fele 57 nagy iv. Bizony, nem csekélység! Hétről-hétre készültek, Íród­tak ezek az ivek. Szinte félek kiszámitani, hány hét alatt. Talán majd kiszámítja egy iró-diák. így együtt látva ezeket a köteteket, a »Téli Esték« és »Magyar Főldmivelő« köte­teit . . . bizony egy kis családi könyvtárt alkotnak. Hiszen az idő, mely alatt Íródtak, bizony változatos volt. Hány új­ságot böngésztem át ezen napok, hetek, hónapok, esztendők alatt“? Hány könyvet forgattam át? Mennyi és milyen meg­figyeléseket tettem. És------és mennyi papirost szántottam vég ig apró betűs Írásommal? Azt mondja a nyomdászom, hogy az ó kiadóhivatala sűrűn megrakva alig tudná be­fogadni. Az Írásom meg is változott. Tavaszkor szép, karcsú, arányos és tiszta Írásom volt. Most őszre bizony olyanok a betűim, a soraim a papiroson, mintha ugrálnának, sza­ladnának. Emberfia legyen, aki elolvassa. De az én szedőim, a jó Guszti és Szász, ki azóta önálló nyomdász lett, úgyszól­ván kezdettől fogva, tanuló korától szedte a lapomat, meg a többi derék fiuk is, akik a mi nyomdánkban állandóbban dolgoztak: úgy szedték, szedik az én szaladó betűimet, soraimat, mintha nyomtatásból szednék. Azt mondják, hogy azért lett oly gyorssá, sietőssé az Írásom, mert az eszem gyorsabban jár, mint a kezem. Az ész mozgását nem bírja a kéz mozgása követni. Mondhatom, hogy azért nem volt sok bajom a sajtó­hibákkal, a mik irigy ellenségei, kötekedői, boszantói szok­tak lenni a — szerkesztőknek. Legutóbb akadt egy akasztófára való sajtóhiba. A nagy bankok aratnak helyett úgy gyütt napvilágra: A nagy bakok aratnak. Rá is fogtam a szedőmre, hogy a nagy ban­kok lepanamázták. A mi ellen 5 tiltakozott, mondván, hogy 6 a pana­mistákkal semminemű érdek vagy üzleti viszonyban nincs. El is hiszem. No de se baj. A huszonnyolc kötet könyvben azért van annyi tartalom, szellemi kincs, sok-sok időn át olva­sásra való anyag, hogy a szépségi hibák fel se tűnnek. Mester. Mi is büszkék vagyunk ám erre a huszonnyolckötet könyvre. Mi tudjuk, mily rengeteg irás, kézirat kellett ezekbe. Valójában szobák telnének meg vele. És mi vagyunk élő és igaz tanúi annak, hogy az olló nem igen csattogott a mi szerkesztőnk kezében. Friss kéziratok Ömlőitek bámulatos gyor­sasággal és idejében. A többi szerkesztők mankón jártak. A Téli Esték és a Magyar Földmivelő szárnyakon jött a nyom­dánkba. Bocsásson meg a szerkesztő ur, meg az olvasó is, hogy mi is megszólalunk. Mert hát mi a Téli Esték családi körébe tartozónak érezzük magunkat. Mi nagyon sok öblös hangú cikket szedünk, melyben a munkások pártolásáról, a szociális kérdés megoldásáról van szó. Szó és szó, mindig csak szó. De a mi szerkesztőnk, Bodnár Gáspár ur 28 éven keresz­tül úgy oldogatta a szociális kérdést, hogy munkás zubbonyá­ban velünk dolgozott, folyton munkát adott, hiszen a 28 újság- kötet mellett még vagy 28—30 kötet füzetet szedtünk ki, elő segítvén helyzetünk javulását■ Folyton arra törekedve, hogy békességben éljünk és megelégedettek legyünk. Szociális jóté­temény tehát az ő egész élete, minden lárma és hivalkodás nélkül. Ezt ki kell mondanunk, mert ez nemcsak a mi véle­ményünk. de a munkásoké általában, akik őt csak nevéről is ismerik. Bocsásson hát meg szerkesztő ur, hogy e pár sort tudta nélkül becsempésztük ide ebbe a cikkbe, cikk alá. ügy se engedett soha egy sort is becsempészni, a mit a maga sze­meivel előbb át nem nézett. Adja Isten, hogy még sok eszten­deig legyen áldásává a munkás népnek. Még sokáig szedhes­sük a Téli Estéket, melyet nemcsak szedtünk, de valósággal élveztünk is. ^ nyomdaszemélyzet. TÜZPRÓBA. Böske : Hát Igazán szeretsz té éngöm, Pista ! ? Pista: Honné ! még mongyam is? Böske : Hit akkó majd a nyáron segily mökka- pányl a kolompárt. / uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiinuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiii!iiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iii>i><i«'»>i|<||||,|||,|iul MI ÚJSÁG? 4= Magyarország gyásza. Megdöbbentő esemény történt a hét elején, hétfőn — délelőtt. Debrecenben, a magyarság egyik legelőkelőbb városában gaz merényletet követtek el — a ma­gyarság ellen. Felrobbantották a nemrég alapított magyar gör. kath. püspöknek lakását, hogy megöljék az első ma­gyar gör. kath. püspököt és vele elpusztítsák a hajdú- dorogi püspökséget is. A merénylet nem úgy sült el. mint éppen ki­eszelve volt. Ám mégis gyászba borította Magyar- országot; megdöbbenti a nemzetet és áldozatul sze­dett több ember életet... Nincs szavunk e barbár, a balkáni vérengzésen is lultevő merénylet megítélésére. Mi is azt mond­juk, amit a megmenekült püspök, nem gyanúsítunk senkit. De egyet ki kell mondanunk, egy gondolatra fel kell kiáltanunk: — Ez a merénylet a magyarság ellen való merénylet! No hát a magyarság, ez őrült tettel szemben nyugodt, higgadt fog maradni. És tudni fogja a kö­telességét. A tetteseknek már nyomában vannak. A való­ságnak ki kell derülni. És a magyar nemzet tisztán fog látni, ítélni és védekezni. A szomorú esemény, különben igy történt: * Múlt szombaton a Debrecenben, egy három emeletes bérpalotában székelő gör. kath. püspökség levelet kapott Miklóssy püspök címére Csernovicból. Ebben a levélben jelzi egy Kovács Anna, mint már kisült, álnevű levélíró, hogy közelebb templomi tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom