Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-12-07 / 6. szám
TÉLI ESTÉK 5 Tanácsadó. Dohos bor. A hibás hordótól megdohosodott borral nem lehet egyebet tenni, mint teljesen tiszta hordóban ászkolni, gyakrabban lefejteni és megderi- teni. Ezenkívül talán meg lehetne javítani áterjesz- tés által. Ez agy történik, hogy a borban hl.-ként egy kiló tiszta cukrot oldanak föl és az egészet jól átkeverik. Az ujborban mindig vannak nyugvó, de életreképes élesztő sejtek, melyek a cukrot lassanként csendesen erjedésnek indítják. A kellemetlen szagot részint a képződő és leülepedő seprő veszi magába, részint a képződő és elillanó szénsavgáz viszi magával. Szőlőterületen tilos a vadászat. Sok szőlő- termelő vidéken felmerült az a kérdés, hogy a vadászterülethez tartozik-e a szőlőterület, mert a vadászterület bérlője a szőlők közt is vadászik és sok kárt okoz, olyan kárt, amelyet hamarosan lehetetlenség megállapítani. A vadásztörvény csak bekerített helyekről és kertekről beszél, ahol tilos a vadászat. A legtöbb helyen nincsenek a szőlőterületek bekerítve s kerteknek se minősíthetők. Ahol óvatosan készítik a vadászbérleti szerződést, ott bele szokták foglalni a szövegbe, hogy mely területeken tilos a vadászat. De ha nincs bele foglalva a szerződésbe a tilalom, minden vadásznak tudni kell, hogy a szőlőtőkék közölt vadászni, lövöldözni nem szabad, mert a serét megsérti a tőkéket s eltördeli a venyigéket. Kétségtelen, hogy minden be nem kerített területen lévő vad a vadászterület bérlőjéé, kinek jogában áll a vadat a szőlők közül haj tokkal kiüzetni s a szőlőkön kivül levő szabad területen lelőni. Jövőben pedig tanácsos lesz az összes vadászbérleti szerződésekbe a megszorítást befoglalni. Ezzel elejét veszik az utólagos kellemetlenségeknek, felesleges pereskedésnek. Ez is vitkai emberrel történt volna. Megváltja a bustyaházi állomáson a vitkai öreg magyar a vasúti jegyét, aztán beül a kantinba és mint aki jól elvégezte a dolgát borozni kezd. Egyszer csak egy ismerős suhanc bekiált: — Lajos bá’, siessék, mert elmegy a — masina. — Nem lehet öcskös, — böki ki szájával, ujjával a büszke választ az öreg. — Nem lehet, nálam a bilét. De a vonat bizony elrobogott. Meglátja vig füstjét a hálátlan masinának, azért utána kiált: — Megállj ... én volnék a viski biró, vagy mi! ? A borolvamalom. Háry Jánosnak, a derék obsitosnak, aki 1766. körül született és 1850-ben Szegszárdon halt meg, élete végéről egy hallatlan »lóditása« maradt még fönn. Egy borbélyt főzött le vele, aki fitymálta az ő mesterségét. — No, mit gondol kend, hogy Taliánországban hány borbély van egy ármádiában ? — Tíz, húsz, száz . . . — Nyila! — egy se — ki győzné azt a sok embert fizetni ? — Hát? — Hát úgy van az tudja, hogy a kapitány kivezényli a századot a borotvamalomhoz s elkiáltja: állj 1 — halb recht — sutty! egyet fordul a borotvamalom kereke ; halb links — sutty 1 még egyet fordul a kerék s kész a borotválás. Ez a »lóditás« nincs beszőve a Garay »Obsitos«-ába, mert a nagynevű költő későn értesült róla. Gazdák világfa. A téligyümölcs romlásáról. Panaszok érkeznek hogy a téli gyümölcs nem áll el, rothad! És felhangzik egyre-másra a kérdés: vájjon mi lehet ennek az oka? Akinek gyümölcsöse van, az bizonyára a legnagyobb gonddal szedi meg a fákat, lehetőleg kézzel, amit semmi néven nevezendő gyümölcsszedő sem pótol. A gyümölcsöt kipárnázott kosárba rakja és igy viszi be a gondosan kitakarított, erősen kikénezett gyümölcs kamarába. Megesik, hogy bár mindez igy történt, a végén a gyümölcs még sem áll el aminek még nagyon sok más oka is lehet. A gyümölcstermelő első sorban a nedves nyarat teszi a gyümölcs romlásáért felelőssé és van is ebben valami. A tapasztalat ugyanis megtanított arra, hogy a kedvezőtlen nyár gyümölcstermése télen gyorsabban romlik és bizony sietve kell elhasználni. De van még sok más ok is, a mi befolyással van a gyümölcs tartósságára. Ezek egyike az egyoldalú, túlságos trágyázás trágyalével. Bebizonyított dolog, hogy a túlságosan sok trágyalé befolyással van a húsos gyümölcs keménységére, de még a tartósságra is. Továbbá fontos a gyümölcsfa kora is. — Kétség sem fér hozzá, hogy mennél vénebb a fa, annál kevesebbé tartós a gyümölcse. Igaz, hogy ennek viszont az az oka, hogy a vén fákat ke- vésbbé gondozzák és trágyázzák. Sok gyümölcsfa-tulajdonos nem meri a fáit tisztogatni, ágait ritkítani. Elsőben is azon a téves állásponton vannak, hogy mennél több a galy, annál több a gyümölcs, azután meg nem is merik maguk végezni a vénebb fák koronájának a ritkítását. Igaz, hogy mai napság sok minden megváltozott a fák gondozását és trágyázását illetőleg, de még most is fukarkodnak minden fillérrel, hogy szakemberrel végeztessék az ilyen fontosabb munkát. Ennek a takarékoskodásnak következményei nem is maradnak el; a gyümölcs mind kevesebb lesz és az ize, meg a zamatja megváltozik kedvezőtlenül. Az ágak keresztezik és horzsolják egymást; sebek támadnak a fán. ezekbe növényi meg állati élősdik fészkelik bele magukat és a fa beteg lesz. Ha az érés idej alatt szél jár, a duskoronáju fa ettől sokkal többet szenved, mint az. amelyet tisztán ritkítottak, sok gyümölcse lehull, a fán levő pedig oda vágódik az ágakhoz. így aztán a törődésnek nyomai már a még le nem szedett gyümölcsön is meg vannak. Az ilyen gyümölcsöt aztán hiába szedjük meg óvatosan, hiába tesszük a legki- fogástalanabb kamarába, romlani fog mégis és elrontja a többit is. * Préselt burgonya. Az a körülmény, hogy a burgonya majdnem 75 százalék vizet tartalmaz, ami e rendkívül fontos élelmiszert nemcsak megdrágítja, hanem a pusztulásnak is kiteszi, már előbb szükségessé tette a kísérletet, hogy a burgonyából nyers állapotban vonják el a víztartalmát, amit aztán a készítésnél könnyen pótolni lehet. Ilyen módon természetesen a szállítási költségek is sokkal csekélyeb-
