Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-23 / 4. szám
4 TELI ESTÉK Ismeretek-tára. Kemény lesz a tél. Természetbúvárok, erdészek és gazdák gyakran megfigyelték már, hogy a hangyáknak különös érzékük van, amely az időjárás szeszélyei ellen való védekezésben nyilvánul meg s azt lehet mondani, hogy valósággal előre megérzik, milyen idő fog be következni. A természettudósok nincsenek tisztában azzal, honnan veszik az egyébként okos és szorgalmas kis állatkák ezt az időjóslási tehetséget, abban azonban megegyeznek, hogy a hangyabolyok alakjából és nagyságából következtetni lehet a következő tél erősségére. így egy német gazdászati lap olvasója közli az idén erre vonatkozó tapasztalatait, amelyek szerint a múlt nyáron és az ősz elején a hangyák valósággal Herkules-munkát fejtettek ki, hogy földalatti helyiségeiket a szokásosnál kétszeresen nagyobbra építsék és hogy a földfeletti kúpot a szokottnál erősebben és ami fő, hegyesebben építsék meg. A német természettudós szerint ezek az előkészületek azt jelentik, hogy hosszú és szigorú télre van kilátás, mert a hangyák ilyenkor igyekszenek éléstárukat nagyobbá tenni, a külső bolyt vagy kúpot pedig ugyancsak magasabbra és hegyesebbre építeni, nehogy az olvadó hó a belső éléstárakba beszivárogjon. A hangyáknak és egyáltalában az állatoknak védekezése a zord időjárás ellen mindenesetre érdekes és tanulságos s amennyiben a természetben mutatkozó egyéb tünetek is egy hosszú és erős télre engednek következtetni, a fenti megfigyelések minden valószínűség szerint helyesek. Időjósló madarak. Érdekes cikket irt egy Filippsen nevű csillagász, aki a madarak időjósló tehetségére nézve végzett tanulságos kísérleteket. Filippsen az időjóslás szempontjából négy osztályba sorozza a madarakat, aszerint, amint eső, vihar, fagy vagy zivatar jöven- • dőléséről van szó. Megbízható megfigyelések az bizonyítják, hogy a madarak közt tulajdonképpen esőjósok nincsenek, nem tudják megjövendölni a vihart sem. Itt is semmiféle ténynyel meg nem okolt hiedelemről van szó, hogy vannak bizonyos szárazföldi és vizi madarak, melyek megjósolják a vihar közelségét. Egészen másképpen áll a dolog a fagygyal és a zivatarral, amelyek megérzése iránt a madárvilágban bizonyos képesség észlelhető. Ez a tehetség nincs meg azoknál a madaraknál, amelyek a telet és nyarat itt töltik és télen sűrűn megtollasodnak, de a tulajdonképpeni vándormadarak közt meg lehet találni a zivatar és hideg legjobb jövendölöd. Legérdekesebbek természetesen az északról jövő tengeri madarak, amelyek a kemény hideg beálltával a melegebb, délibb partokra szállnak. A vadkacsák, vadludak igen érzékenyek az időjárás változása iránt, a hópinty szintén meglehetősen megbízható időjós. Ha például a hópinty télen az északi tenger partjaira száll, sőt még délibb vidékre, erős hideg jár nyomában, ha fagy idején jelenik meg az északi tenger partján, vagy még jobban észak felé tart, csaknem bizonyos, hogy esőzés lesz. A legmegbízhatóbb időjósok közé számítja Filippsen az ezüstsirályokat. Gyakran még derült az égbolt és magasan áll a barométer, amikor a sirályok félénken röpködnek és aztán nagy zajjal tovaszállanak. Nemsokára rá közelben vagy távolban sűrű fellegek vonják be az eget. érdekes rovat. Milyen idős az emberiség ? Az emberiség korára vonatkozó számítások csak megközelítő pontosságnak lehelnek, mert nagyobbára becsléseken alapulnak. Hosszabb időszakok tartamának becslésénél nagy szolgálatot tesznek a folyamok iszaplerakodásai, amelyeknek vastagságából majdnem teljes pontossággal határozhatók meg, hogy az egyes korszakok mennyi ideig tartottak. Legutóbb a Nílus iszaplerakodását vették ilyen mérés alapjául. Amikor 1854-ben kiásták II. Ramses király hires kolosszusát, (palotáját) több mint 3 méter mélységben találták meg a Nílus áradásai alkalmával lerakódott iszap rétege alatt a talapzatot, amelyen a kolosszus állt. A kolosszust 1361-ben Kr. e. emelték, azóta tehát a föltalálásig 3215 év múlt el, amiből az következik, hogy minden száz évben 50 cm. iszapréteg rakódott le. A Memphis melletti iszaplerakodásból 14500 évre lehet következtetni, hol egy agyagedényre bukkantak, ami azt bizonyítja, hogy már akkor éltek emberek. Tehát az emberiség 14500 évnél feltétlenül idősebb. « * * Mibe került a temetés 142 évvel ezelőtt ? A'följegyzések szerint magna cum pompa temették el Debrecenben Kerékjártó István cívis-polgárt. A temetési számla a következő tételeket tartalmazza: Epithnpbium vágatásra 1 Rénesforint 59 kr., koporsóra 4 Rfrt 15 kr., a Papnak 1 Rfrt 59 kr., az Kántornak 1 Rfrt., az Diákoknak 1 Rfrt 13 és fél kr,, a Céhnek 1 Rfrt 13 és fél kr., Fehér ingre és halotti ruhára 6 Rfrt 48 kr., Szcmfcdélre 5 Rfrt 54 kr., Húsra (az Torban) 4 Rfrt 15 kr., Káposztára 51 kr., az Lányoknak három selyem keszkenő 5 Rfrt 06 kr., dettó 3 gyászkötőért 2 Rfrt 06 kr.J Summa summámul 36 Rfrt 43 kr. A bölcs inas. Ur: János, ma vendégeink érkeznek, a termet fütsd be! Szolga: Hány személyre ? A táska. Az atyafi elvetódik a Teleki-térre és ott bámészkodván, el-elnézi a zsibárus holmijait. Egyik üzletes megszólítja : — Parancsol talán egy jó bőrtáskát ? — Táskát? Minek a ? — Hát a ruháját belerakni; kabátját, nadrágját és a fehérneműjét. — Hát akkor én mibe’ megyek haza? És most a harcok sok porától Letisztultán előtted állok: [nék, Úgy érzem, mintha most sziilet- Ma csókolnám az első hajnalt S ma lépném az első virágot.., Be jó lesz érted élni, vágyni; Neked adni a sok-sok kincset, Mit egy jobb élet ölembe szór... Lesz-e, aki ismer majd újra? Ó engedd meg, hogy szétlekintsek. Nem jártam rajiad fiityörészve. Nem daloltam az éjszakádba. Kis bölcsőmből kivett a szél, Fülembe sírt és eldobott... Ó én szegény, hazátlan árva ! Felnőttem, mint átszeli cserje. Vihar cibált, villámok verlek! Százszor megtéptek, eltapostak: De titkon szép mezőkre vágy lám, Avas ölébe fogant gyermek. Hadd csókoljak vesző porodba Szilaj, magyar, izmos erőket, Hadd köszöntsem a szűk utcákat, Hadd köszöntsem a hervadt fákat, A férfiakat és a nőket. Sugár Béla. Szülőföldemen.
