Téli Esték, 1914 (18. évfolyam, 10-18. szám)
1914-01-11 / 11. szám
TÉLI ESTÉK 7 tördeli. Persze akkor, ha a felület darabos, sem korcsolyázni, sem szánkázni nem lehet rajta és ilyenkor a halászat is nehézségekbe ütközik, révén annak, hogy a hálót a jég a viz alatt összetépi. — A székely vándorkereskedő. Balázs Balázs a székely Korongról felzónázott a fővárosba, hogy egy karácsonyi vásárt csapjon. De boltja nem ment valami rózsásan. Busan ödöngött az utcákon. Egyszerre csak szembe kerül vele egy elókeló, nagyrangu katona. Balázs Balázs megszólítja : — Tessék karácsonyflát venni, vitéz generális uram ! József királyi herceg (mert hisz ö volt a megszólított) megállolt és kiválasztott egy apróságot. Aztán zsebébe nyúlt és egy papirosbankót nyomott a székely atyafi markába. A székely vissza akart adni, de a királyi herceg mosolyogva leintette: — Hagyja csak, úgy is rossz idők járnak Székelyföldre ! é Ezzel ott hagyta a székelyt, akit nyomban körülvettek a járó-kelők és megmagyarázták neki, hogy ki volt az a sugárnövésü generális. A székely csak akkor hitte el, hogy királyi herceggel beszélt, amikor szétbontotta a bankót. Mert a bankjegy 100 koronás volt. Iiyen vevő kellene sok a székely góbénak, — mondotta vidáman s most már nagyobb kedvvel árulta csecse-becséit. — Haro a kőszáli sassal. Sűrű egymásutánban történt az utóbbi időben, hogy a hortobágyi pásztorok és a pusztai vadászok kőszáli sast lőttek, ami a Hortobágy- pusztán ritkaszámba megy. Múlt héten Tiszacsege község határában jelent meg egy rendkívül hatalmas példány és egy juhnyáj felett keringett. A kutyák dühösen ugatták a sast, a mely többször lecsapott, de mivel az egyik szárnya megsérült, nem tudott ismét a magasba emelkedni. Mikor a juhászok észrevették, hogy a szárnya megsérült, botokkal próbálták megközelíteni, azonban sikertelenül, mert a hatalmas madár folyton nekik ugrott és valósággal harcba szállott velük. Végül is úgy bántak el a komoly ellenféllel, hogy hurkot készítettek és összefogták a lábait. A sas még ekkor is védekezett a csőrével, de az egyik juhász ráteri- tette a szűrét. Összekötözve, elevenen hozták be Debrecenbe, a hol meg fogják ölni és kitömve múzeumban fogják elhelyezni. Nagyvilág*. — Bulgária, a vesztes. Harangok nem zúgtak, ágyudörgés nem hallatszott s a katonaság díszes kivonulása is elmaradt újév napján Szófiában, a mikor Ferdinánd király az uj szobranjéba kocsizott, hogy azt trónbeszéddel megnyissa. A nemzeti gyász szomorú hangulatát tükrözte vissza a máskor oly ünnepélyes ceremónia, jeléül annak, hogy a bolgár nemzet királyával együtt mély gyászszal szivében kezdi meg újra a törvényhozás rendes munkáját. S a nemzeti gyászra bőven van oka Bulgáriának. Nemcsak a hadiszerencse forgandóságát, nem csupán legyőzetését és megalázását van oka gyászolnia s azt a hatvanezer embert, — a nemzet virágát — amely Trácia és Macedónia harcterein hullatta el ifjú vérét, hanem még inkább azt a vakságot és konokságot, amellyel a végzet a legválságosabb időkben a bolgár politika vezetőit és irányitóit megverte. Mit érezhet Danev, e végzetes politika megtestesítője és pártjának egyetlen képviselője, mikor elhagyatva, félrevonulva, kerülve képviselőtársaitól, végighallgatta a trónbeszéd gyász-akkordjait ? S mit érezhetett a király, akit e szerencsétlen politikus a végzetes tévedések és hibák golgota-utján végighurcolt? Azt ne kutassuk. De használja fel minden nép a maga okulására. — Munkahiány Amerikában. A Chicagóból Írják: Az utóbbi napokban az amerikai gyárvállalatok több mint tízezer magyar és horvát munkást bocsát- tottak el munkahiány miatt. Egyáltalán alig van munkájuk az amerikai ipartelepeknek, sok bányában szünetel az üzem és ez volt az oka, hogy karácsony előtt összesen 100.000 külföldi munkást bocsátottak el, akik most kereset nélkül szűkölködnek. — Hó a Vezuvon. Nápolyból írják: Ritka tünemény csodájára ébredt Nápoly környéke. Itt is rettenetes viharok tombolnak már napok óta. Ha a nap egy-egy pillanatra ki is küzködik a sötét fellegek mögül, nyomban egész felhögomoly nyargal át rajta és éjféllé sötétíti a látóhatárt. Villámlik és mennydörög egész naphosszat. Reggel néhány órára, amidőn elült a zivatar, egyszerre elébünk tűnt a Vezúv egész a füstöglő kráterig hóval borítva, tiszta fehéren. Az angliusok nyomban fogadkoztak, hogy nekiindulnak kodakjaikkal, ha addig el nem olvad a hő a meleg lávahamuban. — Apróhirek. Korzika szigetén ember emlékezet óta nem volt olyan havazás és hideg, mint az idén. Borzasztó hóförgeteg dühöngött; a forgalomnak is szünetelnie kellett. — A montenegrói király nagy, válságos betegségéből felépülőben van. Tréfás vőlegény. — Csakugyan olyan tréfás ember az a te vőlegényed? — Oh nagyon! Szinte attól lélek, hogy eljegyzésünket is tréfának vobzí. V asárnap. Életképek. Közfelfogás, hogy a magyar embernek (no legyen igy: a szegény embernek) még a szerencséje is szegény. Vájjon mi igaz van ebben? Lássuk csak e kis tükördarabban, melybe csak nemrég tekintettem. Egy sok gyerekü családapának, aki valóban küzdött az élettel, igen jó állást ajánlottak fel bizonyos grófi uradalomban. A gróf ur véletlenül átutazott azon a városkán, a hol a mi családapánk lakott. Megállítja a kocsiját és küldi emberét, hogy azonnal jöjjön, mert beszélni óhajt a családapával. A kocsis el is ment. Csakhamar vissza is tért — a hivott nélkül .. . — Talán nincs otthon? — Otthon van az, kérem, de éppen kártyázik. — És mit mondott a hívásra ? — Megyek, csak már ezt a játékot eljátszom. Mikor a játékot befejezte, indult is. De a gróf már a messze távolban kocsizott. Pár nap múlva jött a levél, hogy : — Olyan emberre, ki a kártyát előbbre teszi saját életsorsánál, nincs szüksége. Tessék csak jól belenézni ebbe a kis tükördarabba. Aztán gondolkodjunk rajta, hogy ki volt oka a dolognak. A szerencse? Vagy talán meglátja magát benne a magyar ember tetőtőltalpig. A magyar ember, kinek egyik öreg hibája, hogy nem tudja az életnek ama titkát: — Tégy mindig mindent azonnal, mihelyt meg kell tenned. * * * Jöjjön a másik eset. Nem régen történt. Egyik községben a kisgazdák szörnyen lármáztak, hogy nem tudnak földbérlethez jutni. Az uraság figyelmezteti őket, hogy az X-i uradalomban bérlethez juthatnak, ha szemfülesek lesznek. Csak ne késsenek, mert... a határban már a kopó.
