Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1912-11-17 / 3. szám

2 TÉLI ESTÉK A mi népünk jó lelkű nép. Emberszere­tettel van tele a szive. Az árvák iránt való részvét virágai teremnek a mi asszonyaink Ielkéhen, keblében Éppen azért bízunk benne, hogy a mi népünk, mint gyámszülők, kiváló módon fogják megmutatni, hogy segítségére vannak az államnak, a társadalomnak. Az árvák, elhagyottak Istene fog nekik ezért bőségesen fizetni. Mert a jó Isten különösen is megáldja azokat, kik az árvákat szeretik és jövendőjüket szivükön viselik. _______________________ __________B G. A nép kereskedelmi nevelése. A fogyasztási szövetkezeteknek egyik legfőbb érdemük az, hogy a kereskedelmi szakismereteket elterjesztették olyan rétegekben is, amelyeket eddigelé képteleneknek tar­tottak arra, hogy a kereskedelmi pályán boldogulni tudjanak. Ezt a sokszor hangoztatott állítást igazolja az az adatgyűjtés is, melyet a Hangya a boltkezelők régebbi élethivatására vonatkozólag legutóbb végzett. Összesen 715 bollkezelő személyi adatai érkez- keztek be a Hangyához, amelyekből kitűnt, hogy a boltkezelők közül már régebben is kereskedő volt 154, iparos 153, földműves 388. bányász 3, nyug. csendőr és kiszolgált katonai altiszt 9, tisztviselő 4, nyugalmazott tanító 1, munkás 1, vasutas 2, ezenkí­vül 17 szövetkezetben nők végzik a boltkezelői teen­dőket. Van ezenkívül 1 szövetkezetünk, amelynek boltosa régebben vendéglős volt. A legtöbb föld­művesből lett boltkezelő van a budapesti központ körzetében. Összesen 288. Ezután következik a nagy- enyedi kirendeltség 55 boltkezelővel, a nagyszombati 39 és a balassagyarmati 6-tal. Ezek az adatok világosan mutatják azt, hogy a kereskedelmi pálya nem egyes osztályok kiváltsága, a mi népünkben is megvan minden hajlandóság arra, hogy megfelelő kiképzéssel mint kereskedő is megtudja állani helyét. Ezt Írja a G—sz. Mi is 15 esztendje folyton Írjuk. Tanácsadó. Védekezés a szölőbetegségek ellen. A sző­lőt pusztító élősdiek, különösen pedig a szőlőmoly ellen igen hatásos szernek mutatkozott a thanaton, amelyet a m. kir. kincstári dohányjövedék hoz for­galomba. Mivel e fontos szernek mind szélesebb körben való elterjedésével nem tartott lépést annak előállítása, fölterjesztést intézett az OMGE a pénz­ügyminiszterhez, hogy a thanatonnak (dohánylug) az eddiginél nagyobb mértékben való előállítását ren­delje el. A pénzügyminiszter a kérelemnek eleget téve, intézkedett, hogy a thanaton termelési üzemét kibővítsék. A miniszter rendelkezése alapján az eddigi 700 métermázsa helyett mintegy 1100 méter­mázsa thanatont fognak termelni, ami a nikotintar­talom feltüntetésével bádogszelencékben, illetőleg hordókban kerül majd forgalomba. Mézelő facsemeték ingyen. A földmivelés- ügyi miniszter leiratilag közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel, hogy a méhészek számára 1000 darab négyéves juhar-, 2000 darab ákác- és 2900 darab kőris-husángot hajlandó kiosztani. Csakis a kiszedési és a mérsékelt vasúti szállítási költségek megtérítését követeli. Fölkéri tehát az Országos Magyar Méhészeti Egyesület a kötelékébe tartozó méhészeket, hogy az ingyenes facsemeték iránt igé­nyüket mielőbb jelentsék be az egyesületi irodának (Budapest, IV. Veres Pálné-utca 40.), hogy a cseme­téket a jelentkezés sorrendjében szétküldhessék. Piaci helypénz szedése. Fölmerült esetből kifolyólag mondotta ki a hatásköri bíróság, hogy a piaci (vásári) helypénz szedése körül fölmerülő min­den vitás kérdés a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, még pedig nemcsak az igény megállapítása, hanem a követelés érvényesítése szempontjából is. Hogy közigazgatási utón mely hatóságnak kell el­járnia, azt a hatásköri bíróság nem dönti el. Csontos Dömötör bíró uram szentenciái. SS ' Röstellem, igazán röstellem. Egyszer velem is történt. Oh, mert azok a kéményseprő-kotrók. Ott is sepernek, ahol — nem kék. Az történt velem is, hogy a kéményemből kb seperték a füstön levő szalonámat. Meg a kóbászt. Persze, hogy mingyárt gya­nút fogtam az imposztor seprőkre. Meg is gyötörtet- tem, itt is azt mondták be — éhösök voltak, akár a farkas. Ezek a kotrók mindig éhesek. Mintha nem­csak a kéményeket, de a maguk önbüdőjüket is kotornák. Hát vigyázni tessék — a kéménykotrások alkalmatosságától. — Röstellem ... a felséges ur, már mint a ki­rály csak nagy ritkán győ közzénk, nálunk, hozzánk, így hát nagy ritkán kerül a budai királyi kastély­várban kotrásra a sor. És imhol megtörtént, — iga­zán röstellem — még a magam kéményének kotrá­sát se’ röstellettem úgy, hogy ott is — éhösök vol­tak ezek a farkasok kotorás közben. — Röstellem, igazán, de Írják az újságok, hogy ezek a farkasok, már mint a kotrók — a királyi kastély várban is éhösök voltak. (Nem csodálom!) És ott látott a tűzhelyek közelében egy elegáncsos sült-kacsát, az üveg-harang alatt — (súgják az újságok, hogy felséges uramnak fröstökként volt odakészitve az üveg-harang alája) és elkotorták. Besöpörték az önmaguk kéményébe. Akarom mondani — gyom­rukba. Röstellem, igazán röstellem, jobban, akár a magam kohászát és szalonnáját. — Gyanút fogtak itt is, nyomban a kotrókra gondoltak. El is csípték, rendre-sorra, akkurátosan azt vallották, hogy szörnyen éhesök voltak ezek a farkasok. Már mint a kéménykotrók. Röstellem, de lám, nemcsak a mi falunkban, de a királyi kastély­várban is megtörténik a tiltott kotrás. Röstellem. o3s. Nö : Sámuel, én már látom, mi nem gozdogszunk meg. Férj: Nem is csoda, a mennyit én az emberektől el­csalok, ogyan annyit te is elcsalsz mindig tőlem !

Next

/
Oldalképek
Tartalom