Téli Esték, 1911 (13. évfolyam, 12-18. szám)
1911-02-05 / 15. szám
8 TELI ESTÉK A viharban lévő család egyszerre lecsendese- sedik. Mintha mi sem történt volna. Eszti az ősz keblére röpül, mint a szép, színes pillangó. — Keresztapa, keresztapa, csakhogy már egyszer eljöttél. Milyen szép is volt ez az ölelkezés. A tél és tavasz egymás kebelén. Mintha a tél egy szép virágszálat ölelt volna oda nemes kebelére. — Hát Ilonkát miért nem hoztad el? Mondd keresztapa. Miért nem hoztad el? Az ősz ember hallgatott ... — Igazán, elhozhattad volna. Olyan régen várjuk, törte meg a csendet Zsuzsa asszony. Az öreg ember ősz feje lehajlott, mint a fa koronája, mikor a tél havát már alig bírja tartani. Aztán csendesen szólott: — Ilonka beteg. . — Ilonka beteg? kérdezte szaporán a leány. — Beteg. Fáj a szive. Megcsalták. Kegyetlenül megcsalták. — Ilonkát? — Engem is. A fiamat is. Az unokámat is. Kegyetlenül megcsaltak. A parasztnábob intett Esztinek. Oh, ezt az intést nagyon jól ismerte — Eszti. Annyit jelentett: Most családi ügyben beszélünk. Most pedig neked . . ■ nincs itt helyed. Zsuzsa asszony is intett. Ezt az intést is jól értette a leány. Jelentette pedig. — Most főzni, sütni fognak ... Eredj a majorságba. A leány el is ment. És ebben a pillanatban az ősz ember felzokogott. Oh, milyen megrázó az, mikor az ősz ember — sir. Felzokog. — Beszélj öregem, biztatta a parasztnábob. Uralkodjál lelkeden. Talán segíthetünk rajtad. A bajotokon. Az ősz ember összeszedi magát. Kiegyenesedik mint egy száll fa. Szemében visszatér még egyszer a férfiú tüze. Ajkán megcsendül a régi érces hang. — Segíteni akarsz? Köszönöm, iszen, én jöttem, hogy segítsek rajtatok. Ha tudniillik még lehet. A nábob feleségére nézett. A felesége meg a nábobra. — Valami pesti gazember jár hozzátok. — Ügyvéd ... szól közbe önérzettel ‘a nábob. — Ügyvéd? És ti azt hiszitek? Én is hittem. Meg is adtuk az árát. Megcsalt... — Ugy-e mondottam. Ugy-e tudtam ... Na most beszélj pupák. (Már mint a nábob.) Kelepelte fiatalosan Zsuzsa asszony. — Hogy a falut megmentsem a felkavarástól, az izgalmaktól, hát ezt a lázitó apostolt házamba fogadtam. Az az szívesen láttam. Le is csendesedett, a nép úgy látszólag. De elcsavarta a jányom fejét. Utána, az unokámét, az Ilonkájét. Házasságot Ígért neki. Mert kegyetlenül szereti. Nem is tud nélküle élni. Ez a körülmény meg elvette a fiam eszét. A nagy jövő reményében váltókat irt alá. Az ősz ember kebelébe nyúlt. És kivett egy néhány váltót. Aztán elterítette az asztalon azokat a veszedelmes papirosokat. Sírboltban van csak olyan csend, mint amilyen e pillanatban a nábob szobájában lebeg. Tóbiás uram, már’ mint a nábob úgy áll egy helybe’, mintha odaszegezték volna. Zsuzsa asszony meg esik módjára izeg-mozog. A kínos csendet ujfent az ősz ember szakította meg... — Azért jöttem ... — Segítünk, vágta el a szót Tóbiás uram. — Azért jöttem, hogy én segítsek rajtatok. És a vén ember keresztül nézett a nábobon. Mintha üvegen nézett volna keresztül. — Meghallottam, hogy az a’ veszedelmes ember hozzátok is jár. Sőt benn van. benn van a te kebeledben — Tóbiás. — Nyakig, fülig pattogott Zsuzsa asszony. — Azt is hallottam, hogy Esztikének is házasságot ígért. Mint tiz, busz más falusi leánynak. — Esztinek is ígért, szólott nyíltan az asszony. — No hát seprüzzétek ki ezt a veszedelmes embert. Mer’ szerencsétlenné tesz benneteket. Már is fünek-fának beszéli, hogy markában vagytok. Hogy neki köszönheti a parasztnábob, mely szerint még börtönbe nem került. — Kicsoda? — Kicsoda? — ugrott fel a nábob és ná- bobné egyszerre. — Ti! A paraszt nábob. A ki a haramiák orgazdája. — És ezt neked mondotta, lépett elő Tóbiás. Reszketve állott az ősz ember előtt. — De hogy nekem. Ha nekem mondja... a torkára forrasztom a szót. De nem nekem mondotta. Felment a torony tetejére. És ott bontotta ki a rágalom párnáját. És a kibontott párna pihéjét viszi ám a szél messze, messze... világba. Aztán a pihét összeszedni, elfogni többé nem lehet. Újra nagy csendesség borul a nábob szobájára. Idő kellett, inig rendes útra került a beszéd. De milyen beszéd. Milyen sirás. Milyen óbégatás. A nábob úgy járt fel-alá a nagy szobában, mint sebzett vad a kertrecében. Hosszú időn át csak annyit mondott: — Megtanítom — a gazembert. Aztán délre harangoztak. Eszter jelezte, hogy kész — az ebéd. Ebéd után az ősz ember elbúcsúzott. A bucsu- zásról ott volt Prokupecz is. Iszonyatosan vetélt az Ádámcsutkája. Valami kalapált a lelkében. Eszti is tele volt sejtelemmel. Szomorúan hajtotta le szép fejét. Mintha valami vihar előjelét érezte volna. _________________________(Folytatjuk.) A legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, a mozgalom kezde•' ■ ------- ményezői forduljanak útbaigazításért a - .......... . ------„H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, > ----------■...... Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó ^édmé^ynyel működnek. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRO
