Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-22 / 8-9. szám
16 TÉLI ESTÉK karjait. Átöleli pillanat alatt a didergő alakot... a fiatal reszkető nőt és bétakarja subájával. — Menjünk, szólott elhatározással az öreg. — Hova ? sipogta a nő sebzett madár sipogá- sával. Hova? — Haza? Haza! A leány zokogásban tör ki. — Nincs nekem hazám. Nincs nekem othonom. Árva vagyok. Az árvánál is árvább ... Szerencsétlen árva. Több szó nem hangzott a leány ajkán. Eszméletlenül dőlt az aggastyán karjaiba. A tavasz virága a tél havára. Az öreg észrevette, hogy a leány elalélt. Kissé megdöbbent, de vitte élő terhét, visszatért csudás erejével, mint öreg madár szárnyszegett fiókját. Közegészség1. Az egészség tizparancsolatja. 1. Kelj fel korán, feküdj le korán, használd föl jól a napot. 2. A viz, meg a kenyér tartják fenn az életet s a tiszta levegő, meg a nap nélkülözhetetlenek az egészségre. 3. A mértékletesség az életben a legjobb életszabály. 4. A csiszolás megvéd a rozsdától, a legjobb karban tartott gépek legtovább dolgoznak. 5. Elegendő alvás erősit, túlságos sok elpuhit és gyengit. 6. Jól öltözködni annyit jelent, mint a test részére a korlátlan mozgás biztosítása mellett megtartani a szükséges meleget. Óvakodjunk minden hirtelen hőmérsék-ingadozásától. 7. A tiszta és világos ház kellemessé teszi a tűzhelyet. 8. A lélek megnyugszik és fölfrissül a mérsékelt szórakozástól. 9. A jókedv megszeretteti az életet. A szomorúság és a bátortalanság gyorsítja a megvénülést. 10. Ha agyad után élsz, ne engedd megmerevedni a két karodat és két lábadat. Ha karod munkájával tartod fenn magadat, ne mulasszad el elméd művelését. A szerkesztő telefonja. V. k—t. A ki a megrendeléssel elkésik, legyen türelemmel. Elment. — Olvasókört tag. A botbüntetésnek Angliában való visszaállítása váratlan következményeket hozott — Párizsra. A kétes emberek, a kik nyilván számíthatnak a bot porcióira futnak az angol fővárosból. A minap ezernél több szaladt meg. Ezek nyilván respektálták a bot tekintélyét. Pedig a rendőrség tekintélyének fittyet hánytak. Persze Párizs nem nagyon örül ezeknek a futó vendégeknek. Nevet elébük, mint a fazekas, mikor szekere — feldól. Hát ilyen a tekintély. Műveltség, kultúra ide — XX. század oda, de a kit a műveltség, kultúra nem bir móresre tanítani, azt ugylátszik megtanítja — a bot. — Tanító. A szu perceg. így olvassuk pl. Gárdonyinál: Egy szu percegett. Oh ez a percegés, be szomorú! — Cs. K. Csak egyszer? Annyit ér az, mint az álmos embernek az egyszeri kiáltás. Meg kell jó’ rázni. — 2. ügy mondja a székely: >vaßyigen.« A másikra: »Netene«. Nyughatatlan lelke van annak az embernek. — Hivő. Megnyerünk tizeket. De százak s ezrek mozdulatlanul maradnak. Nem tagadom, mi is okai vagyunk. Mi is váltig ismétlem. — K. K. Hát úgy van. A karriér sikerei mámorba ejtenek sokakat. A mámorban az erőszakot simogatásnak ; a szerénytelenséget önérzetnek; a maguk ordító hibáját egyszerűségnek tekintik. Egyszer azonban, talán az utolsó állomásnál — megakad és felbillenhet — a szekér. Az sokszor történik. Várjuk be hát a természet reákcióját. — Castor. Bántó Ízléstelenségek. — Ung. Hja, az az idő... az egykori pajkosabb kedvű idő — elmúlt. — Búcsú. Szinte arculütés után kiált. Szalad és szagol, mint egy messenger boy. De hát soronkint tiz fillért kap. És ez is jövedelem. — Vidéki olvasó. Szógubókból nem tettek, csak röpke pillangók kerülnek ki. — Kiváncsi. Napóleonról is Írják. Jegyzeteimben találom, hogy Kameke hadügyminiszter (porosz) mondotta: »Háborút irgalmas nővérek nélkül nem viselhetek«. Feljegyzések VI. k. 71 lap, 943 j. — Vidéki olvasó. A Budapesten megjelenő Népújság (IV. Ferencz-J6zsef-rakpa.it 27.) mellékletét szívesen és melegen ajánljuk A »Képes Hírlap« nagy misszióra van hivatva, ha sikerül meggyökeresiteni. Ára 4 korona egy évre. Karácsonyra jelenik meg az első száma. A 25 éves szerkesztő csak örül azon, ha iskolájából ilyen törekvések kérnek eget. Ez a tiszta öröm, minden politikai elfogultságtól mentes, áttetsző Ítélet a mi — győzelmünk és büszkeségünk. A kupéban. 1- ső utas : Tyűh, az árgyélusát, de fényé meleg van ebben a kupéban! 2- ik utas: Hát mért nem igaziti ke’ azt a masinát a hidegre, megláti ke, hogy nem lesz mingyár ojan kutya meleg. Az 1-ső utas erre megfogja a szabályozó rudat és a »Hidege feliratos helyre igazítja. A vonat ebben a percben egy árnyas, hűvös hegyoldalhoz ért és a hűs légáram egyszerre becsapódott a nyitott ablakon át a kupéba. 2-ik utas: No láti ke’ ezt előbb is megcselekedhette vóna. 1-ső utas: A bion, de most már én is amondó vagyok, hogy mégis huncut a nimet! Sorozáson. — No cigány, huszár akarsz-e lenni, vagy baka ? Cigány: Huszár ! — Aztán miért? Cigány: Miért? Hát azért, hogy ha az ellenség elől szaladni kell, lóháton könnyebt^fósz elmenekülni. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
