Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-05 / 10. szám
4 TÉLI ESTÉK könnyű talajoknál szokott megtörténni, míg a nehéz tömött talajoknál csak kivételesen. Magyarázata pedig a dolognak az, hogy a ritka talaj kivált ha késő őszön meg is porhanyitottuk, a hideg, fagyos levegőt könnyen a gyökerekhez bocsátja, mig a tömött talajnál ez az eset alig állhat elő. Az ujonan ültetett fák azért fagynak ki gyakran ilyen módon, mert az ültetés által meglazított talajnak még nem volt ideje kellőleg összetömődni. Tisztában lévén az okkal: könnyű a bajt elkerülni is; nevezetesen a laza talajba ültetett csemeték tövére hintsünk tél elején apró szalmát, vagy trágyát, a mi megakadályozza a talaj túlságos kihűlését. Milyen ceruzával számolsz? — Te fiú — mondja a tanító egy kis izraelita gyereknek, milyen ceruzával számolsz te ? Mindig több jön ki az összeadásodnál, mint a többi fiuknak. — A tata ceruzájával, dicsekszik a fiú. — Hát mi a te tatád ? — Eorcsmáros a »Nagybőgő« csárdában — felel hetykén a jeles számoló gyerek. Háziasszony. véres hurkába sokkal kevesebb hús kell, mint a májasba, de viszont rizskását nem teszünk egy szemet sem bele. A disznósajt, ha jól van elkészítve, tavaszig is eltart sőt még tovább, addig is, mikor már a hurkából, kolbászból hírmondó sincs. A svarlit a disznó gyomrába töltik s annál tartósabb, annál tovább eláll, minél szorosabban, minél keményebben töltik meg. A keményen megtöltött svartliból a levegő kiszorul, s igy menekszik meg a romlástól, penészedéstől, mert minden romlást, penészedést a levegőben ezrével nyüzsgő, de szemmel nem látható csepp állatkák okozzák. Ha ezeket kiszorítottuk, akkor a húst akár évekig eltarthatjuk. A disznósajt úgy készül körülbelül, mint a hurka. Husdarabok, vese, máj, orr fül, szalonnakocka, bőrdarabkák, mind felhasználható a disznósajthoz. Ezt jó puhára főzzük, nagyobb darabokra vagdaljuk s keverünk belé sót, törött borsot, paprikát. Ezzel megtöltjük a disznó gyomrát, végét bekötözzük s két-három nehéz téglával lenyomjuk. Majd pedig füstre rakjuk, ahol csak egy hétig hagyjuk állani. Aztán a szellős kamarában a a helye, de olyan helyen, hogy ne a macska kinál- gassa magát belőle. Hogyan készül a jó hurka és disznósajt ? Jó, Ízletes hurkát készíteni nem nehéz, csak tudni kell a módját. Sok helyen meg van hozzá bőven a hozzávaló, bíbelődnek, pancsolnak is vele sokat s még sem tud belőle senki jóizüt enni, mert rossz és Íztelen. Kárba megy a sok drága hozzávaló, no meg a munka és idő. amit reá pazaroltak s a gazdasszonyt pedig eheti a méreg, ha hallja, hogy mennyivel jobb, élvezetesebb a szomszédasszony hurkája, kolbásza, mint az övé. Pedig az félannyi időt sem bíbelődött vele, nem masza- tolt be öt hat lábast, mikor egy is elég lett volna, de biztosan értette a takarékos módját az elkészítésnek. A jó hurkába sok-sok mindent fel lehet használni. A disznó orrából, füléből, fejéből készül a legjobb hurka. Egy kis máj, tüdő és vese szintén csak javítja a hurka jó izét. Inuen-onnan egy-egy kis zsírosabb husdarab is kerülhet a fazékba, melybe aztán vizet öntünk s a benne levő húst puhára főzzük. Mikor már egészen puhára főtt, a vizet leöntjük róla, a húst kiborítjuk egy deszkára, a csontokat kiszedegetjük s felvágjuk apróra. S most következik, ami a hurkánál a legfontosabb, a fűszerezés. Teszünk a felvagdalt húsba sót, ki ki annyit, ahogy a szájize kívánja, zsírban párolt s apróra vágott vereshagymát, egy kevés tőrt majoránnát, törött magyar borsot s egy nagyon kevés paprikát. Azután pedig jó puhára főtt rizskását keverünk bele, ez nemcsak hogy nagyon felszaporitja, hanem még sokkal táplálóbbá is teszi, s mikor mindezt jól összekevertük, a tisztára mosott belekbe töltögetjük s a végét vagy tiszta zsineggel kötjük be jó szorosan vagy íapálcikával tartjuk össze. Azután forró vízzel telt üstben megfőzzük a hurkát körülbelül egy óráig. A véres hurka is majd nem igy készül, azzal a különbséggel, hogy abba még kevés törött szegfűbors is kell. Az igy megfűszerezett húst vérrel összekeverjük s apró szalonnakockákat vágunk bele. A Kövér emberek. Haimton angol városban ötvenkét éves korában meghalt egy ember. Közönséges fakoporsójával együtt 680 fontot nyomott. Filadelfiában él egy fiatal ember, a ki naponként 18 font marhahúst eszik; de meg is van az eredménye, mert huszonnyolc éves korára 530 fontot nyom. Egy francia pék csak reggelire eszik kilenc font ürühust, de mostanában 610 fontot mutat alatta a mérleg. Collet angol tanító 520 font súlyú. A mikor Jakob Pavell polgárt temetni kellett, a koporsóvivök nagy bajba kerültek, mert csekély 560 font volt a súlya végül is tizenhat ember cipelte a sírig. Németországban élt egy állatkereskedö, a ki a vásárokra nem tud utazni, mert olyan vastag, hogy nem fér be a kupéajtón. Óival el! Néhány lapcsomag és pár egyes példány is visszaérkezett hozzánk ezen felírással : »címzés nélkül nem kézbesíthető«. Természetesen mi jól csomagolva, zsineggel átkötve és nyomtatott címzéssel adjuk postárít a lappéldányokat, lapcsomagokat. A karácsonyi postaforgalom azonban kegyetlen-kegyetlenül bánt el pár csomagunkkal és egyes példányokkal is. A legsajnálatosabb pedig az, hogy nem is tudjuk, — kinek a lappéldánya jött vissza, hogy gyorsan pótolhassuk. Ha tehát valaki olvasóink közül nem kapta volna meg lapját, szíveskedjék jelentkezni, mi — ameddig e számból rendelkezünk példányokkal — készségesen pótoljuk. Sokan vannak hátralékban. Uradalmak is. — Kérjük szeretettel az előfizetések és utófizetések beküldését, mert nekünk a nyomdával szemben nagy kötelezettségünk van. -t- Szerkesztőség.
