Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-11-09 / 2. szám

TÉLI ESTÉK 5 Hogy a gazdálkodásnak ezt a jövedelmes ágát meg­tanulhassa, nem kell bolgár kertészhez beállani. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium az általa be­rendezett zöldségtelepeken a jelentkező magyar mun­kásokat a zöldségtermesztés minden ágában kitanitja, sőt azokat, akik megtanulták és valamely vidéken bandákba szervezkedve meg akarnak telepedni, még segélyzi is. Ilyen bolgár rendszerű zöldségtermesztő telepek vannak — Budapest melleit Nagytétény­ben, ahol most 130 magyar olyan kitünően ker­tészkedik, hogy elbújhatnak mellettük a bolgárok, továbbá Gödöllőu, Besztercebányán, Miskolczon, Rév­fülöpön, Tatabányán, Felsőgallán. Ezekben az állami kertészetekbe felfogadnak olyan munkásokat, a kik egy-két év leforgása alatt kívánják megtanulni a zöldségtermesztés különböző módjait. Azok a mun­kások. akik a zöldségtermesztésben kiképzést nyer­tek és csoportokba összeállva közös termesztésre hajlandók, azok az egyes városok mentén való le­telepedésben és külön zöldségtelepek beállításában támogatásban is részesülhetnek. A kiképzés folyama alatt az állandó munkások a telepen minden nap­számos munkát végezni kötelesek és pedig a kerté­szeti üzemnek megfelelően a munkaidő korlátozása nélkül. A munkaidő napkeltétől naplementéig tart. Gyermek ész. Atya: Fiaim! Ezen a földön a legszebb erény az engedelmesség. Lássátok, én apátok vagyok és mégis engedelmeskedem. Jani ka (közbe vág): Igen a mamának I Háziasszony. Mire jó a birsalma? Novemberben dolgozzák fel a birsalmát, amikor már elég soká állt a kamarában és jól megérett, ez a különben fanyar és nyers állapotában megemész- hetetlen gyümölcs sokféleképpen elkészíthető. — Né­hány kitűnő dolognak a leírását az alábbiakban adjuk; Birsalmaiz. A sárgára érett gyümölcsöt tisz­tán megtöröljük az úgynevezett pelyhétől, a virágját kivágjuk, de nem hámozzuk meg és a birsalma nagy­sága szerint, hat-nyolc cikket vágunk belőle; a mag­házat kivágjuk és a magját összegyűjtjük. A cikke­lyeket lehetőleg cserépedényben tűzre tesszük úgy, hogy a viz mind elfödje s oly puhára főzzük, hogy szitán át lehessen törni. A levét félre teszük, abból jó kocsonyát lehet készíteni. Az áttört birsalmát most elvegyitjük cukorral. Egy kilogramm gyü­mölcsre hétszázötven gramm cukrot vesszünk. A cukrot vízbe mártjuk, az áttört birsalmával együtt lábosba tesszük és szüntelen kavarás közben felfőzzük. Birsalmasajt. Ha birsalmasajtot akarunk ké­szíteni, akkor az előbb leirt izt főzzük, amig meg- keményszik és az edényről kezd leválni. Többnyire szép sötétvörös szint kap és ez az igazi birsalmasajt, nem pedig az, amelynél mindenféle mesterkedéssel megadjuk a világossárga szint. Ha a sajt megfőtt, vizbe mártott porcelánlapra ujjnyi vastagságra szétkenjük és néhány napig a meleg tűzhely körében tartjuk, hogy jól megszárad­jon és megkeményedjék. Azután már tetszés szerinti alakokat vághatunk belőle, ami pompás disze a téli gyümölcsös kosárnak. — Ha formába akarjuk töl­teni, akkor kissé lágyabbra hagyjuk és azon forrón öntjük a formába. — Még izesebbé tehetjük a birs­almasajtot, ha apróra vágott vagy reszelt citromhé­jat keverünk a még meleg sajtba. Birsalmakocsonya. A birsalma levéből, mely­ben a birsalmát Íznek vagy sajtnak megfőzzük, ki­tűnő kocsonyát készíthetünk. Veszünk hozzá ugyan­annyi fehér bort, amennyi a lé, valamint egy cit­romnak a levét. Egy liter folyadékra nem egészen egy kilogramm cukrot veszünk. Mindezt együtt lá­basban addig főzzük, amig szép piros nem lesz a színe. A birsalma magját tülzacskóban vele főzzük. A Balkán tűzfészke. — Ravasz a görög. — Mondván, mondogattam, hogy — ravasz a görög. Nem nyugszik. Fészkelődik, hogy mert egy kis zavarosban való halászatot rendezhetett. Ki is hálózta, hajózta, kaparta a magáét. Ésmeges’ kapar, nyug­talankodik. Monarkiánk és Talián- ország meges’ intik a ravasz görögöt az albániai tűzfészek mián. Mert a görög mindig spekulál és nehezíti a nemzet­közi határmegállapitó bizott­ság munkáját. (Az a bizottság is tökéletlen. Mint minden bi­zottság. Ha a jó Isten a világ rendezését rájuk bízta volna, ma is tartana a bábeli zavar.) Mindig ürügyet keres és mes­terségesen szövi a zavaros há­lókat. Azon közben a fran­ciákra kacsingat, akik szintén tökéletlenkednek. Uj határoza­tot akarnának. Monarkiánk és Taliánország azonközben tesz róla, hogy Albánia a Balkáné legyen és teljesítse függetlenül azt a hivatást, ami rá vár. A romokon. A romokon állunk, írja egy nagy újság. A gaz­dasági élet romjain. És aztán következik a szokásos jajgatás és jövendölés. Csak egyetlen egyről hallgat ez a nagy újság is. Wekerle Sándor, ez a nagy koponya, a nyugodt okosságnak és diplomatikai képességnek típusa, példányképe is nyilatkozott nem rég. Azt mondja, hogy az egész világon azt a nagy hasznos és meg­könnyebbülést hozza a gazdasági válság, hogy min­den beteg vállalatot el fog pusztítani. És nem fogja megfertőzni az egészségesek levegőjét és vérét Mert a gazdasági életben is minden összetartozik. A nagy koponyáju Wekerle nyilatkozatából is hiányzik egy .. . egy valami, ami pedig igazán hozzátartozik. Sőt alapja. Amely alap nélkül ilyen katasztrófák követ­keznek, mint a mosonyi. Hallgat róla . . Wekerle is. Hogy t. i. gazdasági élet, fejlődés, nyugodt és megbízható nem volt és sohasem lesz erkölcsi alap nélkül. Jelenti pedig ez az erkölcsi alap azt, hogy azok a sark elvek, melyek már a tiz parancsolatban le vannak téve; azok az igazságok, erkölcsi életelvek, melyek a kereszténységben vannak kikristályosodva a

Next

/
Oldalképek
Tartalom