Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-02-09 / 15. szám
TÉLI ESTÉK 5 küszöbölése céljából a földmivelésügyi minisztérium burgonyaszaporitó telepeket létesített. A burgonya szaporító telepek termését évről-évre kiosztják a gazdák között, hogy az egészséges vetőgumó minél nagyobb mértékben elterjedjen. A folyó év tavaszán a földmivelésügyi kormány ezt az akciót ismét folytatja s egy-egy válalkozó gazda újra 20—20 métermázsa egészséges gumót kap, aminek terméséből megfelelő mennyiséget köteles méltányos ár ellenében a minisztérium rendelkezésére bocsátani. A gazdasági egyesületek felszólították a gazdákat, hogy a földmivelésügyi kormány munkájában minél nagyobb számban számban vegyenek részt. Közmondások-iára. Addig kapar a tyuk, mig szemre talál. Hej, csak nincs párja — a magyar példaszónak, közmondásnak. Itt van például ez is, amit ott fentebb, ennek az olvasni valónak címéül irtunk. Mily kurtán és mégis mennyi bölcsességgel figyelmezteti ez a magyar embert az élet egy nagy titkára, nagy hordozójára. A kitartásra . . . Magyar embernek sok a java, de nem kevés a gyengéje sem. Ezek közzé tartozik a kitartás hiánya. Hogy hamar beleun valamibe! Nem várja be a dolog végét. Félmunkánál megáll. Másfelé kapkod, mihelyest látja, hogy kissé göröngyös az útja. Lám, tanítja pedig a közpéldabeszéd: Addig kapar a tyuk, mig szemre talál. Az a gyenge szárnyas jószág, addig keresgél, jár, kel, próbál, mig célját éri, szemre talál. A magyar ember bizony, hogy nem ösméri a kitartás erejét, hatalmát, Nem tanul sem a tyúktól, sem a hangyától, sem a természettől. Ö azt hiszi, hogy a sült galamb csak úgy repül az ember szájába. Azt gondolja, hogy célhoz jutni könnyen lehet. Nem úgy barátaim! Lám a tyuk mennyit kapargál a szemetem A hangya hányszor teszi meg a maga útját. Az esőcsepp hányszor hull a kőre, mig kivájja. Más nép azért boldogul, mert kitartóbb. Mert acélos az akaratereje. Mert nemcsak szájjal hirdeti, hogy ha »törik szakad«, de tettekben is bebizonyítja. A bolgár kertészek is eszembe jutnak most. Ok is addig kaparnak, öntöznek, ültetgetnek, pótolják a kiveszett palántokat, mig szemre, sikerre, jövedelemre tesznek szert. A magyar ember nem babrál az ilyenekkel. Mit? O egyszer dolgozik, egyszer arat, — többivel nem törődik. Ez a mi öreg hibánk! Hej, pedig körülnézhetnénk ám. Tanulhatnánk eleget. Hogy vannak más népek is. melyek addig kapargatnak, mig szemre, gazdaságra, jólétre találnak. Hát véssük jól emlékezetünkbe ezt a közmondást, és ha valamihez hozzá kezdünk és vesszük észre, hogy lankad az erőnk, vagy a reményünk, azzal a biztatással kétszerezzük meg munkánkat: »A tyuk is addig kapar, mig szemre talál.« * * * Montenegrói közmondások. Az ördög is tudja mi az igazság, de nem törődik vele. Aki a vízbe esik, annak nem kell félnie a megázástól. Aki kölcsön kér szemtelen, — de aki nem ad kölcsön, az még szemtelenebb. Jó néhanapján az asszony tanácsára is hallgatni. Még meg sem született, mikor Péternek hívták. Van ördög, aki a kereszttől fél, — s van olyan, aki az asszonytól. Mindent a becsületért, a becsületet semmi áron. Háziasszony. Jóízű húsleves. Ha valaki különösen jóizü levest akar, tegyen egy lábasba kevés vékonyra szeletelt szalonnát apróra darabolt májjal s karikára vagdalt sárgarépával, kissé megpaprikázva fél óráig hagyjuk párolni s néha-néha egy kanál levest öntve rá, rázogassuk meg, hogy le ne égjen. Ha ezt a levesbe öntjük és félóráig forrni hagyjuk, nemcsak hogy jóizü, hanem aranysárga szinü is lesz a leves. * Pár háztartási jó tanács. 1. Forró viz a legtöbb gyümölcsfoltot kiveszi. És pedig legjobb a dologgal úgy eljárni, hogy az illető foltra szitán át csurgatjuk a forrásban levő vizet. 2. Az érett szőlő levétől a vászon tinta- vagy rozsda foltja eltűnik, szintúgy megtisztul a tintás kéz is; nem minden tintától ugyan, de a legtöbbtől még is. 3. Ha a mosólébe egy kanálnyi terpentint keverünk a ruha vakító fehérségű lesz. 4. Rozsdás vasalót kitünően rendbe lehet hozni közönséges sárga viasz és só segélyével. Az eljárás ez: egy darabka viaszt ruhába göngyölve, ezzel bedörzsöljük a tüzes vasalót, melyet aztán egy sóval behintett papíron huzgálunk végig, erre a vasaló lapja tükör tisztaságú lesz. 5. Petroleum a legkeményebb lábbeli bőrét is megpuhitja. 6. Ugyancsak a petróleum kitűnő tisztitó és fényesítő szere a cinből készült eszközöknek; az eljárás mindössze az, hogy egy gyapjúszövet rongyra néhány csepp petróleumot öntünk s azzal dörzsöljük meg a tárgyákat. A fényezett bútorokon mutatkozó foltot is ugyanilyen módon legjobban kivehetjiik petróleummal. 7. Hideg esőviz kevés szódával keverve, mosható szövetből kiveszi a zsirfoltott. Születni kell mindenre. A zsidó iskolában kérdi a tanító a kis Ábrahámtól: — Milyen vétket követtek el József testvérei mikor testvérüket eladták ? A kis Ábrahám kevés gondolkozás után igy felelt: — Nagyon ulhcsón adták el. A kibic szó eredete. A kártyanyelvben nagy szerepe van a kibic szónak, de alig tudják még maguk .a kibicek is, hogy honnan származik ez az elnevezés. E szót Hackländer, a nagy német regényíró használta először átvitt értelemben, bár ö maga sem a kártyások mellett drukkoló alakokra értette. A regényíró fiatal korában az 1849-iki olaszországi hadjárat alatt haditudósítója volt egy német lapnak. Egyiz- ben valami összeütközése támadt egy segédtiszttel. Az esetet megírta lapjának s cikkében a segédtiszteket kibiceknek nevezte. És ebben semmi sértőt nem találtak a tisztek. A kibic elnevezés ugyanis igen ártatlan okra volt visszavezethető. Egyik segédtisztnek volt egy Kibic nevű kutyája s a kutyáról ráragadt a név a gazdára s mindenki igy nevezte őt. Ez elnevezést a regényíró az összes segédtisztekre általánosította. A kibic elnevezést a háborúból hazakerült tisztek hozták Magyarországra s ők alkalmazták először a kártyajátékost folytonosan kisérő alakokra, emlékezésül a segédtiszt hű kutyájára, mely mindenüvé elkísérte a gazdáját.
