Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-10 / 2. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 november 10. 2-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODBÍÁRGÁSPÁR, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz, Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér A családiasság* volt ennek a mi nemzetünknek mindig a legerősebb talpazata. Erkölcsi és anyagi jólétének erőssége. Polgárságának védelmezője, fentartója és tekintélye. A családiasság olyan erőforrása volt népünknek is, melyből frissen bugyogott elő minden erén}7. Minden emelkedés, minden jólét és életbátorság. A családiasság magában hordozta az otthonnak megértését, megbecsülését és szere- tetét. És különösen azt a kimondhatlan, le- irhatlan életfelfogást és rendszert, melyben a családfők, apa, anya, gyermekek minden munkát, verejtéket, áldozatot meghoztak arra, hogy az otthon, az a kis fészek, ahol életünk eredt és folyik elégedett, szükséget nem szenvedő és érintetlen legyen a külvilág, az élet durvaságaitól és felforgatásaitól. Az apa bár merre szállt munkájával, gondjaival, még vargabetüs útjaival is: lelke otthon volt. Lelke visszaszállott az ő otthonába, amelyért él, amelynek boldogsága, nyugalma az ó maga boldogsága, nyugalma. Az anya, az asszony egészen a családé volt. De egészen. Királynénak érezte magát abban a kis tűzhelyben. Tudott ő otthon is csinálni ünnepeket. Tudott ő az otthonnak is öltözködni. Tudott ő ott is örömöt, szórakozást keresni és övéinek szerezni. A régi polgárságnak jó módja, ház, egy kis föld, szőlő, egyszóval ingatlanok szerzése: mind, mind a családiasságban lelték meg gyökérszálukat. Hová lett a mai társadalomnak, városi és falusi társadalomnak ez a talpköve? Erkölcsi és anyagi jólétének erőssége ? Az igazi fogalma eltűnt. A szava maradt ! meg bus emlékezetnek és szemrehányásnak. Ma még többet keresnek az emberek. Igaz, nehezebb az élet, több a teher. De te- 1 gyük csak szivünkre a kezünket, vájjon az l állami, a községi adóknál nincs-e ma a családoknak, az embereknek több és nagyobb adói? A legnagyobb adószedő, a legkegyetlenebb és legzsárnokabb finánc ez a mai Élet Az otthonon kívül való élet! Hogy az emberek nem szeretik az otthont. A családok sem. Még és már a gyermekek sem. Oh, a templomot sem szeretik. A piacot szeretik. A vendéglőket, kávéházakat, a korcsmákat, a korzókat, a csődületeket. a mutatványos bódékat — ezeket szeretik. Mert flancolni otthon nem lehet. Mert otthon már nem Ízlik az étel. Sem az ital. Meg a divat se’ tud mit csinálni otthon. Ki a piacra! A nagy nyilvánosság elé. ... Az oroszlán bármily messze elbarangol, kölykeiről nem feledkezik meg. Visszatér, hogy zsákmányából gyermekeinek adhassa a legjobb falatot. A fecske madár csu- dás fáradozás után röpül fészkéhez, hogy fiókjait megetesse. Sose marad el. Sose feledkezik meg róluk. A magyar munkások ezrei és ezrei, a magyar családapák nagy számai szombaton este elhagyják gondolatban, érzésben, a vérkötelék ösztönének eltompulásában családjukat, hogy egyszerre . . egy éjszaka, egy virradóra elverjék az utolsó keresetüket. Nem hallják a gyermekük sírását, jajongását, nem gondolnak a hű nőnek fájdalmával, siralmával. És haza mennek üres kézzel, üres zsebbel, mámoros fővel. Ezeknek az otthon csak arra jó, hogy kialhassák magukat. Aztán üldözzék, verjék feleségüket és riasszák, tönkretegyék gyermekeiket. A temérdek züllött gyermekeket. A magyar asszony-nép közöt is sűrűn akadunk olyanokra, kik könyelmüen otthon hagyják gyermeküket, hogy mulatozási kedvüknek, hiúságuknak, flancoknak, szenve
