Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)

1914-02-22 / 17. szám

TÉLI ESTÉK 5 cukrot és lisztet gyűrűnk hozzá. Ha ezeket hozzá­keverjük, az élesztő forrni kezd s mikor már jó ha­bos, vagyis teljes forrásban van, csak akkor használ­juk. Savanyu élesztőt pedig úgy teszünk használha­tóvá, hogy friss édestejben hagyjuk pár óráig érni s mielőtt használjuk, a tejet leszűrjük róla. Tavaszkor. — Láttál már fecskét? — Ó igen sokat — tavaly ! Mi újság1 ? A Tél és Tavasz harca. Akármilyen zuzmarás, hideg reggeleit vannak, akárhogyan is mutogatja foga fehérét a Tél. . . egy bizonyos már. Hogy a tél harc­ban van — a Tavasszal. Tél apó megkapta a harcüzenetet a Tavasz­tól, aki érzi, tudja, hogy Tél uramak fogyaté­kán van a fehér puskapora. A vihar- ágyuja. És katonái is éheznek. Elrongyolódtak és immár kedvetlenek a harcra. Január b a n még másképen volt. A Nap, a Tavasznak királya, még erőtlen, bágyadtan mosolygó óreg ur volt. Most azonban Február­ban már -ifjodni kezd, a Nap. Tüzek rejtőznek sugaraiban. Ezek a forró tüzek felgyujtogatják a havat, a jeget a természet csodaszép ház­födelét . . . Nem veszitek észre? A harc már folyik. Napról-napra ájul és különféle napszakok sze­rint váltakozó szerencsével. Heggel még a Tél erősebb. Éjszakán élt deret és karcoló zúzmarát ölt magára. És reggelre kelve csillámló pán­céljainak védelme alatt nevetve állja a Nap bágyadt erőlködését. Ilyenkor rest legényke még a Nap és a köddel is alig tud megbir­kózni. Vérszinü Hold ilyenkor a Nap. He lassan . . . lassan erőre kap, megnő. Hétben hetyke legény már. Elhal a Tél gőgös mosolya. A hideg, fölényes hó szürke lesz. Rostává ol- vadoz. Csúcsokról, tetőkről takarodik. És ekkor már csatéit vesztett az erőlködő Tél. ... A gazdák meg für jele repüléséről be­szélnek. Tavaszi szántás- és vetésről. Ki-kijár- nak a földekre. Szét-szétnéznek, hogy foszlott el a fehér szőnyeg és feketéink — a Föld. Az ö szivük pedig dagad a reménységtől . . . Oh, ezt a harcot, a Tél és Tavasz harcát. .. az ö sóhajtásuk vigyék szét. Q, — Országos zarándoklat Rómába. Az Or­szágos Katolikus Szövetség május hó folyamán nagyszabású nemzeti zarándoklás vezetését tervezi. Ennek a mozgalom­nak nagyjelentőségű célja, hogy a magyar katolikusok impo­záns módon vonuljanak az örök városba, ugyanakkor pe­dig lehetővé tétessék, hogy ismereteiket fejlesztve azokat a világhíres nevezetességeket, melyek Olaszországba százezer­számra gyűjtik az idegeneket — megtekinthessék. Kapcso­latosan ugyancsak az országos Katolikus Szövetség szent Ferenc III. rendje számára Lourdes-ba rendez zarándoklást, mely visszatérő uljában Rómában a másik zarándokláshoz csatlakozik. — A fázó, éhező kis madarak. Amerre csak a szem ellát: minden fehér. Az ég és a föld szine ölel­kezik egymással a nagy fehérségben. Az erdőt, mezőt magas hóréteg takarja mindenütt. Az ég kedves, hasznos és apró madarai fáznak, dideregnek és éheznek. A legnagyobb Ínségben vannak. Ilyenkor igazán nagy jótéteményt gyako­rolnak azok akik a madarakat etetik. Egy kis kenyér- morzsa, tökmag, kendermag, ocsu, tányérbélvirág a legjobb eleség. Egy kis eleséget a madaraknak. Az iskolás gyere­keknek is szép, kedves téli szórakozás volna a madarak etetése. — Az ujoncozás elhatározása A vármegyék a katonai parancsnokságokkat együtt már elkészítették az idei ujjoncozás részletes tervezetét, megállapítván a soro­zás útitervét és járásonkint a sorozási napokat. Azonban odaát Ausztriában — nem lévén együtt a parlament — nincs újonc törvény s igy nálunk se lehet a szokásos idő­ben ujoncozni. A sorozás időpontja még nem állapiiható meg. — Bejött a két éves katonai szolgálat. Nagy az öröm a kaszárnyák falai közt. Ezután már csak két évig tart gyöngyélet a közlegényeknél, az altisztek azon­ban káplártól fölfelé ezután is három évig szolgálnak. Meg­jegyezzük, hogy a kétéves szolgálati idő csak a gyalogságra vonatkozik, mig a lovas csapatnemeknél marad a három. — Gyermekek dohányzástól való eltiltása. Fejér vármegye közönsége legutóbb szabályrendeletileg el­rendelte, hogy a 15 éven aluli kiskorúaknak a vármegye területén nyilvános helyeken dohányozniok, dohányt, szi­vart, cigarettát saját céljaikra vásárolniok, elfogaduiok vagy magukkal hordaniok tilos. A kiskorú, aki a rendelkezés el­len, kihágást követ el és a főszolgabíró által megbüntetendő. Jó volna a mi vármegyénkben is hasonló szabályrendeletet alkotni. — Faddi lakodalom. A jobb módú vidéki gazdák között még mindég akadnak olyanok, akik gyerme­keik lakodalma alkalmával ugyancsak kitesznek magukért, olyan cécót rendezve, hogy az egész környék arról beszél, Ilyen lakodalom folyt le a napokban Faddon, ahol Gutái János birtokosgazda fia vette feleségül Fehér János birto­kos szép leányát, Mariskát. Az ünnepi lakoma a nagy ven­déglő termeiben ment végbe, körülbelül háromszázhatvan meghívott jelenlétében. A jóétvágyu vendégek hat darab hízott disznót, két gyönge borjut, egy tehenet, 252 szárnyast, 150 korona értékű cukrászsüteményt és hatszáz darab fo­nott kalácsot fogyasztottak el, megiván rá tiz hektó rizling bort kétszázötven üveg szódavizet és jónéhány csésze fe­ketét, amely húsz kiló kávét emésztett föl. — Húsz évig Lipótmezőn. Szegedről Írják : Krikkay Gusztáv dr. volt szegedi kir. alügyész ezelőtt húsz évvel elborult elmével került a lipótmezei tébolydába. Krik­kay a nyolcvanas évek legérdekesebb alakja volt Szegeden, s mint nagy inteligenciáju ember, állandóan Írók és újság­írók társaságában tartózkodott, mert iró akart lenni. Az a rögeszméje támadt, hogy ő világszellem, aki lelkében tartja a mindenséget. Mikor Tisza Lajoshoz azzal ment fel, hogy a Tisza-folyót keresztül kell vezetni a városon és Szeged­ből magyar Velencét kell csinálni, látták, hogy elméje el­borult és családja el is helyezte őt a Lipótmezőn. Itt rövi­desen elmúltak veszedelmes rohamai, irodalmi és politikai revüt szerkesztett a tébolydában, melyet litografált példá­nyokban osztottak szét az ápoltak között, akiknek szoká­sos mulatságait húsz éven át mindig Krikkay rendezte. Az idei farsangvégi mulatságnak azonban már aligha lesz fő­rendezője az egykori alügyész. A 65 éves ember állapota ugyanis annyira javult, hogy családja pár nap múlva ki­hozza a tébolydából. Krikkay leányánál fog lakni Baján. — Megcsípték a csodadoktort Hosszas nyo­mozás után végre sikerült a ludasi csendőrségnek kézre- keriteni egy notórius kuruzslót, aki a hozzá forduló bete­geken életveszélyes operációkat végzett, bár az illetők be­tegségét sem tudta megállapítani. Az iszákosságot pl. úgy gyógyította, hogy az alkoholista vérének jórészét lecsapolta. A csendőrség a veszedelmes kuruzslót most Friedmann (Faragó) Gáspár 25 éves ismert csodadoktor személyében kinyomozta. Érdekes hogy a kuruzsló már évek óta műkö­dik és súlyosabb büntetést eddig még nem kapott. Pedig már eddig a következő súlyos beszámítás alá eső gyógy­kezeléseit jelentették be a csendőröknek: Huszár Vincét az iszákosság ellen úgy gyógyította, hogy eret vágott rajta. Huszárt azután életveszélyes állapotban szállították a kór­házba, Barát Balázs gyomorbaját szintén érvágással kúrálta és vérébe vörös céklalevet fecskendezett. Seres Sándorné mellbajos vérszegény assszonyuak is felvágta az ereit. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom