Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-21 / 8-9. szám
16 TÉLI ESTÉK Nagyvilág*. — Európa bankárjának nevezik Franciaországot. Mert a francia pénzforrásból táplálkozik az európai hitel. Most nagy leckét adott ez a bankár ur hitelezőinek. Elfogadtatta a többséggel azt a határozatot, hogy elsősorban a maga szükségleteire tartogatja tőkéit. Ez annyit jelent, hogy csak akkor ad hitelt és annak, amiből és ahonnan a maga számára gazdasági, hadügyi és más előnyöket biztosit. Hát bizony ez elég baj — reánk nézve főleg, de a pénzügyileg kiéheztetett Európának általán. így nem nagy értelme és lendülete van annak a hírnek sem, hogy Berlinben és másutt a kamatlábakat szállítják. No de a francia is alszik egyet-kettőt erre az ügyre. — Mennyivel tartozik a világ Franoia országnak? Egy német agrárius laptársunk közlése szerint 1884—88-ig 3200 millió frankot veszített Franciaország idegen állnmoknál. 1889—93-ig 6688 milliót, 1894-98-ig 5527 milliót, 1899-től 1903-ig 5162 milliót 1904-től 1911-ig 5543 millió frankot. A fenti számok helyes megítélésénél még az sem tévesztendő szem elől, hogy a külföldi iparvállalatokba, vasutak és bányamüvekbe fektetett francia tőke nincs azokba beszámítva. Megjegyzi e lap még azt is, hogy a legutolsó hat év leforgása alatt a francia pénzpiac nem kevesebb, mint 29 milliárd frankot vett fel s ebből nem kevesebb, mint 21 milliárd frankot fektetett be külföldi papírokba és kötelezvényekbe és csak 8 milliárdot francia papírokba. Franciaország tehát ingótőkéjének kétharmad részét a külföldön helyezte el. — Oroszországban sem nyugszanak ám rózsás piacon. Ott is nyomasztó helyzetben van a pénz-piac. De nem csüggednek, hanem nyíltan megjelölik az okát is. A pénzügyminiszter közelebb igy nyilatkozott: »A pénzpiac nyomasztó helyzetének nincs veszedelmes alapja. Csak a tisztességtelen spekulációk és az üzlet emberek lelkiismeret- lenségei ... és az újságok egy részének hamis lármája okozták a még nagyobb bajt. Körülbelül nálunk Magyar- országon is van ezekből az okokból — bőségesen. — Magyar harangavatás Newyorkban. Mintegy kétezer magyar ember részvételével adták át rendeltetésének a newyorki magyar református egyház Bocs- kay-harangját. A szertartás a hetedik utcában kezdődött, a hol a magyarországi református egyházhoz tartozó newyorki egyházközségnek saját temploma van. A költői szárnyalása harangszentelő-imádságot Szabó László utazó-lelkész, egyházmegyei jegyző mondta, majd Komjáthy Ernő bridgeporti lelkész lelkes beszédben elnevezte a harangot a newyorki magyar reformátusok Bocskay-harangjának. Húsz fehérbe öltözött koszorusleány, a Pósa Lajos Szól a harang cimü imaversének elmondása közben, fehér virágkoszorukkal elhalmozták a harangot, mire a harangot gépezettel felemelték a toronyba. Ez az első harang, amely a magyaroké Newyorkban. Akkor ne sajnáld tőle az okos, szép és hasznos, gyermek szivet eltöltő karácsonyi ajándékot; foglalkoztató játékokat. Keresd fel a Kazinczy- utca 10. sz. alatt, a Tanítóképző szomszédságában levő „Szatmári Bazár“ gazdag raktárral bővelkedő üzletemet. Ott szolid áron szerezheted be keresztény szellemű és jelentőségű játéktárgyaidat, melyeket gyermekeknek vagy felnőtteknek szántál. — Blatniczky István, Szatmár, Kazinczy-utca 10. sz. Szereted-e gyermekeidet? Mit jelent ez? A villamos kocsiban. A magyar ember ismert kiváló ötletességét jel'emzi az alábbi mulatságos eset: Egy vidéki szűrös atyafi beül a villamos kocsiba és makrapipáját nyugodtan lógatja a balfogai között. Persze a pipa nem égett, de a kalauz ezt nem tudta. Ezért hát odalépett hozzá: — Hallja, bácsi! Itt nem szabad pipázni! — Tudom ! — felelte nyugodtan az atyafi, — Nem is teszem. — De a pipa a szájában van 1 — veté ellen a kalauz. — Hm — felel nyugodtan a szűrös ember — hát ’iszen a lábam is a cslzmaszárban van, még se járok. A szerkesztő telefonja. Lapunk tehát — legközelebb — 1914. év január 4-én fog megjelenni. A 2 számért hiába való a reklamálás, mert arra magával a számmal fogunk felelni. # Falusi. Minket is megkínálnak hétröl-hétre nagyhangú hirdetésekkel. Mi azonban már vásár után vagyunk. Okoltunk. Inkább küzdünk, szegények maradunk, de hirdetésekkel a mi olvasóinkat íépre vinni nem akarjuk. Ha mi magunk meggyőződünk, hogy igazán közölhetjük. Hát egyszeregyszer meghirdetjük. De mi jól tudjuk, hogy a nép szentül hiszi, melyszerint a közölt hirdetésekért maga a lap a felelős. Ezt őneki hiába magyarázzuk. — Tanító. G. B. Hogy az vagy az a lap mit közöl, mit nem ? Avval mi nem törődünk, ügy tudjuk azonban, hogy Tompa Mihály költeményeinek tulajdon joga még nem a nemzeté, ügy tudjuk — mondjuk. — Hath. Iskolákért. Igen ajánljuk jelzett célra az Esztergomban (2 korona évre) megjelenő Kath. Gyermek Védelem c. lapot. Szerkesztő: Keményfy K. Dániel. Sok élvezetes percet szerzőkis újság szülőknek és tanitóknak egyaránt. A gyermekvédelem igaz és önzetlen védője. — Tanító. Puszta, ügy mondják: Pedig még csak — »csitri«. — Bodony. ügy van ! 1914. évre tisztában. A szives pártfogást köszönjük. — Budafok. Nekünkús kedves, mikor azt Írják, hogy a mi kis újságunkat »ami kedves kis ujságunkc-nak nevezik. ... Fokról-fokra igyekszünk is megérdemelni ezt a kitüntető címet. — Budapest. Azt a budapesti nem tudja jól kifejezni. Nem is úgy mondja a magyar, mikor átfázottan-csapottan húz egyet a kis kulacsából, így mondja: »Bé Ízes«. Aztán: »ügy átjárja az ember gyomrát, mint tarkirrnäcslsa^Ä b&? héjait«. MORVÁI j toros KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMArON. T) é/,ű áldás, d áj , aa ^ b J J|í ée8)"szeFcs Eminy"u nk aa az UJ/bl\ ^ aa (Megfejtése a 10-ik számban lesz.)
