Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-08 / 6. szám
6 TELI ESTÉK hogy a konzult megsebesítették. Más oldalról meg azt állítják: mi baja sem történt. Hát furcsa konzulátus az, melynek helyzetéről immáron hetek óta nem lehet biztost tudni. Most várják a vizsgálat eredményét. A győzelem után sokszor következik a — győzők egymás közötti harca. Civakodása. A koncnak, — melyen osztozkodni kell — olyan természete vagyon, Éogy viszályt dob a zsákmányolok közé. A bolgárok, már is panaszkodnak, hogy a szövetségesük, a ravasz görögök becsapták. Sőt megcsalták. Hátuk mögött alkudták ki Szalonikit, melyért a bolgárok vérüket ontották. A montenegróiak meg a szerbekre agyarkodnak az albániai tengerpartért. No csak várjunk, lesz ott a szövetségesek közt még bőségesen cselcsal, zene-bona. Krónikás. Mi újság1? Csak veszekedjetek! Be jól is folyhat a te sorsod, Sokat sínylődött nemzetem, Hogy fiaidnak legfőbb gondja : A pártviszály, pártküzdelem! A hol nincs most egyéb baj ennél. De boldog egy ország lehet. . . — Csak rajta, veszekedjetek! Körülöttünk a föld morajlón Meg-megremeg, jön a vihar. A végítélet napja kel tán, Vad, vérvörös sugárival. Magukba szállva, összetartón Készülnek rá a nemzetek . . . — Csak rajta, veszekedjetek ! Másutt erős népcsaládok Most bölcs tanácsot tartanak: Hogy álljanak meg emberebbül A népirtó vihar alatt?! Itt most is egymást marcangolják A testvérgyilkos pártfelek . . . — Csak rajta, veszekedjetek ! Száz ellenség les százféléi ránk, Barátunk nincs más, csak magunk, Apáink sírján siratatlan Maholnap elpusztulhatunk. Óh, ha e szörnyű gondolat sem Döbbent halálra titeket: — Csak rajta, veszekedjetek ! SZABOLCSRA MIHÁLY. * — Az uj hercegprímás — és uj bíborosok. Mint jeleztük királyunk ő felsége Vaszary Kolos hercegprímásnak lemondását az egyház, haza és trón körül teljesített szolgálatainak elismerésével kegyelmesen elfogadta. Az uj hercegprímást Csernoch János kalocsai érsek személyében kinevezte. Ezzel kapcsolatosan a pápa Csernoch János hercegprímást és b. Hornig Károly veszprémi püspököt bíborosokká nevezte ki. — A képviselöházban a költségvetés általános tárgyalását rövid vita után befejezték. A részletes vita következett ezután, a mely tárgyalással a képviselöház még idejében elkészül az 1913. évi költségvetéssel. — Bulgáriában megkínzott munkások. Szegedről írják: A mikor a balkáni háború kitört, bolgár ügynökök jelentek meg a délvidéki magyar magyar városokban és öt frank napibér mellett napszámosokat toboroztak egy nagyobb útépítésre. Szegedről 300 munkást szerződtettek, a kiket elvittek Rusztsukba. Most aztán valamennyi mununkás haza érkezett, lerongyolva5 betegen, marhaszállitó vaggonba begyömöszölve hozták haza őket kényszerutlevéllel. A rendőrségen el panaszolták, hogy a bolgár ügynökök rutul becsapták őket. A mikor Rusz- sukba érkoztek, három napig étien szomjan, munka nélkül lézengtek a városban, mert az őket szerződtető ügynökök azt mondták nekik, hogy még nincs dolog. Végre kivitték őket egy útépítéséhez, a hol az első hét végéig nemkaptak fizetést. Enni csak naponta egyszer adtak nekik, ekkoris valami ehetetlen puliszkát. Egy heti munka után fejenként öt frank fizetést kaptak és a mikor a rusztsuki rendőrség előtt szerződésükre hivatkozva őt frank napibért követeltek kinevették ókét nert a meghamisított szerződésben az állott, hogy öt frank hetibérért vállalták a munkát. Hogy éhen ne haljanak még három hétig dolgoztak, azután mivel nem bírták tovább, hazatoloncoltatták magukat. A bolgár ügynökök körülbelül 2000 magyar munkást csaptak be hasonló módon, a kik most is kint éheznek Rusztsukban. — Magyarországon elhunyt török katona. Lőcséről Írják: Feketehimlőben ismét meghalt egy török katona az itteni helyőrségi kórház egyik elkülönített cellájában. A szerencsétlen török katona hulláját szigorú óvintézkedések mellett, minden szertarrtás mellőzésével, a római katolikus temetőbe temették. A városban nagy ez irgalom. — Az emberevők között. Egy volt osztrákmagyar közös hadseregbeli tiszt tragédiájáról érkezett közelebb hir a német Uj-Guineából. Mikulic Alfréd kőzöshad- seregbeli tiszt egy barátjával még ez év április havában paradicsommadár-vadászatra ment a német gyarmatokra. Mikulic a Bismarck-hegynél elvált barátjától és hét ifjúval indult el vadászatra. Kőzban a vad kanakokkal is harcba keveredtek. Az összetűzés a benszülöttek futásával ért véget, mire Mikulic biztonságban érezve magát, elküldte kísérőit és csak egy embert hagyott meg maga mellett. Észrevették ezt a távolból a benszülöttek és mérgezett nyilakkal Mikulic felé lőttek, aki fegyverével védekezett ugyan, a golyók | azonban célt tévesztettek. A benszülöttek kétnyillövése halálra sebezte a volt katonatisztet. A kanakok a szerencsétlen ember holttestét felfalták. A kísérőjének sikerült elmenekülni. — A pálinka. Érsekújvárról írják: Zamkó Pétnr lakácsi gazdálkodó jó vásárt csinált s örömére alaposan bepálinkázott, azután elindulhazafelé. Ráesteledett és hogy hamarább otthon legyen, a récsényi határban letért az országutról a földekre. A fölázolt talajon elakadt a szekere, kénytelen volt lovait kifogni s útját gyalog folytatni. Hamarosan elfáradt, a szesz elaltatta. Ledőlt az utszélre elaludt és többé fel sem ébredt. Úgy találták me gmásnap az utkaparók. — A molnárinas balesete. Kecskemétről Írják: A József gőzmalom kásaörlő kövének szíjával babrált Kun István 13 éves molnárinas, miközben a szij a kerékről lecsúszott. A fiú megijedt és hogy észre ne vegyék, egyedül akarta azt visszahelyezni, a mi sikerült is neki, de közben a gép elkapta kabátja szárnyát és a fiút a leggyorsabb transzmisszió körben forgatta a levegőben. Mintegy ötven- szer fordulhatott meg a levegőben, mikor a szij elszakadt és a fiút a második emelet padlásán ájultan találták meg. Teste, különösen arcza egészen megfeketedett és a gép lábairól csontig lenyúzta a húst. Kezei is eltörtek forgás közben. Az orvosok bíznak a fiú életbenmaradásában. — Egy ház fölemelése. Természetes, hogy ez is amerikai történet. Chicagóban a minap háromemeletes házból hétemeletest akartak csinálni. A tulajdonos azonban nem úgy akarta a dolgot, hogy a négy emeletet a már meglévő három fölé tegyék, hanem a már meglévő három alá helyezzék a még fölépítendő négyet. A nehéz feladatot az építész úgy hajtotta végre, hogy a meglévő háromemeletes ház alá hatalmas fémlemezt helyezett el, a melyet aztán lassan, szinte milliméterenként oly magasra felemeltek, hogy alatta hely maradt négy emelet részére. Erre aztán felépítették a négy emeletet és összeköttetésbe hozták a közvetlenül fölötte a levegőben levő három emelettel. így megvolt a hétemeletes ház. Az építés egész ideje alatt a felső három emeletben megmaradtak a lakók, a kiket lift vitt fel lakásukba.
