Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-12-01 / 5. szám
2 TÉLI ESTÉK Tanácsadó. Olcsó vetőmag. A földmivelésügyi miniszter mindazon gazdák részére, akiknek terményét az időjárás s az árvíz elpusztította, s akiknek ilyenformán vetőmagra s a fogyasztás céljaira terményre van szüksége, ezen terményeknek árengedménnyel, szállítási kedvezménnyel leendő szállítását helyezte kilátásba. E szerint a megszorult gazdák körülbelül feleáron jutnak hozzá a szükséges vetőmaghoz, vagy a fogyasztás céljára szükséges terményhez. A gazdasági egyesületek felhívják a gazdaközönséget, hogy akinek ilyen- nemű segélyre van igénye, lehetőleg azonnal jelentse be, hogy mily mennyiségű és milyen terményt szándékozik kedvezményes áron beszerezni. *■ Az adó bevallások. Az új adótörvény 1913. január 1-én életbe lép. Az elöljáróságok most hívják fel a közönséget, hogy házbérjövedelmét vallja be, mert ellenkező esetben adópótlékot vetnek ki rá, ami a jövő évben nagyobb lesz mint eddig volt. Azonban nem csak a házbérjövedelmek, hanem a tőkekamat és járadékadó alá eső jövedelmek bevallásáról is intézkedik a törvény, illetve a rendeletek. Éppen azért különösen hangsúlyozzuk azt az intézkedést, amely a bejelentési kötelezettség elmulasztására vonatkozik. Eddig ugyanis a tőkekamat- és járadékadó alá eső jövedelem bevallásának elmulasztása az adófizetőre nézve semmiféle különös joghátránnyal nem járt; az uj rendelkezés értelmében azonban az az adózó, aki vallomását az előirt határidőben be nem adja, a kivetés során megállapított adójának 5 százalékát külön adópótlék gyanánt köteles megfizetni. Azt pedig, aki a hozzáintézett fölhívásnak meg nem felel, a föntebb említett 5 százalék pótlékon fölül egész adójának még további 25 százalékával fogják megterhelni. E pótlékok a községi adónemek fokozatos fölemelésére is alapot szolgáltatnak, ami szintén ellenkezik az eddigi gyakorlattal. Hasonló pótlékok állapíthatók meg az 1000 koronát meghaladó házbérjövedelem bevallásának elmulasztásából is, mig az 1000 koronán aluli házbérjövedelmek bevallásának elmulasztásánál az adópótlék 1, illetve 4 százalék. Ezek az adópótlékok a községi adóknak is alapját teszik. Az adózó közönségnek tehát különös érdeke, hogy adóbevallásait a hirdetményben meghatározott időben pontosan beadja. A vallomási ivek, amennyiben azokat az elöljáróság a kitűzött határidő előtt az adózó feleknek nem kézbesittetné, — a városházán illetőleg a községén beszerezhetők. A vallomási ivek kézbesítésének elmaradása nem akadályozza az adópótlék kivetését. Panaszkodó férjek. — Sohasem veszek el özvegy asszonyt. Ha összeveszek a feleségemmel, mindjárt elébem tartja a megboldogult férje arcképét. — Az enyém meg a jövendőbelije arcképét mutogatja, a mikor haragszik. Csontos Dömötör bíró uramfszentenciái. —JSzomoru az id5, mégis megejt a kacagás, mikor a földosztó időkre 'visszagondolok. He-hehe ! g 0— Az földosztók együtt valának és amúgy tes’vériesen már elosztották maguk közt az határt.~Elsőben — az uradalom földjét. Utolsóban — az enyémet is. — Mindenkinek az arca olyan véf’t, ment a teli hold. Szinte vigyorgó. Csak Karikás Péter, meg Bögö Danyi állot- tak-maradtak a szegletbe' savanyú, szomorú pofával, mint az árvák, a kiknek nincs pártfogójuk. Végre is megszólalónak. — Tekintetes Boldogság, Földigazságosztó fő-föbizott- ság, könyörgünk alássan, hát mi velünk, hogy — mi leszen? — Abbi’on ! Ni csak te ; — kiáltának mindnyájan. De a tekintetes Boldogság, má’ mint a bizottság nem zavarko- dott a lelkében. Hanem amúgy pösti módra szemire rakta az öveget a titkár Ur és emigyen csendesítette le az uj földtulajdonosokat is, meg a tarisznyából kimaradt Karikás Pétert, meg Bőgő Danyit. — A tő . . . sit maguknak, hát ha mindenkinek födje lesz, hát kimarad cucilistának ? — Abbi’on, ez az igazság ! — bólintottak helyeslöleg az uj földtulajonosok. Vasárnap. Az öreg Jónás penzióba megy ... Az ajtóm előtt nehéz köhögés hallik. Ismert köhögés. Évek óta igy hallom, csaknem minden szombaton, csaknem egy és ugyanazon órájában a koldusok napjának. Kinyitom az ajtót. Odanyujtom megszokott kraj- cáraimat. És mondom is, mint rendesen : — Isten áldja meg, Jónás. — Isten áldjon meg mindnyájunkat. De most nem úgy jöttem, hogy már mint hivatalból. — Hát hogy jött, Jónás ? — Bucsuzóban. Azért szeretnék az úrral beszélni. — No jöjjön Jónás. És bejött. És előttem állott egy ember, aki a koldulás mesterségében öregedett, őszült, sőt aggott meg. Mert hiszen a koldulás is mesterség. De még milyen mesterség. Többen-kevesebben egész a művészetig tökéletesítik. Már mint a koldulás mesterségét. Az én öreg bácsim, Jónás úgy látszik nem vitte a művészetig. Csak úgy fogta fel, hogy ő hivatásos koldus. Az az hogy hát az ő hivatala: a koldulás. — No üljön le Jónás. Hát mi mondani valója van ? — Penzióra vágyom, uram. Megöregedtem, belevénültem — a hivatalomba. A koldulás mesterségébe. Ránéztem az öregre. Hogy vájjon tereferél-e, vagy komolyan veszi hát elhatározását. És mindazt, a mit hisz, mond és cselekedni akar. Hát látnom kellett, hogy bizony elaggott — az öreg. Szakálla már egészen fehér. Feje lecsüng, mint érett gyümölcs a törzséről. Szemei révedeznek, keze
