Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-14 / 7. szám
TÉLI ESTÉK 3 ez vagy se’, nem tudjuk, de az a fontos, hogy ez immár a második eset rövid időn belül, hogy megyei közpénzek ilyetén elvesztéről a nyilvánosság is tudomást vesz. Ily körülmények között a vármegyei közérdek is azt kívánja, hogy a megyei közpénzek két- két teljesen szolid megyei inlézeten kívül főleg a hitelszövetkezetek központjában helyeztessenek el, ahol legbiztosabb s legmegfelelőbb helyen vannak az ily természetű alapok. Vagy talán vessük fel újra azt az eszmét, hogy kezeljék maguk a vármegyék, mely esetben első kézből kapná a hitelre szorult közönség a kölcsönt. Vagy kerületi alapítványi, közpénzek pénztárát kellene szervezni? Csak még egyet. Vájjon megérdemelték-e azok az egyházfők, katholikus és felekezeti egyházfők a támadást, mert idején aggódtak és gondoskodtak az alapítványi tőkék biztosításáról? És honnan fújt a támadások szele? Nem nehéz kitalálni. M—r. Családi szikrák. — Nagymama, mitől fáj az én fogam 9 — A sok cukortól, szivem. — llát a kanárinak miért nem fáj a csőre. Hiszen az mindig cukrot majszol9 * Nő: Hej Sámuel, én már úgy látom, sohase’ gazdagodunk meg. Férj: Nem is csuda. Amennyit én az emberektől elcsaluk, ogyanannyit te is mindig elcsulsz éntűlem. Anya (a henteshez): Ha már itt van a mázsáié, mérje meg az uramat, mennyit nyom. Hentes: Csontostól9 Ismeretek-tára,. A karácsony felé . . . A karácsonyi hangulatnál nincs csudásabb, elevenebb hangulat a keresztény világban. Benépesülnek a házak, a szivek, a lelkek tiszta vágyódásokkal, reményekkel. A hegy tetején és a távoli völgyekben vagy a mérhetetlen puszták tanyáján egyformán. Még a börtönök falai közt is megmozdul a szív. Oh én tudom. Én sok rabbal beszéltem, érintkeztem ilyenkor, karácsony táján. Hát mi ez? Azt hiszem ... az ember lelkének eredeti vágyódása a jobb, a tisztább, a végtelenebb haza iránt. Annak a jele, hogy egyszer maga az egész emberiség is tele volt ilyen vágyódással és örömmel — a Megváltó eljövetele után. És ez a vágy, ez a kifakadó, mindig a tavasz természete módjára friss vágyakozás megújul minden generáció, minden ember életében. A miénkben is meg volt. Megvan. És meglesz, mikor a gyermekekkel igazán mi is gyermeki, ártatlan örömökkel leszünk eltelve. * Azt mondják, szokás dolga. A nevelés eredménye. Suggestió, mint nevezni szokás a mai modern korban, amelyet az ünnep benső tartalma, ereje kölcsönöz a társadalomnak, a családoknak és gyermekeknek. Ez az! A benső erő. Az igazság ereje. A hit csudája. Földön nem vitt véghez ilyen csudás, ilyen sugges- tiót semmi. De semmi. Csak a karácsony ereje. Hite. Tartalma. Igazsága és édes boldogsága. Ez az! i Hát nevezzétek csak suggestiónak, szokásnak nevelésnek. Mi hitnek, mi magasabb lelki jelenségnek, a megváltás újra ébredt tavaszának hisszük. A folyton születő és élő megváltásnak. A karácsony hitének A karácsony világának. Amelvet benépesít a hit legendája angyalkákkal. A kis Jézust újra a jászolba helyezi. A pásztorokat hallják, hogy énekelnek. A világ reszket örömében. És á békesség s : rnya terjeszkedik a jó akaratú emberek tűzhelyeire. Büszkén mondják többen, akik az ő fölényüket, elsőbbségüket a hit lekicsinylésében és elvetésében találják, hogy ők holmi karácsonyfával, meg kis Jézuskával, Tmeg angyalokkal nem csalják meg gyermekeiket. Oh, bár ilyen csalásban és csalódásokban részesülnének mindig és egyedül azok a gyermekek! A szülők is csak ilyen csalódásokat szőnének gyermekeik számára. Vájjon megcsalják-e gyermeküket, mikor játéktárgyakat adnak nekik, melyek közeli élet valóságait jelzik és ábrázolják? Vájjon megcsalja-e a gyermek önmagát, mikor várat épit, ás, házat csinál, kis kertet művel és az élet eseményeit játsza? Azok csakhamar valáságok lesznek. Ezek a tárgyak hidak, melyeken keresztül az éleibe jutnak. A játékból a kötelességbe. A gyermekvilágból a valóságba. A kis Jézuskától a megváltás hitének valóságába. Az angyalkáktól a lelkiismeret mérlegei közé. A karácsonyfától az élet, a munka fájához. Amelyen minden verejték, minden öröm való és\ értékes lesz. * A ksrácsonyfa legyen tehát valóban a hit és élet fája. És nem a divaté. A karácsonyi ajándékok zengjék, muzsikálják mintegy vissza a karácsonyi hit hangulatát, tiszta örömét és édes egyszerűségét Itt, e fa alatt tanítsuk meg a gyermekeket, hogy a tiszta, egyszerű örömök, mily értékesek az élet számára^ Űzzünk ki a karácsony örömeiből mindent, ami hiúságot, képtelen vágyakat dob a gyermeki szívbe. Tanuljuk meg, hogy a karácsonyfa minden legkisebb, legolcsóbb, legegyszerűbb tárgyat a szeretet, az igaz érték, a megbecsülés és hála zománcával és tartalmával von be. Akkor a karácsony világa — az élet világára készíti a jövő nemzedéket. Részlet Mester közelebbi szabadelöadásából. Mikor visszavágnak. — Ejnye, a ki kacskaringós árgyé- lusa van magának! — kiált rá a huszárkáplár a zsidó újoncra — hogy meri eldobni a puskáját. — Thodja káplár or — szoktatok maghamat a rethiráláshoz.
