Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)
1913-11-30 / 5. szám
6 TÉLI ESTÉK — ügy van, — szólott szomorú bólintással a kurátor. — Maholnap más faluból kell hozni gyermekeket az iskolánkba. — Megkövetem szépen, alásan a tanító urat — emelkedett szólásra végre a falu öregje, — ojjat már csak mégsem cselekszünk, hogy mi magunk veszítsük el a gyermekeket. — Szándékosan nem. De... ne is heszéljünk, hanem térjünk a dologra. Nagy figyelmet keltett a gazdák közt ez a - forduló. — Mondja meg nekünk a szószóló, hogy Péter Pál négy éves kis fia hová lett ? — Biz az a — jég alá hót a télen — felelte több ajak. — Hát Szekeres Dani kis leánykáját mi küldte a — másvilágra ? — A bika öklelte fel az utcán — vallotta be szomorúan biró uram. — Vájjon Csóka Samu kis fia hosszú betegség után került a temetőbe? — Bizony szekér gázolta el az utcán. — És Padosék kis leánykája? — Az bizony. Szapulás vót. Belebukott a forró lúgba. — Veres Eszter kis fia? — Kútba bukott... — Még mehetnénk továbbra, mélyebbre is. De nem teszem. Csak a közelebb elpusztult, hamuvá lett két gyermek szerencsétlenségére mutatok reá. És eszembe jut, mi üldözést kellett jó magamnak ki- állani az én tulajdon jó embereimtől, mikor — a kormányzattól mindent megnyerve — egy bizonyos épületnek, háznak felállítását indítványoztam, kérelmeztem, sürgettem, könyörögtem a községtől. Emlékeztek-e, miféle ház volt ez ? — A menhely, az óvoda — suttogták többen, mondották mások szemlesütve hangosabban. Meghatóan szép volt ez a jelenet. A megbánás első rezgő könycseppjei csillogtak az emberek szemein. — Akkoron kigyót-békát rám kiabáltak. Hogy megvett a kormány. Hogy a magam malmára hajtom a vizet. Hogy... és ki tudná elmondani, mi minden vád repült szegény öreg fejem felé . . . — Sajnáltuk, megbántuk. — Pedig, ha akkor hallgattok reám és magatok építitek fel családaitok és gyermekeitek számára azt a házat, akkor . . . Itt elfulladt az agg tanító hangja. Nem birt magával, majd hogy nem zokogásban tört ki. De csakhamar erőt vett magán és megifjodott lélekkel, erőteljes hangon mondta: — Akkor a mi gyermekeinknek nem kellett volna, hogy az asztalos oly sűrűén csinálgassa azokat a kékre festett kis házikókat egy-egy szál deszkából. Az emberek törölgették szemüket. Nem maradt ott szárazon egyetlenegy szem sem. Fuldokló zokogás fogta el a bánatos apákat, különösen, kiknek szive közepéig ért az agg tanító beszédének nyila. — Most is, hogy kinn jártam gyönge lábaimmal a temetőben, bánatba borult lélekkel szemléltem azokat a kis apró sírokat, melyekben azokat a kékre festett kis házikókat annyi könyhullatás között letettük. Oh azok a kékre festett kis házikók vezessenek már minket arra az elhatározásra, hogy fölépítjük most nyomban — a kisdedóvót. Akkor aztán elmondhatjuk biró urammal, házakat építünk a magunk és gyermekeink számára. A hallgatás. Férj: Faust vagy arany karperecet£\ki- vánsa ?... No, miért hallgatsz ? jfej SPQfS 91 Feleség: Mát nem tudod, hogy hallgatni — aranyi? Mi újság1? — Kecskeméten megindult a föld. Minap délben tizenkét óra hét perckor északnyugati irányból erős földalatti döbörgéstől kisért földrengés volt Kecskeméten, amely lengő tárgyakat megmozgatott, ablakokat, ajtókat megzörgetett. A rengés ezúttal erősebb volt, mint a három hónappal ezelőtti, amely hajnali órában történt. A mostanit dacára a nappali zajos időnek, mindenki megérezhette. Kecskeméten éppen országos vásár volt. Sok csendes utcában a lakosság kitódult a házakból. Ez év decemberében lesz éppen harminc hónapja a volt katasztrófális földrengésnek. — Politikai hirek. A képviselő-házban a tárgyalások az uj rend szerint folynak. Délelőtt tiz órától este hatig. A sajtóreform (uj sajtótörvény) van napirenden. A javaslat ellen erős felszólalások történtek az ellenzék köréből. — Három nagy magyar város Szatmár, Arad, Debrecen vitte Tisza István miniszterelnöknek küldöttségileg a díszpolgári oklevelet. Tisza nagy beszédet mondott a húsz esztendős betegségről, a mentő akciókról, a pénzügyi bajokról, a városok hivatásáról, a francia pénzekről. (L. a Hét c. rovatunkat.) A magyar delegáció rövid ülés után berekesztette a tanácskozást. December elején újra felveszik a tanácskozást. — A horvátokkal úgy látszik mégis megköthetjük a békét. A kormánybiztost már a napokban a horvát bán váltja fel és igy az alkotmányos élet Horvátországban is megkezdődik. — A kolera. A belügyminisztérium közlése szerint a bácsbodrogmegyei Szondon egy, a torontálmegyei Torontáludvarin három kolerás megbetegedés fordult elő. — A pincérfiu találmányai. Székfesehér- várról Írják : Székesfehérvár városnak maholnap egyik nevezetes embere lesz Wolf György 16 éves pincérfiu, a ki nem kevesebb mint négy találmánnyal dicsekedhetik. A rendkívül ügyes fiú mindig valami uj dolgon törte a fejét, furt-faragott és valósággal kis ezer mester lett belőle. Most az államvasutak műszaki embereinek figyelme is, feléje fordul, mert a fiúnak van egy vasúti összeütközéseket elhárító vészjelző-találmánya, de ki talált egy önműködő vasúti kocsikapcsolót is. Az államvasutak eddig is 2500 koronát fizettek ki a feltalálónak, hogy a Máv. műhelyeiben folytathassa a találmányok kipróbálását. Tárgyalások indultak különben a találmányok megvétele ügyében is. — Halak tömeges pusztulása. A bácsmegyei Ferenc csatorna, Szenttamás és Ujverbász között levő szakában hirtelen pusztulni kezdtek a halak a halászok óriási rémületére. Az ujverbászi cukorgyár és kendergyár egymás ellen vádaskodnak s mindenik azt igyekszik kimutatni. hogy a halak pusztulását a másik gyárból kibocsátott szenyviz okozta. — Mit kell egy fiatal leánynak tudnia házassága előtt? Ezzel a címmel bocsájtott ki egy élelmes lipcsei könyvkereskedő egy vastag könyvet, a melynek kellő reklámozásáról sem feledkezett meg. Az újsághirdetéseket, a melyek egész hasábokon keltették fel Németország fiatal leányainak az érdeklődést, még azt is hozzátették a címhez, hogy a könyv, a mely az izgalmas témákról szól, igen kimerítő és nagyon olcsó, két márkáért már meg is kapható. A «Gesetz und Recht« cimüjogi szaklapban olvassuk most azt a hirt, a mely a feltűnő hirdetések után éppenséggel nem meglepő, hogy a kiadóhoz több mint huszonötezer rendelés érkezett be a könyvre. A kiváncsi megrendelők meg is bűnhődtek: szakácskönyvet küldött nekik a könyvkereskedő és nagyon érdekes, hogy egyetlen egy megrendelő sem küldte vissza a könyvet és
