Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-22 / 8-9. szám
TÉLI ESTÉK 11 M. Félnek?! hát mit árt nekik e szám? P. Félnek, mert ezt tartják, hogy ha 13-an ülnek az asztalnál, egy közülök meghal abban az évben... ami különben babona. M. Jé ! . . . Akkor Kardos generális halálba kerget valakit. P. De éppen nem... maga ne... M. (tovább fűzve saját gondolatait.) Különben van esze!... (a segédjegyző nevet). Ma sokkal jobban szeretem azt a jó tenyerestalpas generálist (a segédjegyző megfordul). P. (el akarja csititani Miéit). Jól van, jól van... M. Hogy hívják azt a katona bácsit ott? P. Ligeti ezredes. Miért kérdi ? M. Olyan piros-pozsgás arca van, akárcsak Mariskának. P. Én nem tudom ki az a Mariska... M. Hát az én bábum, a harmadik számú... de az nem a legszebb bábum... a második sem... de van egy legszebb... most már ismeri Mariskát? P. Nem gondolom ... M. Ugyan ?.. . Az a Mariska, akit megsirattam, mert Pali egy pádhoz kötötte... maga megbüntette... P. (enyelegve) Nem emlékszem.,. M. Na mindegy, de ha maga ismerné Mariskát, meglátná, hogy mennyire hasonlít Ligeti ezredeshez... már t. i. az arca ... mert azonkívül szép kicsi fogai vannak... meg szép Nílus kék szemei. P. Milyen szemei vannak? M. Hát Nílus kék szemei. Tudja? Nílus... az egy nagy folyó... P. Tudom, tudom... M. Én nem tudtam... nekem nagyapa mondta . . . (csend) Nézze már tisztelendő ur! itt nincsenek asszonyok... miért nincsenek? P. Hol nincsenek asszonyok? Törvényszék előtt. Biró : Maga már megint visszajött, pedig alig pár hete, hogy hazaeresztettük a börtönből? Vádlott: Bocsánatot kérek, nem jöttem volna én, de hoztak. M. No hát az asztalnál, hol akarja maga, hogy legyenek ? . . . P. Nem úgy kell mondani, hogy »asszonyok», hanem »hölgyek» ... M, »Hölgyek»?! Én sohasem hallottam igy mondani! (A tisztelendő ur beszélni akar, de Mici félbeszakítja). Mama, mikor ebédet ad mindig úgy mondja »sok asszony lesz*, vagy pedig »nem lesz elég asszony»...! papa is úgy mondja »ma reggel sok asszony lovagolt». Csak mikor kártyáznak, akkor mondják »négy dáma». P. Ami a nagyoknak szabad, magának nem szabad ... M. Tehát miért nincsenek ma este? P. Mik nincsenek? M. (hangsúlyozva) Hölgyek, hogy magának kedve teljen ... P. Hogy mondja? hogy kedvem teljen? . . . M. Na igen, mert maga nem akarja, hogy az emberek úgy mondják »asszonyok». (Nem tágítva) Hát miért nincsenek hölgyek, mondja? P. Mert ez férfi ebéd . . . M. Na azt nagyon jól látom . . . P. És hivatalos ebéd, amit a Hatóságok tiszteletére rendezett apa. M. Mik azok a Hatóságok tulajdonképen? . . . P. Hát az ezredes, polgármester, kapitány, szolga- biró, jegyző . . . M. (bámulva.) Oh jé ! . . . P. Hát maga mit gondolt ? M. Én azt gondoltam, hogy csak a csendőr »Hatóság», meg nálunk Lábaviszi bácsi, aki estenként dobol . . . (elgondolkozva.) Hát miért ad apa ebédet a Hatóságoknak? P. Mert főispáni minőségében ő . . . M. Na itt nem valami szép ... P. Mit mond ? M. Azt mondom, hogy itt nem valami szép Hatlóságok . . . P. (gépiesen kijavítva.) Hatóságok . . . ismételje . . . M. Nem valami szép . . . P. (föleszmélve, hirtelen félbeszakítja). Nem! ne ismételje szükségtelen. M. Maga azt mondja, hogy ismételjem, azután, hogy ne ismételjem ... na hiszen, ha én fantáziálnék igy! . . . (Bizalmasan a plébánoshoz simulva, egy vastag vendégre mutat, ki mohón eszik). Micsoda Hatóság az, kérem Főtisztelendő ur? P. Nem tudom. M. Ha én ennék úgy? P. Enném, mert ikkes ige . . . ismételje . . . M. (magát kijavítva.) Ha én enném úgy, vagy fivéreim . . . papa azt mondaná, hogy úgy eszünk, mint a disznók . . . P. Ugyan hallgasson már ... (a plébános baloldali szomszédja beszélni akar vele, tehát kénytelen egy pillanatra magára hagyni Micit.) M. (a segédjegyzőhöz.) Uram, maga talán tudja, hogy hívják azt a vastag embert, aki annyit eszik? Segédjegyző. Törzsök urnák hívják. M. Igen? ... és micsoda Hatóság? Sjző. Vármegyei tiszti ügyész . . . M. És mire ügyel a vármegyében? . . . Sjző. De ugyan kisasszony . . . M. Engem Micinek hívnak.
