Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-01-22 / 13. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1911 január 22. 13-ik szám. A KERESZTÉNY CSALADOK LAPJA Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos BODNABGÁSFÁB. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Arany János-u. 17. sz. Megjelenik november, december, január és február hó — minden vasárnapján. Előfizetési ára: 4 hónapra .... 2 K — fillér Akik nagyon unatkoznak... A magyar népre mondogatták eddig la', hogy hát ntélviz« idején pipázik. A kandallónál ásitozik. És unatkozik. Hála Istennek, ez az idő, az a kor már mulóban. A magyar nép már tud dolgozni. És akar is — csak legyen mit — dolgozni. Majd kimutatjuk, hogy van is mit dolgozni. Hanem hát fordítsuk csak egy kissé figyelmünket ne csak a parasztházakra. Oh, a társadalom minden rétegében vannak nem csak egyesek, de családok is, ahol mindenki és egész éven átal unatkoznak. Még a háziasszonyok is unatkoznak. Iszen csak nem rég’, a törvényszéki tárgyaláson vallotta egy gazdasszony, hogy úrnője napról- napra panaszkodott; — Mennyire unalmas az élet! Neki kellett figyelmeztetnie asszonyát, hogy: — A jó Isten szerelmére, iszen szép gyermeke van, hát hogy unhatja magát. (Bizony, az az asszony, a kinek gyermeke van és unatkozik — mondja egy hires francia iró — nem érdemes az életre). De unják magukat a felnőtt leányok is. Akiknek pedig a családban mindig akadna dolguk. Csak tudniok kellene a dolog titkát. Az unalom pedig nagy betegség. Valóságos rém, amelytől nagy áldozatok árán is szabadulni akarnak az emberek. Akár az ellenségtől, a betegségtől. Hát segítenek is! A mai asszonyok egy része úgy segit magán, hogy nagyon is szószerint veszi a szentirás azon szavait, mely szerint az asszony tartozik követni mindenfelé a férfit. Követik is. Elmennek a férfival a kávéházakba, a cukrászdákba. Még a vendéglőkbe is — cigányzenét hallgatni. Falun már a korcsmába is követi férjét némely asszony. Persze-persze, ehhez aztán erszény is kell. Az ám! Csakhogy egyszer volt egy szegény asszonynak olyan korsója, amelyik soha sem fogyott ki. Azóta se’ akad olyan korsó. De erszény se' igen. De ha akad is, elhihetjük, hogy sem a teli erszény, sem a vendégeskedés, sem pedig az otthonnak elhagyása — nem fogja elűzni az unalmat. A szórakozásba, a vendégeskedésekbe, a mulatságokba, a bálozásokba ölt lélek egy másik betegségbe esik ... A lélek csömört kap. Undorral telik meg. És még boldogtalanabbá lesz. Azt mondja egy bölcs, hogy az a legszebb élet, ahol a munkát a tartalmas és szolid szórakozás váltja tel. És megfordítva. Ahol minden családtag érzi az otthonnak édességét. Megtalálja a maga külön munkáját. És külön szórakozást is. Az otthon szeretetére és megbecsülésére kell visszavezetni a gyermekeket. Fiú és leány gyermekeket egyaránt. Sok apa alig találkozik gyermekeivel naphosszat a családi tűzhelyen. Sok anyának az a kegyetlen szokása van, hogy űzi gyermekeit hazulról. Mert háborgatják az ő dolgaiban. Azok az óvodák sem arra valók ám, hogy a gyermek, (a kinek otthona van) egész
