Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-16 / 3. szám
TÉLI ESTÉK 7 aki most negyvenhat esztendős, feleségül ment Valentin F. Fischer nevű negyven éves amerikai emberhez. Első férje alkalmasint már meghalt vagy elvált tőle. A házasságkötésnél — mint az amerikai újságok Írják, — nem volt más tanúja, csak a fia: báró Barcsy Miklós. Az érdeklődőknek a furcsa asszony elmondta, hogy amerikai színpadokon és varietékben mutogatja magát. Minthogy Barcsy nevű magyar báró-család nincs, hamarosan meg lehetett állapítani, hogy a kőrszakálas Szidónia sem bárónő. Alkalmasint azért vette föl a bárói címet, hogy érdekessé tegye magát. — Rabló kivándorlási ügynök. Sátoraljaújhelyről Írják: Hefner András tizenkilenc éves kiskoloni legény a katonaságtól való félelmében Amerikába akart kivándorolni. A falu bölcse, Pliszka Mikola, aki titkos kivándorlási ügynök volt, látszólag segíteni akart a fiun s ezért azt mondta neki, hogy ingyen elvezeti a galíciai határra. De azt is tanácsolta, hogy minél több pénzt vigyen magával. Hefner ezerszáz koronával indult Pliszkával útnak. Útjuk erdőkön vitte keresztül, ahol félnapi bolyongás után hat felfegyverezett rabló vette őket körül. Pliszka elmene- nekült, Hefnert pedig kirabolták. Hefner hazament falujába s jelentést tett a csendőröknél, akik kiderítették, hogy a rablótámadást Pliszka szervezte. A áabló kivándorlási ügynököt három társával letartóztatták. — A francia légió magyar harcosa. Nagy- becskereken érdekes ember jelent meg a minap az utóálli- táson a sorozóbizottság előtt: Knapp András bégafői születésű mészárossegéd, aki hosszabb ideig szolgált francia lobogó alatt az idegenek légiójában Ezelőtt hét esztendővel állt be a légióba és ebben az esztendőben mentették fel a szolgálat alól. Tuniszban és Algírban katonáskodott és tizenhét véres csatában küzdött csapatával az arabok ellen. Francia érdemrendjei és írásai bizonyítják ezt. Tavaly Fez körül harcolt és egy arab golyó karjába fúródott úgy hogy egyik ujját elvitte s balkarja megbénnlt. Ennek folytán szolgálatképtelenné lett s mint altisztet nyugdíjazták. Most 750 franknyi nyugdijat kap évente, azonkívül a vitézségi éremért évenkint még 100 frankot. Négy nyelven beszél : magyarul, németül, franciául és arabul. A sorozóbizottság alkalmatlannak találta a karjának bénasága miatt. Nagyvilág. — Az angol bank emeli a kamatlábat. A pénzpiacon aggodalmat kelt ez a hir. — Ausztriában az őszi vetés a rendkívül kedvező időjárás következtében majdnem mindenütt befejezhető volt. A korai növények jól fejlődnek és jól bokrosodnak. A tengeri termés teljesen be van takarítva, a burgonyatermést a száraz időjárás megjavította. A cukorrépa szedése be van fejezve. — Oroszországban nagy megkönyebbülést szerzett az Ítélet, a mellyel Beilist> a vérvétellel vádolt izrálitát a törvényszék felmentette. — Amerikában beállott a korai tél. Nagy hóviharok lepték meg az Egyesült Államot. Newyorkban a rettenetes hóviharok megállították az express vonatokat is. — Tirolban esik a hó — Pérervárott óriási tűz volt. — Kincsek Messzina romjai alatt. A pusztító földrengés által négy év előtt rombadöntött Messzina területén még szakadatlanul folynak az ásatások, mert a régi polgármester véleménye szerint még mintegy harmincezer holttest lehet a romok alatt. Az eddigi ásatások révén felszínre került leletek és műkincsek arról tanúskodnak, hogy az elpusztult Messzina Olaszország egyik leggazdagabb városa volt. Egyedül a készpénzlelet eddig hatszázötven millió lírára rúg! Ennek pedig az a magyarázata, hogy a szicíliai ember nem szívesen helyezi el a pénzét a bankoknál : biztosabb helyen tudja azt a — harisnyában. Csakugyan sok ilyen pénzzel telt harisnya került elő a romok alól, s némelyikben még a Bourbonok-korabeli pénzből is akadt. A készpénzen kívül találtak még rengeteg sok keleti gyöngyöt és egyéb drágaságot, amelyek máris egy egész raktárt töltenek meg. V asárnap. A „Virág“. Rossz, kegyetlen idők járnak. Mindenkire. István gazdára talán a legkegyetlenebb, Ö legalább úgy gondolja. Termés alig volt. A takarmányra szakad az eső az egek magasságából. Mintha második vízözön volna. Húzzák jobbról. Feszegetik balról. Már-már nincs tovább. Már-már ott tart, hogy a »Virág«-ra kerül a sor. A még megmaradt egyetlen tehenére. A többi már — úgy is csak — volt. Dehát! Hogy-hogyan építse fel ezt az utolsó mentsvárat az asszony előtt. Azt t. i. hogy a »Virág« is eladó. El kell adnia. Egy estenden aztán . . az asszony elbusultan panaszolja, hogy bizony a »Virág« teje is apadóban. — No lám, gondolja az ember, de nem mondja. A »Virág« maga is — segítségemre jön. Most, rajtar — Mi lesz még az őszön . . . huzza a gond szálait az asszony. — Eladjuk ezt is, esett ki a szájából a férfinek súlyos szava. Szegény jó asszony összerezzent. Elsápadt. Aztán sírásra fakadt. — Hát már a »Virág« is elhagy minket . . Ne tedd. Ne bántsuk. Ne zavarjuk el. Hiszen meg segít az Isten. —- Segíts magadon . . . akkor az Isten is megsegít, mormolja az ember. Mert most, ebbe a kutya cudar világban már senki sem segit. És a gazda hajthatatlan marad. Hiábavaló az asszony kérése. Rimánkodása. Sirva-sirása. A »Vi- rág»-ot kihajtják a vásárra. Mert pénz kell. Mert szőrit az élet. Sajtol az idő. * A »Virág« meg a más reggelre kiballag az ólból. Olyan bágyadtan, olyan lassan ballag Az asz- szony látni, nézni se’ akarja. Csak szeméből patakzott a könny. A néma, a fájdalmas könny. De a gyerekek utána mennek a »Virág«-nak. Szaladtak a vásár felé. Mintha elébe akarnának kerülni. Hogy visszahajtsák. De már nem lehetett. Hát visszatértek. És úgy siratták. Úgy elsiratták, * Milyen szomorúra változott az a kis fészek. Mindjárt olyan szomorúra változott. Hiszen a szegény ember tehene, sokszor mindene. Az asszony lépten- nyomon a kapuba szalad. Vájjon nem fordult-e vissza — a »Virág«. A gyerekek meg egyre ostromolták • — Ugy-e nem veszik meg a >Virág«-ot? — Ugy-e, nincs pénzük most az embereknek. Szegény jó anyja csak fojtogatta magába, leikébe, szivébe a választ. Pedig ő is a gyermekekkel reménykedett. . . . Késő délután van. Egyszerre hatalmas bő- gés hallatszik a kapuból. Az asszony, a gyermekek rohannak a kapu felé. — Vissza jött! — Nem vették meg! Nagyot döf már hatalmas, szép szarvaival az ajtón Virág . . . Nyitják is. A Virág lép be . . ösztönös hazavágyódással. Utána a gazda. Lehorgasztott fővel. Fáradt, de olyan megnyugvó tekintettel. — Ne vették meg . . . kérdezi félénken az, asszony. Mert az ura olyan néma hallgatásba bujt. — Nincs most senkinek pénze . . . mormolta- És nagyot, jelentőst, sokat mondót legyintett a kezével.
