Téli Esték, 1912 (15. évfolyam, 1-9. szám)
1912-11-10 / 2. szám
TÉLI ESTÉK 3 Egyszer csak . . . levélhulló őszi estén jött a dróton az üzenet. A távirat. Hogy menjen. Siessen. Szükség van minden karra, minden fiára a bulgá- rok hazájának. Iván kissé összerezzent. Aztán kiegyenesedett, mint a cédrus ... és bucsuzkodni kezdett. Utoljára hagyta a szomorú szemű magyar leányt. Aki pedig nem sirt. Nem zokogott. Mert azt hitte láthatatlan, észrevétlen volt az ő szerelmük a rossz világ előtt. Csak feketébe, gyászba öltözött. És úgy várta a bucsuzót. Az Ivánt. Aki harcba megy . . . Aki . . . Isten is úgy akarja . . . majd visszajő. És mikor némán, szótlanul, igazán bucsutlan bucsuzással válni kell ... a szomorú szemű magyar leány egy kis érmet tűz a bulgár legény nyakába. Kicsike kis érmet. A melyhez nagy, merész, mér- hetlen reménységek fűződnek. — De az érem nem elég . . . hogy baja ne essék Iván. Szólt a leány csendes, elfojtott suttogó hangon. Mint a megsebzett gerle úgy bugta-sugta . . . — Imádkozzék is . . . mert csak akkor lesz ereje. Csudás ereje. És a legény csak nézte, nézte a szomorú leány halott-halovány arcát. Feléje hajlott, mint fehér hó alakhoz a barna esti árny. És homlokán csókolta. A szomorú szemű leány észre se’ vette, hogy tűz rózsa gyűl a homlokán . . . hogy többé nem ura a maga maga akaratának. Mint liliom omlik a legény kebelére — és bucsucsókot csattant a szájára. Aztán kiragadja magát a reszkető legény ölelő karjaiból. .. és elröpül, mint egy szép fehér pillangó. Iván ott maradt. Égő szemében megrezzen egy könny csepp. És ajka remegve súgja: — Szép, szomorú szemű magyar leány . . . * És jött egy másik zord, szomorú őszi est. És vele érkezett újra a dróton a hir. A szomorú hir. — Az Iván élesett. A kirk-kiliszei csatában kettétépte a török ágyú golyója. — Az Iván elesett — szállt a hir ajkról ajkra. ... A szomorú szemű magyar leány is meghallotta. Most már nem tudott ellenállani érzelmei kitörésének. Most már nem bírta visszafojtani zokogó sírásait. A zokogó magyar leány. — Iván elesett. Mert Iván nem imádkozott. Oh nem imádkozott. Pedig, hogy kértem. Esedeztem. Hogy imádkozzék . . . * Jött a halottak estéje. Az emberek a határba sietnek. A halottak csendes lakó háza felé. A temetőbe. Mindenki virágot visz. Mindenki meggyujtja az örök világosság jelét. Mindenki megleli az övéinek nyugvó helyét. . . Ott van a hullámzó tömegben a feketébe öltözött szomorú szemű magyar leány is. De ő nem vihet virágot Ivánnak. Ő nem leli a sírját Ivánnak. Ő nem gyújthat világosságot az Iván sírján. Iván elesett. Mester. Kéz kezet mos. Pistike : (a kis testvéréhez) Te Rózsika, adjál nekem a mákos süteményedből, aztán én úgy el fogom rontani a zongorát, hogy két hétig nem kell majd órákat venned. Gazdák világa. Dohos gabona kezelése. Cseréptető alatt a gabona, kivált ha sokáig nem mozgatják, a saját kipárolgása, illetve beszáradása beleszorult gőzétől könnyen megdohosodik. Ezen könnyű segíteni, ha métermázsája után egy negyed kiló jól kiszitált száraz fürészport keverünk közéje, s azt vele jól összelapátoljuk, azután pedig a gabonát meggázoljuk, hogy a fürészpor róla a penészgombákat mintegy letörülje s magára fölszedje. Ekkor aztán a gabonát megrostáljuk, s a szél belőle a fürészport a rossz szaggal együt kiviszi. Sok malom ezt a kezelést maga- végzi, persze jó haszon mellett, mert az ilyen búzát olcsó áron összeveszi és ilyen kevés munkával aztán megint helyrehozza. Ha az illető búzát valami okból vetőmagnak akarjuk elhasználni, még ajánlatosabb mészporral összekavarni és azt belőle utólag szintén kirostálni. A mészpor a gabonán megnyirkosodik mert a levegőből nedvességet szív magába s igy ott lassan elégve a fertőtlenítést teljes sikerrel végzi el. Hamburgban, ahol sok útközben megdohosodott amerikai gabona köt ki, külön ügynökök vadásznak az ilyen dohosán érkezett tengertuli gabonára és néha nagyon fényes üzletet kötnek a maguk csekélyke szagtalanitási ügyességükkel. * I Borok megzavarodása. Az első fejtések után a fiatal borok rendszerint kissé megzavarodnak, aminek oka az, hogy a levegővel való érintkezés után a bornak bizonyos alkatrészei oxidálódnak s az eddigi oldott állapot helyet oldhatlanokká lesznek, kiválnak s mindaddig, mig a hordó fenpkére le nem üllepedhetnek, a bort zavarossá teszik. A zavarodás annál erősebb, minél több olyan anyag van a borban, ami az oxidáció következtében elveszti oldhatóságát. Többszöri fejtés után ezen anyagok lassanként teljesen oxidálódnak s a bor a későbbi fejtések után nem fog megzavarodni. A fiatal boroknak a levegővel való érintkezés után mutatkozó ilynemű megzavarodása normális jelenség s különös kezelést nem kíván hacsak a bor érését, fejlődését nem siettetjük, amikor a gyorsabb tisztulást szűréssel vagy derítéssel segítjük elő. Ha fejtés vagy a levegővel való érintkezés után a bor erősen megzavarodik, megbámul s nemcsak színe, hanem ize is megváltozik, ez az u. n. barna törés, mely többnyire olyan boroknál mutatkozik, amelyek rothadt vagy túlérett szőlőből készültek. Az ilyen borokat tanácsos mustkorukban lenyálkázni vagy a későbbi fejtéseknél erősen kénezett hordóba átfejteni s hogy az átfejtés után jobban tisztuljanak, csersavval és zselatinnal- megderiteni. Az erős kénezést és a csersav-zselatin derítést, ha szükséges, néhány hónap múlva megismételhetjük, hogy a törést okozó anyagokat a borból kivonjuk, ily módon a bor elveszti törésre hajlandó voltát. * Mezőre járó galambok. A parlagi galamboknak a mezőre való legjobb járási idénye az ara-' tási idő, mivel ekkor nemcsak elegendő szemet, t. i. gabonanemüket, hanem végtelen nagy mennyiségű
