Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)

1911-02-05 / 15. szám

TÉLI ESTÉK SH MI U JS Act? H a &SS 223 ESS — A király Budapesten. A király Buda­pestre utazik s három hétig marad itt. A király általános kihallgatásokat is ad Budapesten. — Hát a politika ? Az ország szomorú meg­adással látja, hogy az országházban a törvényhozás munkája megakadt. A bankjavaslat körül valóságos obstrukció, agyonbeszélés folyik. Beszéd, beszéd és mindig csak beszéd. Mi nem politikai szempontból Ítéljük meg ezt a szomorú helyzetet. De fáj a lelkünk az ország, a nép érdeke szem­pontjából a drága időért, a rengeteg kiadásért, a legjobb erők munkájának feltartóztatásáért. Főleg, mikor az ország­nak annyi sok és nagy érdeke szorul háttérbe. És annyi tennivalója szenved késedelmet. Nagyon kívánatos volna, — eltekintve minden párt szemponttól — egyedül a nemzeti érdekre nézve, hogy a kormányzat munkája a rendes kerék­vágásba jusson. A törvényhozók pedig teljesítenék hivatá­sukat: Dolgozzanak és építsék a nemzet boldogabb jöven­dőjét. — Biró és munkás. A mármarosi havasok alján van egy pici község, Tarackraszna, amely talán először szerepel a nyilvánosság előtt. Szerepel pedig érdemes do­loggal : egy lélekemelő ünnepély hírével, melyet a községi bírónak, Hricáu Miklósnak, rendeztek abból az alkalomból, hogy negyedszázados bíróságát a király koronás érdem­kereszttel tüntette ki. A kitüntetett biró érdemeit Hatfaludy Sándor főszolgabíró méltatta, aki kiemelte azokat a község javára célzó intézkedéseket, melyeket a biró negyedszázadon át tett. — Soborsinban pedig egy egyszerű földmives mun­kásnak, Rokszin Mihálynak rendeztek szép ünnepet abból az alkalomból, hogy harminckilenc esztendős hű szolgálatát a földmivelésügyi miniszter díszes oklevéllel tüntette ki és részére tiz darab aranyat küldött. A munkásünnepre So­borsinban érkeztek Urbán István főispán, Vásárhelyi József gazdasági egyesületi elnök, továbbá az aradmegyei társa­dalom sok előkelősége, ott volt teljes számban az uradalmi tisztikar és maga a birtokos gróf Hunyady Imre is. Vásár­helyi József gazd. egyleti elnök mondott megindító beszé­det a nagyszámban egybegyült munkások előtt, melyben a hűséges és odaadó szolgálatot magasztalta és ezen erények képviselőjének, Rokszinnak átadta a miniszter kitüntető ok­iratát és jutalmát. A grófi gazda az összes megjelenteket vendégül látta s az áldomás során is az egyszerű munkás­ember érdemeit méltatták lelkes szavakkal. — Visszaküldött kivándorlók. Fiúméból Írják: Kaiser András szaniszlói földműves feleségével és négy gyermekével december közepén minden ingóságát pénzzé téve, Fiúméba érkezett, hogy Amerikába vándoroljon. A kivándorlási iroda a negyvenötéves Kaisert és hozzátar­tozóit egészségeseknek és irataikat rendben találta, mire december 17-én a Garmania hajón Newyorkba utaztak Ellis-Islandon minden vizsgálat nélkül, Kaisert családjának eltartására gyöngének nyilvánították. Trentonból táviratban Newyorkba rendelt leánya és sógora Kaiserért vállalták a kezességet és ötszáz dollárt akartak letétbe helyezni. A bizottság Kaisert mégis deportálásra Ítélte családjával együtt és a Garmania visszaindulásáig, január '7-ikéig mér­hetetlen piszokban, férges fekvőhelyeken, romlott s rothadt élelmiszereken tengődött. Majd a deportálás ellen Washing­tonban benyújtott föllebezés elintézésének bevárása nélkül visszaküldték őket. Kaiser, a ki másfélezer koronáját egé­szen elköltötte, panaszt tett Jekelfalussy Zoltán kivádorlási biztosnál és Hegedűs Valérnél, a kormányzóság kivándor­lási előadójánál. — Mindenesetre igen jó lecke ez a ki vándorlás viszketegségben szenvedőknek. — Újabb földrengés volt Turkesztánban. A földlökések rövid időközökben háromszor megismét­lődtek. A földrengést kisérő zugó moraj heves ágyúzáshoz hasonlított. Körülbelül száz ember súlyosan megsérült, öt- venen pedig meghaltak. A városban óriási zűrzavar tört ki. A lakosok mind elhagyták házaikat, még azokat is, melyek legkisebb sérülést sem szenvedtek. A nép szentül hiszi, hogy élete már csak órákig tart. Ezt az időt imádkozással és bucsuzkodással töltik. Akinek módjában áll, menekül család­jával együtt. Érdekes, hogy a hivatalnokok, a tömeg mű­veltebb része is, teljesen reményvesztet, mert tömegesen adják be elbocsáttatásuk iránti kérvényüket. — A sors forgandó. Az egyik szegedi lapban olvassuk : A szegedi városházán a déli órákban a fal mellett tipegve töpörödölt öreg asszony óvakodik előre. Fekete ókuláré fityeg az orrán s amint félénken körülnéz, igen alázatosan szólít meg egy rendőrt: — A főkapitányságot keresem . . . Dr Temesváry Géza alkapitány elé vezetik. Az öreg asszony alázatos hangon könyörög: — Tessék engem hazaküldeni Nagybecskerekre. Oda­való illetőségű yagyok. — Mit keresett itt Szegeden ? — Rokonokhoz jöttem alamizsnáért, hej, de a rokonok meghaltak ... Én Viucs Simonné vagyok, annak a nagy- becskereki ügyvédnek a felesége, aki rövidideig ország­gyűlési képviselő is volt. Ezelőt tizenöt esztedővel meg­háborodott. Elszórta minden vagyonát, amit pályáján szerzett. Amikor bevitték az őrültek házába, már koldusok voltunk. Viucsné elmondta, hogy a télen még nem fűtött szobá­jában, meleg falatot már hetek óta nem evett. Szegeden gazdag rokonai voltak, akik közül senkit se talált életben. — Pedig tőlük reméltem velami segedelmet, — szólt az öreg asszony sírva. A rendőrség nehény koronát juttatott az agg hölgynek, akit visszaküldték a városába. Nagybecskerekre. — Kifosztott vásárosok. Alpárról jelentik nekünk: Szombaton reggel 6 órakor a kiskunfélegyháza- alpári országúton kegyetlen rablás történt. Egy kocsin két kofa ment az alpári hetivásárra. Az Alpártól két kilométerre fekvő pálinkáshalomuál két rabló állta útjukat. A lovat hajtő fiút husánggal halántékon ütötték, a két asszonyt pedig le­húzták a kocsiról s rájuk térdelve kényszeritették száz­negyven koronányi pénzük előadására. A pénz elvétele után még kegyetlenül öszzeverték áldozataikat s talán meg is ölik őket, de egy kocsi közeledésére elfutottak. A fiú állapota válságos. A csendőrség keresi a rablókat. — Elloptak egy malmot. Furcsa esett tör­tént a temesmegyei Nagyköveresen. Nem kisebb dolgot mint egy teljesen felszerelt malmot loptak el. Virág Laura volt a nagyköveresi malomnak az utolsó tulajdonosa. Rö­vid idő előtt a hatóság zárlatot rendelt a malomra, melyet bezárlak s az épület teljesen lakatlanul állott. Néhány nap előtt azonban észrevették, hogy a malom egész berendezése eltűnt. A csendőrség erre megindította a nyomozást s ki­derítette, hogy két köveresi lakos bejött Temesvárra, itt kocsikat rendeltek, ezekkel kiutaztak Nagykövesre, ahol a Virág-féle malom berendezését a kocsikra rakták s a zsák­mányt elvitték Temesvárra és ott eladták. ■Hl A SZERKESZT ŐSÉ Q TELEFONJA, ma BSD »Isten veled« Miért nem közli velünk becses nevét 2 A költemény igen szép visszaemlékezéseket tartalmaz. De nem a mi lapunkba való. És nem időszerű. — Rendkívüli sok verset kapunk. Alig győzzük olvasni. Pedig mi csak igen ritkán közölhetünk verseket. Akkor is csak a javát. És főleg lapunk tartalmához illőt. — Cz. Cz. Fnszta. 1. Igen őrölünk, hogy a »P. Nábob leánya« »roppanttul« tetszik. De azt egyszámban bizony nem közölhetjük. Szíveskedjék, illetőleg szíveskedjenek csak türelemmel bevárni — a vé­gét. Azt elhisszük, hogy ha könyvben volna lenyomtatva — már régen megnézték volna a végét. 2. Igen az egész re­gény kézirata már annak megkezdése előtt a nyomdában készen (fekszik. Hü olvasó. 17 számot Ígértünk. De mert a tél kissé késett az utolsó szám február utolsó vasárnapján jelenik meg. Egy anya. Csak azt ne! Az átok nem pihen. Nagyon meg kell azt gondolni. És különösen türelemmel várni. Várni és várni! Hiszen az ember kenyere a remény­ség. Ez táplálja, élteti rögös utain.

Next

/
Oldalképek
Tartalom