Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-03-01 / 18. szám
TÉLI ESTÉK tam babér ulán. Sose kaptam mást, mint a nép sze- retetét, elismerését. Jogom van e néppel érezni és visszaemlékezni. ... Ha pedig akad valaki, aki ezeket a sorokat .. . képeimmel egyetemben hiuságos dicsekvésnek fogja venni, nem törődöm vele. Nekem jogom van dicsekedni munkás életemmel éppen úgy, mint joga van ragyogni akár az érdemrendnek, akár a szerepléseknek, akár a méltóságoknak sokszor csupán egy érdemért . . . hogy t. i. megőszültek. Én nem irigylem senkinek boldogulását.. . senkinek érdemét le nem kicsinylem ... de azt büszkén, felemelt fővel hirdetem, hogy ehhez nekem is jogom van. Bodnár Gáspár. wiiinniitniiiitiiiiiíiiiiiiniiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiHiiiiiHiitiiHiiiiiHiiiiiiiliiiHiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiitinHtiiiiHiiiiiiiiiiutiti TÜZES SZIKRA - KOVA NÉLKÜL. Csorba borotvával beretválták a cigányt. More: Mester uram, ácsil az a bérétvá ? Borbély: Hát mi volna más. More : Ugyáncsák irzem. mert még a somom is sikrát hány tiile. tiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiniiiiiiiiiliiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiimiiniiiiimi GAZDÁK VILÁGA. SS 8? 8? A gazdaság uj esztendeje. A magyar ember azt hiszi, hogy ha egyszer gyümölcsfát ültetett, annak teremni — muszáj. Pedig a gyümölcsfákkal éppen úgy kell bajoskodni, mint gyermekeinkkel. Ápolni, gondozni, tisztogatni kell azokat, különben férgek lepik el és nem fejlődnek, nem gyümölcsöznek. Évről-évre nincs gyümölcse a magyar gazda fáinak. Pedig sokszor az idő kedvező. O az oka. Az ő hanyagsága. * így folytathatnék tovább . .. tovább a gazdasági uj esztendő beköszöntőjét. De iszen’ mi hétről- hétre részletesen elmondottuk a télen a magunkét. Most már aztán — a gazdákon a sor. Reménységgel, hittel vagyunk tele a gazdasági uj esztendőre. Segíts hát magadon magyar gazda . .. akkor az Isten is megsegít. Mester. iiifiiuiiiiiiliiitlltiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuliiiiiiinfliluiHíjlffiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiniiiiiiiiiitiiiniiHiiiitiitniiraiiniiiiinmiiiiiniiiiitiiiiiitnuniiiTiiTinluuuliiiiiiiniiiiiDiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNinM ADÓÖSSZEIRÁSKOR. Egy kiskunsági községben adóösszeiráo volt. Beszélgetés közben az összeíró adótiszt a községi állapotok felől kérdezősködik, mire a biró igy felel: ' — Az halál erányában nem mutatkozik valami nagy haladékonyság, de az Amerikába való eltávolodás már annál inkább haladékony. Ami pedig a disznóügyet illeti, mióta a sörtés veszödelem elmúlt, az kocák szépen gyarapodnak, úgy, hogy sok gyesznótorra lévén kilátásunk, a tekintetes ur erányában is szives elvárással volnánk. Mert Magyarországon tavasszal kezdődik a gazdavilág uj esztendeje. Régen nem vártuk ezt az uj esztendőt úgy, mint most . . . 1914. évnek tavaszát. Erős, kemény lelünk volt. Most is, mikor e sorokat Írjuk — február utolsó napjaiban — benne vagyunk e télben. A mire azt mondják a tapasztalt emberek: ____— Még szerencse! Mert a februárnak szoktak ám lenni csalfa napsugarai. Ezek rászedik a fákat, kicsalják a rügyeket. Most alkatnak nyugodtap. Fakadó rügyeiket talán majd nem teszik tönkre a késői fagyok. (Olvasd a Mi újság? rovatot.) A gazdák sem dolgozhatnak még a mezőkön. Csak ki-kijárogatnak. ül Ez a most múló tél nagy tanulságot nyújtott a gazdáknak. Használják fel ezt a tanulságot. És különösen azt jegyezzük meg, hogy ne csak a kedvező tavaszi időt várjuk és örüljünk, ha ránkköszönt. Hanem fogjunk hozzá a dologhoz és művelje a magyar ember jobban-okosabban a földjét. Hiába érkezik a legjobb tavasz, hiába van a gazdaságra legalkalmasabb idő. Csudák nem történnek. Nem elég csak a jó időjárás ... hanem meg kell adni a földnek a magáét. Munkát. Tápláló erőt. Aki például a tavasziak elé még az ősszel nem szántott . .. bizony rosszul cselekedte. Mert sok viz párolgott el a földjéből, amire pedig a tavaszi vetéseknek nagy szüksége van. De aztán, mihelyt az első napon tehetik, az első mély szántást végezzék el. Aztán vetés előtt már csak sekélyen szántsanak. És porhanyitsák a talajt vas és tövis boronával. Szóljunk a trágyázásról? Hiszen a földnek ereje fogy a termés következtében . . . pótolni keíl azt. Akár az embernél, akinél a mozgás, munka, élet emészti az erőt. . . táplálékkal kell azt pótolni. Hogy nálunk sok kis gazda nem boldogul, nem a földnek a kevés volta az oka. Hanem az, hogy nem műveli kellőképpen. Nem adja vissza a földnek azt, amit kiszedett. Sokszor kiuzsorázott belőle. Aztán csudálkozik, hogy neki negyedrész termése sincs, mint másnak. Pedig ne csudálkozzon. önmagára vessen. Hát még a gyümölcsfákkal, gyümölcsösökkel, mily könnyelműen, sőt bűnös elhanyagolással bánunk. AllllUIII1ltU1llllll!ll!1llllllllltl1l!lillll!lllllltlilll!1tllillllllttililllilllllllillllllll!llllllllUllllllllllltl!llll(!lllllllllllllllllllÍIII|[IIIIIIIIIIllillllli!l!lllillllllllllllIIIIIillll]iIlllillIllllllllllIlliiI!lilllllIfll ÉRDEKES ROVAT* * A szarvasgomba legendája. A szarvasgomba eredetéről egy francia lap kedves kis legendát, közöl amely a perigordi földmivesek körében van elterjedve. Volt egy szegény favágó, aki épp sült krumpliból álló szegényes vacsorájához ült, amikor egy toprongyos öreg anyóka kopogott ajtajánál és alamizsnát kért. A favágó megosztotta vele a vacsorát és akkor az öreg asszony hirtelen gyönyörű tündér leánynyá változott át és egy pálcikával megérintette a krumplikat, amelyek Ízletes fekete- szinü gyümölcsé változtak át. A tündér azután igy szólotta favágóhoz : — Menj kertedbe, áss a földben és ugyanilyen gyümölcsöt fogsz találni; amelynek eredetét senki sem fogja tudni. Ez a gyümölcs volt a — szarvasgomba. A favágó tele szedte a gombával kosarát és földes urának vitte, akinek nagyon Ízlett a gomba, úgy hogy tanácsára a favágó a királynak is vitt egy kosárral az ismeretlen gyümölcsből. A favágó azután nagyon meggazdagodott és fiai aranykocsikban jártak, mig nem a gazdagság gőgösekké tette őket és egy este az öreg asszonyt, ugyanazt a tündért, akinek nagy vagyonukat köszönhették és aki most ismét alamizsnát kért, hogy próbára tegye őket, kidobták a kastélyukból. A tündér akkor haragosan kijelentette: — A szarvasgomba ezentúl nem csak a ti kertetekben, hanem az egész országban fog teremni. Azután a varázsvesszővel megérintette a favágó fiait, akik disznókká változtak és azóta ezek az állatok orrukkal turkálnak a szarvasgombák után. Eddig van a legenda, amely nagyon szép és csak any- nyiban sántít, hogy a szarvasgombát már.az ókorban ismerték, mig a burgonya alig egy néhány század óta ismeretes Európában. BniBiniiniiiitiiniiiiiiuiiiiiiiinniiinnHniniiiiiiiuiiinniiiiiiiiiiiiiiimuiiittiii]iiiiiiimuiiini!iiiir.ai!iimnmKniiiii!itn»fiiiiiiiiiii:;ii!it!i!itii!iiinitiitiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiuiiimiiiiiiiniini VASÚTI KOCSIBAN. Kalauz. Kérem a jegyet! Cigány, (egy kilyukasztott jegyet mutat, a melyet az indóház- ban talált.) Sohse fáradjon ázs ur, ázs in jegyem már ki ván lyukádvá. lllllllllllllll!lill!ilUUllllillllllllllllllllllilllillllillllll!llllllllltllíltllllllllli;nimililillllllUlllltlllllllltlllli:illlUMII!limniimill!ll!illlimilllllllllil!llllill!!lllllHIIHllllllHIÍ!HII)!lllll!íUUI!!inB JAVULÁS UTJÁN. Orvos. Nos, hogy van a beteg? Asszony. Csak egy formán. Orvos. Bevette az orvosságot? Asszony. Be,, de egyre félrebeszél s a hitelezőit akarja kifizetni. Orvos. Ez már jő jel, mert hiszen az öreg sohse akart fizetni perlekedés nélkül. w
