Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-23 / 4. szám
TÉLI ESTÉK 7 Leégett a város szállodája. A vendégek megmenekültek. A szálloda teljesen leégett. — Ibolya nov. 19-én. Szerkesztőségünk udvar kertjében november 19-én szépen kinyitott ibolyát leltünk. Lapunk mai számában pedig közölnünk kell a jóslást, hogy kemény léire van kilátás. — Az első női gyógyszerész Torontóiban. A belügyminiszter Halmos Ilona oki. gyógyszerésznőnek, Halmos József nagybecskereki városi tanácsnok leányának a torontálmegyei Istvánfölde községben gyógyszertárjogot engedélyezett. Halmos Ilona az első nói gyógyszerész Toron- tálban, az egész országban pegig a negyedik női patikus, aki gyogyszertár-jogot kapott. — Boszniából hazatért öreg bakák. A komáromi 12. gyalogezrednek Boszniában szolgált öreg bakái három évi szolgálat után haza érkeztek Komáromba, hogy onnan végre tarlós szabadságra mehessenek. A hazatért katonaságot a helyőrség tisztikara, élén Iwanski Arthur ezredessel fogadta és a vasúttól zeneszó mellett vonultak be az öregvárban levő kaszárnyájukba. Négy baka kezében egy- egy nemzetiszinü lobogó volt, ezzel a felírással; »Éljenek a hazatérő öreg bakák«. — Süppedő bányaközségek. Mámarossziget- ről Írják : A sóbányaközségek közös veszedelme jelentkezik most egyszerre két máramarosi bányaközségben is. Rónaszéken és Aknaszlatinán újabban itt is, ott is megnyílik a föld s égzengésszerü robajjal lesüpped a rég elhagyott, használaton kivül levő bányák mélyére. Rónaszéken a földsüppedést óriási robaj előzte meg, mely után mintegy húsz méter hosszú s nyolc méter széles feneketlennek látszó mélység tárult a szemlélő elé. S kisebb mértékben a süppedés azóta is egyre tart, A megnyílt földterületből le-leválik egy darab s óriási dübörgéssel hull alá. Hogy azon a részen, ahol a földsüppedés történt, bányásztak valamikor, eddig nem is sejtették. Valamelyik több száz év előtt abba hagyott kisebb sóbánya fölött mozdult meg ezúttal a föld. Mozog a föld Aknaszlatinán is. Itt a róm. kalh. plébánia épülete alatt kezd süppedni a talaj, úgy hogy a plébánia- épület falai is omladozóban vannak. Boschetti Andor plébános már el is hagyta a veszélyeztetett épületet. Nagyvilág1. — Tél Amerikában. Megemlékeztünk mi is arról a két kívánságról, mely a nép érdekében hangzott el. Hogy t. i. enyhíteni kell a kivándorlás szigorításán, hadd szaladjon ez a nép Amerikába Ceremóniák nélkül a mi telünk nyomorúsága elől... Nos hát valóban jól jártak azok a szegény kivándorlók, akik a tél borzalmai elől az újvilágba hajóztak. A jelentések szerint ugyanis máris beállott a tél, még pedig olyan mértékben, hogy egyes országokat az éhínség veszedelme fenyegeti. Egyforma erővel dühöng az Unió keleti országaiban a rettenetes hóvihar, amely valósággal borzalmas állapotokat teremtett, és pedig különösen a magyarok által eléggé sűrűn lakott Cleveland városában. De általában egész Ohio államban kétségbeejtő állapotok vannak. Félméternél nagyobb a hó, telefon, táviró el van pusztulva, az utak járhatatlanok és minden forgalom szünetel. Cleveland mellett több embert találtak megfagyva és most attól rettegnek, hogy az óriási hó hirtelen olvadni fog. Ez végzetessé válnék, mert a kár igy is rengeteg, az árvíz pedig óriási területeket pusztítana el. Az orkán elpusztította Clevelandban a villámos müveket, világítás tehát nincs, kenyeret, tejet és általában élelmiszereket nem lehet kapni és a lakosságot az éhhalál veszedelme fenyegeti. A Huron-tavon tizenkettőnél több gőzös merült el. Ezek közül háromról negyven ember pusztult el, a többiek számát nem tudják. Valóban aggodalommal kell néznünk szegény magyar kivándorlóink sorsa elé, akik azt hitték, hogy a tél nyomora elől Clevelandban fognak menekvést találni! V asárnap. Az az egyetlen könnycsepp.... — Trézsi asszony, vegyen dorongot. Siessen a korcsmába. A fia ott iszik. Muzsika szó mellett táncol. Szórja a pénzt. s A szegény özvegy asszony csak bámul. És fel se ocsúdik még a hir hallatából, mikor jön a másik, a harmadik hirelő: — Szegény asszony, menjen a fia után. Vigyen seprüt. Úgy seprüzze ki a fiát a korcsmából. — Valahol lophatott, mert kegyetlen sok bankót mutogat. Szegény özvegy Trézsi nem jajveszékel. Nem sápad. Nem ragad dorongot. A seprüt se’ bántja. Szelíd most is, mint a tűrő anya. A ki még nem is sir. Csudálatosán tartja, tartogatta könnyeit. Hanem szépen, szelíden bánt a gyermekével. Akár a tévedt báránykával. Mert az ő fia mindig jó volt. Engedelmes, szófogadó fiú. A ki dolgozik. Keresményét haza hozza. Anyjának adja. Hadd gyűljön ... S mikor igy ezeket mondja . . . álmodik szépen. De milyen szépen és emigyen: — Visszaszerezzük apánk házát. Ott a felvégen. Aztán beleköltözünk. Édes anyámmal, a szegény özvegygyei. Anyámnak újra lesznek majorságai. Hizlalni fog. Tele lesz kamarája. Hadd gyűljön ... csak gyűljön . . . így álmodott szépen, ébren. Hanem, hanem. Egy idő óta. Tudja Isten mi történt ? És Trézsi asszony is álmodott ébren. Szépen. Egyszer, egyszer aztán felébredt. A fiú költi, ébreszti fel. Mert egy idő ótaf Istenem! Ha bemegy a korcsmába! Ha fejéhez kap! Oda, a hol székel az agy. Akkor ., . akkor . . . nem a fiú többé. Nem ő. A jó, az anyát szerető jó fin. Ördög szállja meg? Vagy mi. Talán megrontották. Egy idő óta. És mikor meggyül a kereslete szépen ...de miképpen, hihetetlen! Akkor... akkor. Fejéhez kap. Szomorú. És megy. Viszi valami — — a korcsmába. * » Most is, hogy jól felgyűlt a keresménye . . . már esztendő óta. Nyugtalan, szomorú lett. Már sejtettem. , Már tudtam. Hogy nem sokára ... fejéhez kap. Megtörtént . . . Jönnek a hírek. Hogy lophatott? Azt az én fiam nem teszi. Azt nem! Oh nem. . . . Csendesen, nesztelen megy a tulipános ládához. A régihez. A nagyapóéhoz. A ki mindig mondotta, hogy ez a láda még a szép apjáé vót. Hát kinyitja a ládát. Uram fia! Hiányzik a pénz. Miad ... mind. Egyetlen forint sincs! — Megtörtént, súgja maga-magának Trézsi asszony. Dorongot se’ vesz. Seprüt se’ kap. Csak egy villanat. Ö is agyához kap. És megy . . . megy az est csendjében, a Nagy- utca során. Melyre ráborul a csillagos, fenséges ég. A szép, a csudás csillagos ég. Amelyen sápadtan süt a hold. Reszketnek a csillagok. A melyen túl van a jó Isten. A ki soha el nem hagy. Sóhajt csak Trézsi asszony. És nem hull a könnye se’. Csak megy . . . megy az est csendjében . .. És a korcsmához ér. Benéz az ablakán. A fiú. Vad táncban, hogy a lelkét majd ki adja. Megreszket az öreg asszony. Aztán? Egy döbbenet. Minek jött? Oh minek nem maradt otthon. Sejtelem volt ez az érzés. Nagy sejtelem. De már látja, hogy nyílik a korcsma ajtó. És csapódik. Híreket hoznak a fiúnak . . . — Itt az anyja. — Kicsoda ? ! ?
