Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)

1911-01-22 / 13. szám

XIII. évfolyam. Szatmár, 1911 január 22. 13-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODNABGÁSFÁB. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz. Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Akik nagyon unatkoznak... A magyar népre mondogatták eddig la', hogy hát ntélviz« idején pipázik. A kandal­lónál ásitozik. És unatkozik. Hála Istennek, ez az idő, az a kor már mulóban. A magyar nép már tud dolgozni. És akar is — csak legyen mit — dolgozni. Majd kimutatjuk, hogy van is mit dolgozni. Hanem hát fordítsuk csak egy kissé figyelmünket ne csak a parasztházakra. Oh, a társadalom minden rétegében van­nak nem csak egyesek, de családok is, ahol mindenki és egész éven átal unatkoznak. Még a háziasszonyok is unatkoznak. Iszen csak nem rég’, a törvényszéki tárgyaláson vallotta egy gazdasszony, hogy úrnője napról- napra panaszkodott; — Mennyire unalmas az élet! Neki kellett figyelmeztetnie asszonyát, hogy: — A jó Isten szerelmére, iszen szép gyermeke van, hát hogy unhatja magát. (Bi­zony, az az asszony, a kinek gyermeke van és unatkozik — mondja egy hires francia iró — nem érdemes az életre). De unják magukat a felnőtt leányok is. Akiknek pedig a családban mindig akadna dolguk. Csak tudniok kellene a dolog titkát. Az unalom pedig nagy betegség. Való­ságos rém, amelytől nagy áldozatok árán is szabadulni akarnak az emberek. Akár az ellenségtől, a betegségtől. Hát segítenek is! A mai asszonyok egy része úgy segit magán, hogy nagyon is szószerint veszi a szentirás azon szavait, mely szerint az asszony tartozik követni mindenfelé a férfit. Követik is. Elmennek a férfival a kávéházakba, a cukrászdákba. Még a vendéglőkbe is — ci­gányzenét hallgatni. Falun már a korcsmába is követi férjét némely asszony. Persze-persze, ehhez aztán erszény is kell. Az ám! Csakhogy egyszer volt egy sze­gény asszonynak olyan korsója, amelyik soha sem fogyott ki. Azóta se’ akad olyan korsó. De erszény se' igen. De ha akad is, elhihetjük, hogy sem a teli erszény, sem a vendégeskedés, sem pedig az otthonnak elhagyása — nem fogja elűzni az unalmat. A szórakozásba, a vendégeskedésekbe, a mulatságokba, a bálozásokba ölt lélek egy másik betegségbe esik ... A lélek csömört kap. Undorral telik meg. És még boldogtalanabbá lesz. Azt mondja egy bölcs, hogy az a leg­szebb élet, ahol a munkát a tartalmas és szolid szórakozás váltja tel. És megfordítva. Ahol minden családtag érzi az otthonnak édességét. Megtalálja a maga külön munkáját. És külön szórakozást is. Az otthon szeretetére és megbecsülésére kell visszavezetni a gyermekeket. Fiú és leány gyermekeket egyaránt. Sok apa alig találkozik gyermekeivel naphosszat a családi tűzhelyen. Sok anyának az a kegyetlen szokása van, hogy űzi gyerme­keit hazulról. Mert háborgatják az ő dolgaiban. Azok az óvodák sem arra valók ám, hogy a gyermek, (a kinek otthona van) egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom