Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-02-02 / 14. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 19 i 3 február 2. 14-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODBíiRjGÁSPÁB Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz, Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Áss élet. Az életet, azt az időt, melyben élünk; azokat a körülményeket, mik közt kenyerünket keresni kell, azokat az éveket, miket nekünk a Gondviselés adott — ezt az életet okoljuk legtöbbször és csaknem minden nap — a bajokért, a fájdalmakért, a nehéz, rettentő küzdelmekért. — Nehéz, cudar az élet. — So’se éltünk ilyen küzdelmes életet. — Más az élet. Nem is olyan, mint az élet szokott lenni. És igy tovább . . . tovább. Egész addig a kérdésig, hogy egyáltalán érdemes-e élni? Hát igaz, hogy számunkra az időt is, amelyben élünk — a külső körülmények csinálják. Úgy van, hogy a körülmények táncoltatják az embe.ük muzsikálnak és rendelik számunkra a nótákat. Azt látjuk, tapasztaljuk, hogy az emberek a szabadság vagy inkább a szabadosság felé törtetnek és ezenközben soha se volt az ember olyan rabszolga, mint most — a szabadság idejében. Rabszolgája a maga szenvedélyeinek. A divatos áramlatoknak. Az egyes szellemi divatoknak is. Az alkoholnak. A szerencsejátékoknak. A nyilvánosságnak. A ruházatok hóbortjainak. A fényűzésnek. A színházaknak. A moziknak. A fellázadt idegeknek. Az újságoknak, amikkel gondolkozik, tesz, cselekszik és papír világot csinálnak az emberek maguknak. Hát csak egy pár lehellet úgyszólván. abból az életből, melyet ma élnek milliók és milliók. De a pár lehelletből is kiérezhetjük, hogy bizony . . bizony az életet, ha nem is egészben, de jókora részben mi magunk csináljuk. Mi magunk ácsoljuk a magunk számára való kálváriás házat, melyben nyugtalankodunk. Ahol a vadhúsnak, az érzékeknek, a gyönyöröknek vagyunk rabszolgái. Panaszkodó szemen — szivén ütött lakói.j Pedig minden hatalma, elbizakodottsága nyomán is . . van hatalmunk valami más, valami nyugodtabb, valami szebb élet kialakítására is. Csak erőnk legyen reá. Csak akaratunk ne maradjon holt tőke. ★ Ez a mai élet nagyon sok embernek, családnak a szemét kinyitotta. Nagyon sok agyat gondolkozásra bírt. Nagyon sok szivet igazabb, tisztább vágyakkal töltött el. Akaratokat edzett meg. Nagyon sok ember most jön tudatára annak, hogy az acélrugó természetével van megáldva. Mentői jobban, erősebben nyomják, annál ellentállóbb. Mentői dacosabban bánik velük az élet: annál jobban ismerik fel a maguk erejét. . . . Egy, különben könnyelmű, pénzt nem becsülő, keresményével bánni nem tudó férj. a mai pénzszük időben összébb húzván vitorláit, a maga életének partjai közé kerülvén, büszkén és vidáman mondogatja: — Lám, igy is lehet élni. A szükebb partok közt folydogál most életünk. És mily szépen. Csendesen — rendesen. Milyen nyugodt, előrelátó lettem. Minő elégedettség. És nemtörődés a szenvedélyekkel. Már nem kártyázom. Már nem iszom. Már nem bánt, ha innen-onnan ell kell maradnom. Tulajdon-
