Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-02-01 / 14. szám
8 TÉLI ESTÉK Megfogtam, átkaroltam ... és azt mondottam ... Bízd csak reám! Majd kifüstölöm én őket. ... Az nap vacsora alatt meg is kezdettem a kitoló manővert. Elmondottam, hogy most már nekünk következik a nagy mezei munka. A gyerekek örötn- rivalgásban törtek ki. A budai gyerekek. Hogy még ők sose láttak... mezei munkát. Milyen gyönyörűség lesz! Megijedtem... A mezei munkához sok szalona, étel és más kell. Most már nálunk alkalmatlan lesz minden... Disznót kell ölnünk. Az ilyenkor okvetlen előforduló szag, kellemetlen látvány nem alkalmas a vendégek számára. A fővárosi gyerekek még nagyobb, még rettenetesebb indiánus-üvöltésben törtek ki. Hogy ők még soha se’ láttak disznóölést. Az asszony pedig eldicsekedett, hogy ő leánykorában látott disznóölést. Milyen pompás lesz az emlékeket felújítani. Ezt hallván az én drága uram,..nagy indulattal ment a hivatalos szobájába. Én is utána mentem, mert féltettem . . . bizony, komolyan féltettem, hogy valami bolondságot csinál . . . Hát újra kinyitotta az ablakot. Kitárta karjait... és úgy esengett... kiáltott a nagy levegő-égbe: — Ur Isten...voltak-e neked vendégeid? ...Az nap meg aztán nyíltan megmondottam a drága vendégeknek, hogy az árvíz lecsillapodott. Most egy két nap jó idő lesz. Hát éppen pompás, alkalmatos idő az utazásra... És a vonatok is akadály nélkül közlekednek. Az asszony kissé sértődve mondotta vissza, hiszen lelkem, ha már abban a gyalázatos időben áldozatot hoztunk mi pestiek, jó időt is akarunk tölteni — a faluban... — Szentséges Isten, mi lesz itt? Az uracskám már majd kidőlt a mindennapi italozástól; a majorságom úgy megfogyott, hogy még a múlt esztendei járvány sem pusztította úgy el. A gyerekek mindent összezavartak, vágtak. Az uram már a Fricit meg is rakta. Amiből majd nagyobb baj lett. Hát mi lesz itt? (Szünet.) ...Hej csak az Isten mégis csak a legjobb. A jó Isten! Nem hiába kiáltott az én drága uram a jó Istenhez a nagy levegő-égbe... Egy reggel sürgöny érkezett a jegyzői hivatalba. Lovas ember hozta. Az uram vette kezeihez. Tüstént át is adta a tanácsos urnák. Aki elsápadt. Aztán vérvörössé lett. És kiadta a parancsot. Rögtön csomagolni... Megyünk. Este volt a bucsu-vacsora. Se étvágy. Se kedv. Mintha a gyermekek is érezték volna, hogy csakugyan ... valami viharkakas röpült ide... a mi falunkba. A mi házunkba. A drága vendégekhez. A mi rokonainkhoz... Mi történt... drága leikeim? Ugy-e kiváncsiak maguk ... drága lelkeim arra, hogy mi történt? Honnan fújt felénk a megváltás szele... Hát megmondjam? A mi drága rokonaink... a mi drága vendégeink igen... sem miniszteri tanácsos, sem nagyságos ur nem volt... hanem egy sikkasztó... akit mig nálunk tartózkodott... akit még mi... a mi csöndes fészkünkben drága vendégül láttunk... kerestek, tűvé tettek az egész országban. Mig végre . . . Isten tudja, hogy mikép... a mi falunkban megtalálták. És képzeljék ... az uramnak kellett letartóztatni. De az uram, az én okos uram, olyan szépen, olyan csinosan cselekedte meg ezt a dolgot, hogy se’ a falu, se' én nem tudtuk meg — és ők...ők a drága rokonok úgy mentek el, mintha a mi drága vendégeink lettek volna. Minthogy azok is voltak. De még milyen drága vendégek! Nem úgy van-e, drága leikeim... Lássák draga lelkeim, azért nincsenek nekem rokonaim. És azért borzadok, félek én — a drága vendégektől. Ugy-e okom és jogom van hozzá — drága lelkeim. Hagy világ*. — Éhínség Oroszországban. Az orosz fővárosba tizenhárom tartományból érkeznek igen szomorú hírek. Az aratás rendkívül kedvezőtlen volt és ennek a következményei napról-napra erősebben érezhetők. A legnagyobb a nyomor Krasznojarszk és Allsin kerületében. A földmiveseknek itt már a burgonya az egyetlen eledelük és ezek a készletek sem tartanak már soká. Szosznovoje-Boloto és Versino-Domszkoje nevű falvan négyszáz lakosa között száz már megbetegedett skorbutban. Az irkuezki kormányzóságban Balagan és Bogatov kerületekben a legroszszabbak a viszonyok. 1913 ősze óta nem eltek a földmivesek kenyeret. A tífusz járványszerüen lépett fel közöttük. A volhyni kormányzóságban 11.000 púddal volt kevesebb a szénatermés a rendesnél. — Az árak természetesen rendkívüli módon felszöktek. Kutaisz, Karsz, Baku. Batum, Erivan és Tiflisz kormányzóságokban is igen rossz volt a termés. Az emberek tömegesen vándorolnak ki Turkesztánba, Perzsiába és Amerikába. A »Rjets« közadakozásra szólítja fel a birodalom lakosságát, miután az állami segélyezés sehogy sem akar megindulni. — Szerajevóban nagy tűz volt. A török városrész, melynek házai fából épültek — teljesen elpusztult. Sok török családnak mindene odaégett. — Nagy hideg Belgiumban. Belgiumban is borzalmas hideg van. A hajózási forgalom szünetel. S ha a hideg nem enged, igen nagy zavarok lehetnek a forgalom lebonyolítása körül — Hóba temetett tehervonat .Innsbruckból írják, hogy nem messze Unterberg vasút állomástól ma éjjel két órakor egy tehervonatot lavina ért utói és az egészet eltemette. A lokomotív és nyolc vasúti kocsi egészen kisiklott, a lokomotivvezetö súlyosan megsebesült. A pályát igen magas hóréteg fedi és a forgalom az egész útvonalon megakadt. _______________________________________________ A szerkesztő telefonja. Adony. Nagy örömöt okoztak nekem, hogy a »Per/e- kedőu ciraü elveszettnek hitt színdarabomat kezeim közé juttatták. Sok fáradsággal kerestem ilt ezen a vidéken. Ki hitte volna, hogy Adonyból kapom vissza. Nagyon szépen köszönöm. Az uj kiadásból viszonzom. Annak is örülök, hogy élvezetes farsangi estét szereztem vele egy derék és szép községnek. És hogy egy derék leány olyan kedvesen adta elő Cseresnyés bácsi szerepét. Az nem baj, hogy Cs. apónak előadás közben leesett a baj’sza. Hiszen »egész komolyan vissza rakta.« Üdvözlet. — Sümeg. Mi postára tettük. Most látjuk, hogy a múltkor hibás cim volt adva. A megyét mindig ki kell Írni, a nevet pedig világosan megírni. Újra elküldöttük, ami nekünk bizony nem a legkellemesebb. Hiszen a bélyeg emészt fel úgy is mindent. — A—r. Ugoosa. Igen, mi mindig megegyezünk abban, hogy sohasem fogunk tudni megegyezni. — J. X. tag. Az a Irsik Ferenc igen bölcs ember volt, mert elóre látott. Mikor az alapszabályokat készítették, ennek előtte 24—25 évvel, gondoskodott arról, hogy a tagok számától ne legyen függővé téve a Kör élete. íme, 24 év után ütött agyon ez az előrelátás egy trükköt, amelynek forrása előre elkészített bosszu-manóver. Ilyenek azok a szent ügyek! — Gazda. A gazdasági egyesület titkári hivatalában felvilágosítást kaphat. A szomszédot kéuyszeriteni kell, hogy hernyó irtást végezzen. S ha lehet fel kell világosítani, meggyőzni, hogy azért nincs termés. Hiszen csak nem olyan kemény koponya, hogy azt be ne lássa. — Búj. Igen sajnálom, hogy éppen Búj t nem tudtuk elérni. Megfoghatlan. Különben levél ment. Üdvözlet! — Szektátor. Jobban tudjuk mi azt, mint ön, hogy az a szél honnan fújt ott azon az irodalmi gyűlésen. Hagyjuk. — A. J. Jó. Csak aztán idejében. A folytatásokat nem szeretjük. A dolgozatnak a maga egészében itt kell lenni a mi fiókunkban. Különben bele nem megyünk. Itt van ma is egy ciklusnak, egy falusi esti kép elseje a fiókunkban. Úgy gyenge novemberben Íródott. Ma is várjuk a többit. Milyen jó spuriusunk volt, hogy bele nem mentünk a közlésébe. _____________________ MOBV U. JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA. SZATlfÁBON.
