Téli Esték, 1913 (16. évfolyam, 10-17. szám, 17. évfolyam, 1-9. szám)

1913-01-05 / 10. szám

2 TÉLI ESTÉK mulatságba — igaz, a mi magunk egyénisé­gét, önszemélyét. — Ne tessék a takarón túl nyújtózkodni. És ne tessék a mulatság kedvére adósságot csinálni. Vagy talán azért nem akarnak ma so­kan mulatni, mert... mert nincs hitel? A váltók nem röpülnek olyan hegyesen, mint ennek előtte? Mert... mert? No ezt értjük ám! Ez volt eddig is a baj. A társadalom átka. A nagy csalódások íorrása. A sok csőd — és a többi. Hát ha magunk nem tudtunk eddig az arany közép útra jutni abban a kérdésben: mulassunk, ne mulassunk; vezessen, lökjön minket oda ez a mai komoly idő; a farsang komoly rövidsége. És mulassunk most az egyszer már igazán. Úgy, a mint telik. A mig a takaró ér. Mester. Tanácsadó. Nemesfüztelepek berendezése. Ma mintegy, negyvenezer munkáscsalád foglalkozik télen rend­szeres mezőgazdasági kéziiparral s ennek következ­tében sok helyen előállott annak a szüksége, hogy e téli foglalkozás nyersanyagát termesszék és nemes- füztelepeket rendezzenek be. A földmivelésügyi mi­nisztérium erre a célra ismét 30,000 K-val emelte a költségvetési tételt, amely összegből a községek, a termelő és értékesítő szövetkezetek a nemesfüztele- pek berendezéséhez államsegélyt fognak kapni. A földmivelésügyi minister minden községnek mely ér­téktelenebb területeit fűztermesztés céljaira beren­dezi, holdanként a rigolirozási munkálatokra 100 K segélyt és megfelelő mennyiségű ingyen fűzvessző- dugványt engedélyez. A községek egymásután veszik igénybe a minisztérium segítségét, amit annál köny- nyebben tehetnek meg, mert hiszen ez utón a már kihasznált és jövedelmet nem hajtó közterületeket vonhatják mivelés alá. A közegészségi legelő adómentes. A köz- igazgatási bíróság legutóbb az állattenyésztő közsé­gekre nézve rendkívül jelentős Ítéletet hozott. Ki­mondta, hogy ha a község abból a célból bérel le­gelőt, hogy a község marhatenyésztését előmozdítsa s evégett a bérbe vett legelőt a lakosság állatainak legeltetésére adja át, a lakosoktól pedig csak annyi legelőbért szed be, amennyi a legelő haszonbérének, kifizetésére szükséges, tehát nem nyerészkedik a bérleten, kereseti adót fizetni nem tartozik. Eddig a földbérletek, tekintet nélkül a bérlőre s a célra amelyre a kibérlés történt, harmad osztályú kereseti adó alá estek. Éjjeli őrségen. Katona (szuronyszegezve): Állj! Ki vagy ? öregasszony: Ne féljen katona ur — öreg vagyok; a vásárról megyek hazafelé; nem bántok én senkit, magát sem Vasárnap. A kéményseprő. Vállán a létrával hazafelé ballag, Előtte az ösvény keskeny, setét szallag. Csak ösztöne viszi, elfáradt a lába, Oh ha otthonn lenne már a falujába! Jaj, de még messze van ... az este is hideg. Azt hiszi megfagyott benne minden ideg. Szemét a hófúvás televerte hóval, Már-már perbeszállott a Mindenhatóval. Hogyisne! ily pogány időt sohse látott! Mióta a téli alkonyat leszállóit: Komor fellegekből sűrű pelyhü hó hull, Komor éjszakába bús éjszaki szél fuj . . . Megrázza a fejét — jég zörög szakállán, Hosszú létrája is reszket már a vállán. Tétova két szeme bármerre is kutat, Még hosszúnak látja hazáig az utat. Mig a foga vacog, mig az ajka reszket, Meglátja az utón álló fakeresztet. Gúnyosan reászól: mit ácsorogsz itten ? Talán nem is fázol, te, utszéli Isten!? Megbánta ha mondta . . . Hogy becsukta száját, Gyanús hangot neszei a nagy éjszakán át, Vinnyogó morgást hall közelébb-közelébb, Ijedten forgatja jobbra-balra fejét. Rémülten látja a fehérlő hómezőn, Hogy egy farkasfalka szimatol kémlelőn. Ah már észrevették . . . Erre ii'amodnak, Ki legyen az első, azon marakodnak. Szerelmes szent Isten, ments meg! szólt az ember, Mikor tisztába jött a veszedelemmel. És a másik percben ösztövér létrája Odatámaszkodik a kereszt karjára. Fenn van . . . Átöleli a kereszt két karját, Alant a farkasok csak a létrát marják, Hóban hemperegnek, szaladgálnak körbe, Felfelszimatolnak rémesen űvöltve. Egész éjszakán át nem fáradnak bele, ügy virradt fel rájuk a másnap reggele, Akkor diszkóinak egymást elelhagyva .. . S ott maradt az ember a keresztre fagyva. Molnár Károly. * melyik plánéta alatt jó születni ? Legmesszebb van tőlünk a legnagyobb égi plánéta a Nap, 150 millió kilométer, négyszázszor olyan messzire, mint a Hold. A Föld nem plánétája a Napnak, hanem megfordítva, mivel a Nap körül eső nagyobb égi testek a Merkur, Vénusz, Föld, Mársz, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Naptunusz a naprendszerhez tartoznak. Ezeket a nagyobb égi testeket nem is hívja senki plánétának, hanem a millió meg millió bolygó csillagokat, melyeknek még a legszebb csillagos éjszaka is nagyon kis ré­szét látjuk, mert nagy részük tőlünk igen messze van. Ósdi babona, mikor meghallod felebarátom, hogy most ez az uralkodó plánéta, meg emez. Nem kell arra adni semmit. Ez a babonás, tudatlan hie­delem még a pogány kornak a maradéka, mikor még a természet hatalmas Alkotója felől nem volt tisztában a hit. Sokszor hallani:

Next

/
Oldalképek
Tartalom