Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-12 / 16. szám
4 TELI ESTÉK végtelen tenger borult el előttem. Mintha az egész világ vízből állana. Meg kell vallanom, hogy e rettenetes végtelenségnek érzete szinte megdermesz- tette lelkemet. Az ámulat, a csudálkozás elvette lélegzetemet. Oly kicsinek érzi magát a gyenge, gyarló ember, mint a porszem. S hogy ott ültem a tündér, hullámzó Balaton partján — mily külünbség! Elmerengtem a fönsé- ges panorámán. Csábítóan nyugodt a tó Szinte béke csókra hí. Ég és viz áthatóan kék. A nap lemenőben. Mintha a parton nagy tüzet rakna a fellegekben. Bucsuzó-tüzat. Sugarait lázasan-vörösen szórja még egyszer szét a ringó tó vizén. Egy pár perc és bebukik a fellegtakaróba. Lassan, libegő vitorlások siklanak a viz tükrén. És itt is. ott is felsír a dal. Szivet kapó, drága dal. A Balaton dala. Hullámzó Balaton középen... a halászlegény dala. És a ringó tó ütemes mozgása muzsikál mellé. Úgy muzsikál, ahogyan a világ legelső muzsikusa se’ játszik. Egyszer lágyan, szerelmesen. Máskor, mintha a gordonka panaszos bugása szólana. Aztán fuvolázik, mikor hullámait csendesen huzza vissza- vissza a partoktól. Most egyszerre a világ leghatalmasabb orgonája viharzik benne. Majd tombol, mint a forradalom riadója. ... És mikor megcsendesül regét-regére zokog. Aztán mesél. A monda pedig az ő lelke. Regéje, mondája a multté. Mikor pedig a keblén úszókat villanyozza, edzi... a jövendőről beszél nekik. * * * — Adj’ Isten jó estét, bátyó. A vén halász rámmeresztette sas tekintetét. Komoran. Mert bizonnyal ma nem követi hálóját szerencse. A halász is olyan, mint a bányász. A szerencsével öklelődzik. — Adjon Isten, vidult ki az arca, mikor rám ismert. — Hát csak eljöttünk, újra, meges’ újra. — Hogy mikép’ zúgott a tél bátyó ? Be’ szeretném ezt a tündért, már mint ő fenségét a Balatont látni, amúgy zimankósan, fagyosan. — Hát miér’ ne! És láttam nemsokára. Vonatom a megmeredt Balaton partján rohant. Milyen más kép! De újra fenséges, megrázó kép. Valóságos északi sark kicsibe’. Nem látni mást, mint havat. Havat és havat. Elnyeli még a zalai hegyláncot is. Minden fehérbe van burkolva. Az óriási jégmező is egy végtelen fehér lepedő. Rajta legtöbbnyire fehér köd ül. De ha közalebb érsz, akkor óriási bűvös tükör mered feléd. A Balaton éjszakája ilyenkor rajtelmesebb, mint valaha. Először, első fagyásra halkan hullámzó hang száll sóhajszerüen. A nép már ilyenkor tudja, hogy mi fog történni. Azt susogja egymásnak: — Hízik a jég... S mikor a jég már eléggé megvastagodott: akkor következik az igazi koncert. A jégpáncél megzabolázza a hullámzó, nyugtalankodó óriási viztömeget. És hogy mily erőszakra van szüksége... onnan látszik, hogy a végtelen sik jégtükör tele van apró repedésekkel. Egyszer csak éjszakánkint arra ébredhetni, hogy roppant bömböléssel az óriási jégtükör megreped. Akár csak hatalmas ágyú szólana... Ez a rianás... A rianást folytonos dongás követi a nagy messzeségből. Akár csak mikor száz dobos veri... a kutyabőrt. Majd óriási hangzavarba vegyül a befagyott Balaton téli zenéje. De ha e hangzavart — mondjuk — Tihany bérctetejeről hallgatják — bűbájos zenekar édes dáliáivá olvad. Ha pedig a tél erősebbé és erősebbé válik : a harci riadó, tülkölő ágyuszó csatazaját hangoztatja. Czuczor szerint Ez »Tihanynak riadó leánya». * * * Ma olvasom, hogy befagyott a Balaton. Olvasásom nyomában Írtam le naplómból ezt a kis visszaemlékezést. Bodnár Gáspár. Nemzeti szinü lakodalom. A koma: Hol vollál tepnap? Kerestelek koma. — Hm! Nemzeti szinü esküvőn vó’tam én koma. — Mi’csa’ — No igen. Miér’, mer’ azér’, hogy a menyasszony piros vöt, mint az pipacs. Az vőlegény fehér, mint a fal. Az örömapa pedig, mikor a hozományt olvasta légyen le: zöld volt, akár az ugorka. — Hát csakugyan koma. E’ bizony merő nemzeti szin. EB HÁZIASSZONY BB nun A penészes kenyér mint eleség. A penészes kenyér etetése káros hatással van házi állataink egészségére, pedig majdnem általános szokás az, hogy penészes kenyeret a baromfieleség közzé dobják. Ez a hiba gyakran érzékenyen boszulja meg magát. A kenyér kitűnő tápszer ugyan minden háziállatnak mérsékelten adagolva, de a penészes kenyérnek gyakran méreghatása van és veszélyessé válik, amenyiben kólikát, felpuffadást, hasmenést és bél- gyuladást stb. okoz. E bajok gyakran halálos kimenetelűek, vemhes állatoknál pedig igen gyakran elvetélés a penészes kenyér etetésének következménye. Ezek a hátrányok megvannak a penészes olajpogácsa etetésénél is. E bajoknak pedig egyedüli gyógyszere az, hogy a penészes kenyeret előbb meg kell főzni, mert a forró viz megöli a méreghatásukat. Burgonyaliszttel való tisztítás. Igen egyszerű folttisztitó szer a burgonyaliszt, mely ártalmatlan és szinte csodás hatású. Belemártunk egy csomó gyapotot vagy összecsavart vászonrongyot a forró lisztbe és azzal dörzsöljük a foltot, mely néhány pillanatt alatt eltűnik. A folyékony folttisztitó szerek többnyire szélvonalat hagynak hátra, mert feloldják a foltot, de a burgonyaliszt valósággal keresztülhatol a szővén, magával vive a piszkot és zsírosságot. Csakis száraz foltoknál alkalmazzuk, mert a cukros ragadós pecséteket legjobb tiszta vízzel kimosni. Ha a mosás után még folt marad, azt bízvást kiveheljük burgonyaliszttel mely a legkényesebb szint, leggyöngébb szövetet sem rontja. Egyforma sikeres eredménynyel tisztíthatunk vele fehér kasmírt, vörös selymet, zöld kreppet stb., melyet aztán jól kikefélünk.
